Skip to main content

Baseball és választások / Ami lehetséges, és ami nem / Választási totó / A borotva élén

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Neményi László

Baseball és választások

Jósolni nehéz, különösen jövőt – mondta egyszer Yogi Berra, a baseballsztár, aki popfilozófiai aforizmákként is értelmezhető meghökkentő ökörségeivel amerikai kulturális ikonná vált. A berrai megfigyelés bölcsessége még fényesebben világít abban a képtelen helyzetben, amelybe kollégáimmal együtt hoztuk magunkat: nem elég, hogy a jövőt akarjuk megjósolni, de ráadásul azoknak, akik lényegét tekintve már ismerni fogják azt.

Vagy nem fogják ismerni. Mert végül is elméletileg hozhat az első forduló olyan szoros eredményt, amelyből a második forduló kimenetele még nem adódik. De a t. Olvasó már azt is tudni fogja, hogy ez így lesz-e vagy sem, amikor a Beszélőnek ezt a számát kézben tartja, nekem meg már ennek a kérdésnek az eldöntéséhez is kockázatot kell vállalnom. Szóval akkor most megkockáztatom azt a kijelentést, hogy az első forduló minden fontos kérdést eldönt. Ez a kijelentés azért kockáztatható meg, mert annak az oldalnak a nagy pártja, amelyik az első fordulóban több szavazatot kap, számtani okokból nagy valószínűséggel meg fogja szerezni az abszolút többséget; és az a szintén sokakat izgató kérdés is az első fordulóban dől el, hogy melyik kis párt viszi át a parlamenti küszöböt.

Miután a keretet ilyen könnyedén létrehoztam, most már csak tartalommal kell megtölteni. Tehát először is: Fidesz-MPP vagy MSZP? Nehezemre esik elismerni, de tíz nappal a választás első fordulója előtt minden jel arra mutat, hogy a jobboldal fog több szavazatot kapni, minek következtében a Fidesz-MPP megszerzi a mandátumok abszolút többségét. Erre utalnak a közvélemény-kutatási eredmények, és ettől akkor sem tudom függetleníteni magamat, ha egynémely közvélemény-kutató cég esetében nemcsak azt a kérdést lehet feltenni, hogy mennyivel vezet nála a Fidesz, hanem azt is, hogy mennyiért. Ráadásul a Fidesz vezetése a közvélemény-kutatásokban logikusan megmagyarázható: a gazdaság működik, az életszínvonal nő, az infláció és a munkanélküliség csökken, az MSZP által nyújtott alternatíva a bizonytalanok és az ingadozók számára már csak katasztrofálisan gyenge kampánya miatt sem meggyőző.

Melyik kis párt jut be? Az SZDSZ biztosan, a MIÉP lehet, hogy nem, a Centrum lehet, hogy igen, tehát azt mondanám, hogy az SZDSZ és a Centrum. A közvélemény-kutatási eredmények és trendek mellett spekulatív megfontolások is szólnak e mellett a jóslat mellett. Az SZDSZ alighanem profitált az MSZP gyenge kampányából, saját kampánya meglehetősen ügyes, és a Piszkos Fred-effektus is a malmára hajthatja a vizet. Ez utóbbi alatt arra gondolok, hogy a csurkisták és egyes jobboldali publicisták az SZDSZ-t, a „balliberálisokat” állítják be fő ellenségnek. A MIÉP annak válhat áldozatává, hogy a mai Fidesz komfortosabbá tette a közéletet a „nemzeti radikalizmus” számára, mint az az MDF, amelyből Csurka kivált. Vagyis valószínűleg több a MIÉP-es, mint ahány MIÉP-szavazó lesz, mivel „nemzeti radikális” tiltakozó szavazat leadása a Fidesszel szemben értelmét vesztette. A Centrum bejutására pedig azért tippelek, mert ha egy fél éve alapított párt a választás előtt két héttel minden közvélemény-kutató intézetnél három-négy százalékon áll, az nagyobb csodára is képes lehet.

