Skip to main content

MIG-et vagy Gripent?

Vissza a főcikkhez →


A harcászati repülőgépek ügyében először a tárca ahhoz ragaszkodott, hogy a meglevő MIG-29-es repülőgépeket kell felújítani, szó sem lehet új beszerzésekről. A meggyőző érvek között szerepelt a pillanatnyilag kisebb költség, illetve az időnyerés. Ha komolyan vesszük a haderőreform ütemezését, akkor valóban a felújítás lett volna a logikus, mert a jelentősebb technikai fejlesztéseket az Országgyűlés csak 2006 utánra irányozta elő. Ezek után érthetetlen fordulat volt, hogy ugyanaz a minisztérium egyszer csak az F-16-os gépek beszerzése mellett állt ki, belső szakértői anyagokra hivatkozva. Ilyen javaslattal érkezett a honvédelmi miniszter a nemzetbiztonsági kabinet ülésére, ahol a gazdasági minisztertől és a miniszterelnöktől kellett megtudnia, hogy nem F-16-osokat, hanem Gripeneket fogunk bérelni. A Gripen-beszerzést egyébként a szakértők többsége üzletileg előnyös döntésnek tartja, a probléma inkább a döntéshozatal módja, illetőleg a beilleszthetőség a haderőreform elemei közé.

Szabó, röviddel az után, hogy egy német érdekeltségű céggel szándéknyilatkozatot írt alá a Magyar Honvédség vadászgépeinek felújításáról, egy tévéinterjúban nem zárta ki más géptípus beszerzésének lehetőségét sem. A Szabó Jánost és Homoki kollégáját ért bírálatok közül érdemes kettőt kiemelni: Kövér László (akkor még mint Fidesz-elnök) amiatt interpellálta a minisztert, hogy Fodor Lajos vezérkari főnök be akarja záratni a pápai repülőteret, amivel veszélyezteti a haderőreformot. Megjegyezzük, hogy Torgyán József (akkor még „összpártelnök”) azért bírálta Szabó János haderőreformját, mert – a torgyáni haderőreform-elképzelésekkel szemben – tervbe vette egy Szabolcs megyei logisztikai alakulat megszüntetését. Megjegyezzük, hogy mostanra a Gripen-program mindkét „reform veszélyeztette” területet kárpótolta: mind Pápa, mind Nyíradony bekerült a kiemelt beruházásokkal jutalmazott térségek közé (igaz, utóbbi nem Torgyán, hanem fideszes polgármestere révén).




Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon