Sulyok Miklós

Nyomtatóbarát változat

Akárhogyan is nézem, Bán Ferenc építészetéről mindig ugyanaz jut az eszembe: a szabadság. S ez nagyon kevés, de nagyon sok is egyszerre (mint maga a szabadság). Ez az, ami házaiból sugárzik, a nyíregyházi megyei művelődési központtól tokaji üdülőjéig. Tudott szabadon gondolkodni a legnagyobb kötöttségekkel – társadalmi, építészeti, technikai béklyókkal – terhelt korban és helyzetben is, s akkor is belső szabadságról tesz tanúbizonyságot, amikor sok építésznek remeg a keze, mert túl nagy a szabadság, azaz, amikor saját házát tervezi, különösen egy ilyen kis üdülőt, ami még kevesebb építészeti, műfaji vagy szellemi kötöttséget jelent.

Bán Ferenc tokaji lakóháza

Feri – akit igazán nem lehet azzal vádolni, hogy munka helyett inkább beszélni szeret – egyszer azt mondta nekem: „A szabadság legmagasabb foka az önfegyelem”. Nos, ő minden házának tervezésekor megvívta-megvívja a csatát saját magával azért, hogy a végleges tervváltozatban semmi sallang ne maradjon, hogy a lehető legtisztábban jusson érvényre az a téri gondolat, amit az adott épületben kifejezni kíván.

Házaiban mindig ott sejlenek bizonyos ősi építészeti formák, de a legritkább, hogy a történeti építészetből venné ezeket a formákat. Ő a névtelen építészetet szereti. Mondja is, hogy kedvenc könyve az Építészet építészek nélkül című album, amelyben százszámra láthatjuk az építészet alatti építészet lélegzetelállítóan szép és igaz példáit. Tudatosan kerüli az emóciókat, igyekszik minél tisztábban, pontosabban fogalmazni, mégis felidéző erő van rajzaiban és épületeiben.

A kis tokaji üdülő esetében a szabadság mellett Bán másik fő erényének, a szobrászi épületformálásnak nagyszerű példáját látjuk: micsoda arányérzék alakítja a nem mindennapi házikó összképét! Az acélgerenda pillérállásokra függesztett gubóforma épületrészek – megint nem a civilizált architektúra szótárából származó elem – látszólagos formálatlansága mesterien ellenpontozza a spártai egyszerűséggel komponált épület főtömegét. Az alaprajzok és a belső terek tisztasága nyugalmat, egyértelműséget, s ugyanakkor valami jó értelemben vett izgalmat sugároznak.

Bán Ferenc tokaji lakóháza

S hogy mit tanulnak a mestertől fiatalabb kollégái és tanítványai? Balázs Tibor néhány napja átadott nyíregyházi iskolája és Gáva Attila pár hét múlva, szintén a nyírségi megyeszékhelyen felavatandó felújított színházépülete ékes példái annak, hogy a mester megkövetelte, vagy inkább sugallta önfegyelem milyen áldásos hatással lehet a fiatalabb nemzedékre. A Kodály Zoltán Zenei Általános Iskola hatalmas, háztömbnyi együttesét Balázs biztos kézzel tartja egyben, tökéletesen érzi a hely megkövetelte városi léptéket, mer visszafogott lenni a súlyosan zavaros nyíregyházi belvárosban is. A belsőben nagyvonalúan képes a tereket formálni, és egységbe szervezni. A hangversenyteremben önfegyelme már a puritánság határát súrolva tartja vissza minden fölösleges elem alkalmazásától. A színház felújítását Gáva Attila is a kellő alázattal, ugyanakkor, ha kell, a bővítéskor létrejövő új épületrészek esetében, határozott kézzel vezeti végig.

Bán Ferencről szólva nem kerülhetem meg, hogy kitérjek a Nemzeti Színház hatalmi szóval leállított építésére. Bármennyire is vártuk Feri főművét, mindannyian tudjuk, itt nem építészeti, hanem politikai kérdésről van szó. Szakmai és baráti beszélgetések is megerősítettek abban a véleményemben, hogy az építés leállítása az ország erkölcsi állapotát súlyosan romboló döntés volt, és ki-ki meggyőződése szerint az égi vagy a földi hatalmakhoz fohászkodva kiáltsa: többet ilyen eljárás ne történjék semmilyen színű kormány részéről. Elég szégyen, hogy nem mondtuk ezt ki világosan már korábban mi, építészetkritikusok sem.

S mit tett Bán Ferenc? Megrázta magát és megépítette a kis tokaji házat, mondván: ezt nektek! Értse mindenki úgy, ahogyan akarja. Még sok ilyen, de százszor ekkora házat kívánok neki.

(Bán Ferenc kiállító munkatársai: Balázs Tibor, Gáva Attila, Ginder Ákos Ignác, László Zoltán, Tenkely Szabolcs, Tisza András.)

• Kultúra