Ez az elmélet. De szintén Yogi Berrától tudom, hogy bár elméletben az elmélet és a gyakorlat között nincs különbség, a gyakorlatban van. A közvélemény-kutatók tévedhetnek. Történhet valami. Ha a lehetőség felcsillan, a választókon eluralkodhat a „zavarjuk el a csibészeket” önfeledtsége.

Ha pedig mégis jóslatom válik valóra, bízom benne, hogy az új Egységes Párt olyan ellenzékkel fog a parlamentben szembenézni, amely legalább Yogi Berra tanácsát megszívleli: ha nem tudod, hogy hová tartasz, nagyon vigyázni kell, mert egyébként nem fogsz odaérni.

Mink András

Ami lehetséges, és ami nem

Fogalmam sincs, hogy mi lesz az április 7-i választások eredménye. Inkább a különböző lehetséges variációkat venném sorra. A Parlamentbe négy pártnak van esélye bejutni, de lehet, hogy ez kettőnek vagy háromnak fog csak sikerülni. A választások kimenetele, vagyis az, hogy lesz-e kormányváltás, vagy nem, azon múlik, hogy ha három párt ugorja át az 5 százalékos küszöböt, akkor a harmadik a MIÉP vagy a szabad demokraták lesznek-e. Érdemes ebből kiindulni, hiszen ez a legvilágosabb helyzet: ha a harmadik erő a MIÉP lesz, akkor szinte kizárt, hogy a kormányt le lehet váltani. Függetlenül attól, hogy milyen nyílt vagy burkolt formában valósul meg a „nemzeti” erők együttműködése, ez esetben az MSZP-nek nincs esélye a mandátumok abszolút többségének megszerzésére. Ha a harmadik párt az SZDSZ lesz, akkor nem lehetetlen, de egyelőre nagyon valószínűtlen, hogy a Fidesz egyedül is megszerzi a mandátumok többségét. Tehát akkor a kormányváltás majdnem biztosra vehető.

Vegyük azt a kevésbé valószínű esetet – ehhez sok más mellett a kiugróan magas, 70 százalék körüli, vagy afölötti részvételi aránynak kell teljesülnie –, hogy két párt jut be a parlamentbe. Ekkor biztos, hogy valamelyikük nyerni fog. A második forduló végeredménye attól függ, hogy melyik párt tudja jobban mozgósítani más pártok szavazóit. A Fidesz potenciálisan számíthat a Centrum és a MIÉP szavazói egy részének támogatására. Ha a MIÉP listán nem kerül az Országgyűlésbe, akkor föltehetően Csurka a Fidesz támogatására fog fölszólítani, de azt nehéz kiszámítani, hogy ennek lesz-e foganatja. A MIÉP bázisa nagyon elkötelezett saját pártja iránt, könnyen lehet, hogy saját jelölt híján a többségük egyszerűen kihagyja a második kört. A mostani kiélezett helyzetben az MSZP talán biztosabban számíthat a liberális szavazatokra a második fordulóban, de jómagam azt valószínűsítem, hogy e fenti forgatókönyv esetén az MSZP az első forduló után némi hátránnyal fog nekivágni a második fordulónak, és kérdéses, hogy a liberális szavazatok ezt ellensúlyozni tudják-e. A Fidesz árnyéka mindent összevetve talán nagyobb, mint az MSZP-é. Kétpárti felállás esetén tehát a jóslatom a második fordulóra Fidesz-győzelem lenne.

