Vissza a főcikkhez →

A harcászati repülőgépek ügyében először a tárca ahhoz ragaszkodott, hogy a meglevő MIG-29-es repülőgépeket kell felújítani, szó sem lehet új beszerzésekről. A meggyőző érvek között szerepelt a pillanatnyilag kisebb költség, illetve az időnyerés. Ha komolyan vesszük a haderőreform ütemezését, akkor valóban a felújítás lett volna a logikus, mert a jelentősebb technikai fejlesztéseket az Országgyűlés csak 2006 utánra irányozta elő. Ezek után érthetetlen fordulat volt, hogy ugyanaz a minisztérium egyszer csak az F-16-os gépek beszerzése mellett állt ki, belső szakértői anyagokra hivatkozva. Ilyen javaslattal érkezett a honvédelmi miniszter a nemzetbiztonsági kabinet ülésére, ahol a gazdasági minisztertől és a miniszterelnöktől kellett megtudnia, hogy nem F-16-osokat, hanem Gripeneket fogunk bérelni. A Gripen-beszerzést egyébként a szakértők többsége üzletileg előnyös döntésnek tartja, a probléma inkább a döntéshozatal módja, illetőleg a beilleszthetőség a haderőreform elemei közé.

Szabó, röviddel az után, hogy egy német érdekeltségű céggel szándéknyilatkozatot írt alá a Magyar Honvédség vadászgépeinek felújításáról, egy tévéinterjúban nem zárta ki más géptípus beszerzésének lehetőségét sem. A Szabó Jánost és Homoki kollégáját ért bírálatok közül érdemes kettőt kiemelni: Kövér László (akkor még mint Fidesz-elnök) amiatt interpellálta a minisztert, hogy Fodor Lajos vezérkari főnök be akarja záratni a pápai repülőteret, amivel veszélyezteti a haderőreformot. Megjegyezzük, hogy Torgyán József (akkor még „összpártelnök”) azért bírálta Szabó János haderőreformját, mert – a torgyáni haderőreform-elképzelésekkel szemben – tervbe vette egy Szabolcs megyei logisztikai alakulat megszüntetését. Megjegyezzük, hogy mostanra a Gripen-program mindkét „reform veszélyeztette” területet kárpótolta: mind Pápa, mind Nyíradony bekerült a kiemelt beruházásokkal jutalmazott térségek közé (igaz, utóbbi nem Torgyán, hanem fideszes polgármestere révén).

• Tárcatár