A közvélemény-kutatások jelenlegi állása szerint legvalószínűbb felállás a négypárti. Könnyen előfordulhat, hogy ez esetben nem a győztes Fidesznek lesz esélye kormányalakításra. Ennek feltétele, hogy az SZDSZ nagyobb lesz, mint a MIÉP. Ha a MIÉP bekerül, akkor a Fidesz csak óriási meglepetést okozva szerezheti meg a mandátumok abszolút többségét. Ám hiába lesznek talán a legnagyobb frakció, kormányt nem tudnak alakítani. Elárulom, hogy két héttel a választások előtt ezt tartom a legvalószínűbb variánsnak. A végeredmény egy szűk többségű szocialista-szabad demokrata koalíció. Ha a MIÉP mégis többet szerez, mint az SZDSZ, akkor a Fidesz helyzete nem sokkal könnyebb. Kormányt csak a MIÉP támogatásával alakíthat, de a konstruktív bizalmatlansági indítvány intézménye miatt kétséges, hogy Csurka formális koalíció alakítása nélkül beszavaztatja Orbánt a miniszterelnöki székbe. Ez esetben ugyanis úgy fog járni, mint a kisgazdák a kétéves költségvetéssel. A MIÉP-pel kötött koalíciót nem lehet kizárni, a várható következmények persze ismertek. Ennél is valószínűtlenebb a nagykoalíció, vagy az új választások kiírása. Az előbbi politikailag kizárt. Az utóbbi ugrás lenne a sötétbe, ugyanis a Fidesz csak akkor jöhet jól ki belőle, ha időközben sikerül meggyőznie a jobboldali szavazótábort, hogy a jobboldal kormányképességéhez ki kell ejteni a MIÉP-et a parlamentből. A koalíció elutasítása félreérthetetlen felszólítás lenne erre, de őszintén szólva alig tudom elképzelni a mostani Fideszről, hogy képes lenne elszánni magát egy ilyen kockázatos lépésre. A MIÉP meg is erősödhet, hiszen véget érne a játék, hogy a Fidesznek a MIÉP-es szavazó kell, de a párt nem. Ugyanezért az is könnyen előfordulhat, hogy a másik oldal a megismételt választásokon fölényes győzelmet arat.

Az olvasó észrevehette, hogy a fenti lehetőségek két premisszára épülnek: a Fidesz hajszállal erősebb, mint az MSZP, de sem a jobboldal, sem a baloldali–liberális koalíció nem áll úgy, hogy biztos győzelemre számíthatna. Egy hónappal ezelőtt másként látszott. Az MSZP, ha nem is az abszolút többségre, de a győzelemre esélyesebb volt. Március közepére a trend megfordult, és valószínűbb, hogy a választásokat a Fidesz nyeri, ami ugyanakkor, mint föntebb írtam, még nem jelenti automatikusan azt, hogy kormányt is tud majd alakítani. A mostani helyzet érdekessége érzésem szerint az, hogy a Fidesz talán valóban jobban áll, de ugyanakkor kisebb a mozgásterük. Csak előre menekülhetnek. Az egyetlen valóságos esélyük, ha egyedül és csont nélkül megnyerik a választásokat. A következő két hét kampányán múlik, hogy ez sikerül-e nekik. Ha mást nem is, ezt az egyet már biztosan fogja tudni az olvasó, midőn madárjóslatom a kezébe kerül.

Rádai Gábor

Választási totó

Magam totós ember vagyok, vagyis mondhatni szakember az eredmények megtippelésében. Amikor ugyanis rájöttem, hogy bérből és fizetésből sosem fogok meggazdagodni, végiggondoltam a lehetőségeket: bankot rabolni nem akarok, marad hát a szerencsejáték. Összetársultam egy kollégámmal, hiszen több szem többet lát – meg aztán dupla pénzzel az esély is duplázódik. Mivel így azonban minden héten meg kell egyezni a tippekben, a viták belátható keretek közé szorítása érdekében néhány dologban előre megegyeztünk. Az alapvető döntés az volt, hogy inkább sok kéteséllyel dolgozunk, mint kevesebb háromeséllyel, jóllehet abban egyetértettünk, hogy a magyar meccseket alapvetően lehetetlen megtippelni. De például abban is megegyeztünk, hogy érzelmeink semmiképpen sem vezérelhetnek minket ezen tevékenységünkben, pusztán a jéghideg, tiszta ráció játszik.

Persze nem könnyű megítélni, hogy mi racionális, és mi nem. Itt van például a kollégám, aki eredetileg szombathelyi. Ő bizton állítja, hogy a Haladás nagyon jó, bár ez az eredményeiben nem tükröződik. Hiszen jól tudjuk, hogy van a látszat – mely szerint a Nap kering a Föld körül – és van a csak értelemmel megragadható valóság – miszerint éppen ellenkezőleg. Legfeljebb „annál rosszabb a tényeknek” – mármint ha nem igazodnak az elmélethez. Vagy itt van az MTK esete: utcahosszal vezetik a bajnokságot, ami elvben azt kéne, hogy jelentse, hogy sokkal jobbak, mint a többi csapat, azaz rendre nyerniük kellene. Csakhogy én racionálisnak látom azt a megfontolást is, mely szerint rendes magyar csapat ilyen helyzetben nem szakad meg a pályán. Bízik abban, csak kitart az előny a bajnokság végéig, meg aztán vannak olyan csapatok, amelyeket így is meg fog verni – akkor meg minek. És az elmúlt hetek eredményei mintha inkább utóbbi elméletet igazolnák.

Egy alapelvben viszont nem tudtunk megegyezni, jóllehet én magam feltétlen racionális gondolatnak tekintem: tudniillik arról van szó, hogy az x nem tipp, hanem a tanácstalanság és döntésképtelenség jele. Hiszen döntetlenre senki nem játszik, az igazán senkinek nem jó, úgyhogy már csak arra kell ráérezni, hogy kinek az akarata fog érvényesülni a meccsen. Kétség esetén a helyes tipp: 1, 2.

Az április 7-i meccs kapcsán is egyetlen dologban vagyok teljesen biztos: döntetlen semmiképpen nem lesz az eredmény. Vagyis a tuti tipp: 1, 2. Mivel azonban jelen esetben ez így egy kicsit bátortalan kísérletnek tűnhet, próbáljunk meg néhány racionálisnak tűnő érv mentén tovább finomítani a javaslaton. Először is nyugodtan feltehetjük, hogy négy párt fog a parlamentbe kerülni – bár egyéniben egy-egy kisgazda vagy centrumos befuthat, ez nem oszt, nem szoroz –, és az ügyben sem lehet sok kételyünk, hogy ezek a pártok aztán milyen formában fognak tömbösödni. Így legalább a meccs résztvevőit bizonyosan megállapíthatjuk: Fidesz–MIÉP, MSZP–SZDSZ. (Történelmi párhuzam: a Magyar Testgyakorlók Köre és a Vörös Meteor egyesülésével létrejött csapat MTK VM néven szerepelt a hazai sportéletben.)

Sajnos az MTK–MSZP párhuzam egy kicsit tovább is vihető: volt egy pillanat, amikor az MSZP toronymagas favoritnak látszott a végső győzelemre, akkor kellett volna a dolgot megnyomni. Mivel ezt nem tette meg, sikerült újra nyitottá tennie a versenyt. Mint azt a közvélemény-kutatási adatok is bizonyítják, a két nagy párt gyakorlatilag fej fej mellett áll (a jelen pillanatban, egy nappal azután, hogy maga Orbán Viktor is beszállt a kampányba). Bár a magyar választási rendszer milyensége okán is nehéz ebből következtetéseket levonni, félő, hogy a két kisebb párt szereplése fogja eldönteni a meccset. És sajnos – bármennyire is fáj ez nekem – hajlamos vagyok azt gondolni, hogy itt pillanatnyilag mintha a MIÉP esélyei lennének jobbak (amiben nem kis szerepe van annak, hogy március 15-e kora délutánján véletlenül az Andrássy úton jártam). Félő tehát, hogy a kormánypártok-ellenzék meccsre az 1 a racionális tipp.

A magam számára némi vigaszt találok abban a gondolatban, hogy a most kihulló kisgazda gegmenek helye nem marad üres a Parlamentben – amely a fenti eredmény esetén minden valószínűség szerint továbbra is elsősorban a tévéjátékok hiányának pótlására szolgál majd. Ott fog ülni például Grespik László, akit már csak azért sem nevezhetünk futóbolondnak, mert egyrészt megmondta, hogy nem hülye, másrészt éppen tárgyidőszakunkban kapott erről pecsétes papírt.

De azért az is tény, hogy én alapvetően pesszimista alkat vagyok. Például meg vagyok róla győződve, hogy racionálisan nem tehet mást azt ember, mint hogy a Fradi és a Bayern München győzelmére tippel – tudják: „a foci az a sport, amit 22 ember játszik, és mindig a németek nyernek” –, pedig kifejezetten bearanyozza a hétvégémet, ha ez a két csapat mégsem nyer. Meg aztán kifejezett jós sem vagyok. Hiába a racionális szelvénytöltögetés: a múlt héten is csak tízesünk volt, pedig eltaláltuk a forduló meglepetését is (Debrecen – MTK 4:3, egyes). Ugyanakkor elment például a Kaiserslautern–Bayern München – „elvi” fix kettesre tettük a meccset, hogy aztán a Bayern éppen csak kihúzza 0:0-ra.

Révész Sándor

A borotva élén

MSZP: 40%, Fidesz: 37%, MIÉP: 7%, SZDSZ: 6%. A parlamenten kívüliek összesen 10%. Jóslatainknak nagyon kell hasonlítaniuk egymáshoz, és különbözniük egymástól. Mindannyiunk jóslatát két elem határozza meg. A közvélemény-kutató intézetekbe vetett bizalmunk és optimizmusunk mértéke. Az elsőben bizonyára nagymértékben hasonlítunk egymásra, a másodikban nagymértékben különbözhetünk egymástól.

Jóslatainkban a nagyságrendek hasonlítani fognak, a végeredmény különbözni fog. Legalábbis bizonyára lesznek, akik a Fidesz bukását, és lesznek, akik a sikerét jósolják. A jóslat nem a jós előrelátó képességéről, hanem lelki alkatáról tanúskodik. Valószínű, hogy a jóslataink akkor is a közvélemény-kutatások hibahatárain belül maradnak, ha a kormányzati hatalom megszerzése szempontjából, tehát a döntő szempontból éppen az ellenkezője történik annak, mint amit jósoltunk. Aki azt mondja, hogy lehet szabad szemmel tévedni és előre látni a hibahatárokon belül, az megmagyarázhatatlan képességekben hisz. Vagyis tényleg jósnak hiszi a jósokat.

Az én jóslatom, mint látható, megáll a borotva élén. Optimizmusom és pesszimizmusom egyensúlyban van, illetve rendszeresen átcsap egymásba. Nekem, ha nem is a konkrét számokat, de a lényeget illetően akkor lesz igazam, ha április 7-e nem dönt. Ha az Olvasó, amikor a két forduló között kézhez kapja a Beszélőt, nem tudja még, kik fogják kormányozni az országot a választások után. A magam részéről ezzel a megoldással tudtam csökkenti az esélyét annak, hogy igazam legyen.

Ha nem jósolnom, hanem fogadnom kellene, akkor rászánnék tíz pengőt (pláne az 1946-osból) a Hacsek stratégiájára.

Leírom, hátha nem ismerik:

Hacsek: Hallotta, Sajókám, hogy a vörös Weinbergernek fia született?

Sajó:
Ne mondja, képzelem, hogy örül!

Hacsek:
Na ná, hogy örül. Nyert tőlem tíz pengőt!

Sajó
: Hogy-hogy?

Hacsek:
Fogadtam tíz pengőbe a Weinbergerrel meg a Simekkel, és a Weinberger nyert.

Sajó
: Mibe fogadott, maga szerencsétlen?

Hacsek
: Hát, hogy mije lesz a Weinbergernek. A Weinberger arra fogadott, hogy fiú, a Simek meg arra, hogy kislány.

Sajó
: És maga?

Hacsek
: Én meg arra, hogy kismacska.

Sajó
: Hogy a Weinbergernek kismacskát szül a Weinbergerné?!

Hacsek:
Hát, mit tehettem volna?! A Weinberger mondta: fiú, a Simek mondta: lány, nekem maradt a kismacska.

Sajó:
És ezzel akart maga nyerni?!

Hacsek
: Hát tudtam, hogy kicsi az esély, de azt mondta a Simek meg a Weinberger, ha nyerek, tízszeres pénzt kapok.

Sajó:
Slussz, ez a téma be van fejezve.

Egyelőre.





































































Megjelent: Beszélő folyóirat, 4. szám, Évfolyam 7, Szám 4


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon