Vissza a főcikkhez →

A társadalombiztosítás pénzalapja 1989. január 1-jén – tehát még a Németh-kormány idején – vált le az állami költségvetésről, s ezzel egy időben jött létre a nyugdíj- és egészségbiztosítási ügyeket intéző Országos Társadalombiztosítási Főigazgatóság (OTF). Az Antall-kormány már elsősorban német, illetve francia példák alapján szervezte újjá a társadalombiztosítás rendszerét. Az első lépés az volt, hogy 1991-ben az Országgyűlés létrehozta az OTF 11 tagú felügyelőbizottságát, amelynek vezetőit a munkavállalók és a munkáltatók szervezeteinek képviselői delegálták.

Ez a megoldás – amelynek ideiglenes jellegét már a vonatkozó jogszabály is kimondta – kezdettől fogva bizonytalan legitimációval rendelkezett. A rendszerváltást követően ugyanis egyre-másra alakultak az újabb és újabb szakszervezetek, az újabb és újabb munkaadói szövetségek, s nem volt megnyugtató alap annak tisztázására, hogy az egyes szervezetek mögött valójában milyen társadalmi felhatalmazás áll. A parlament ebből a zsákutcából úgy próbált kihátrálni, hogy az érdekképviseletek megmérettetését a tb-alapokat felügyelő önkormányzatok megválasztásához, azaz a régi és az új szervezetek támogatottságához kötötte. Ennek az volt a célja, hogy a korábbi monopolhelyzetű szakszervezeti konföderáció – a Szakszervezetek Országos Tanácsa (SZOT) – helyett valamennyi szakszervezet és a munkaadók által újonnan létrehozott szervezetek egyaránt helyet kaphassanak a két nagy társadalombiztosítási ellátás – a nyugdíj és az egészségügy – irányításában.

Az Egészségbiztosítási Alap és a Nyugdíjbiztosítási Alap Önkormányzatának megválasztására első ízben 1993. május 21-én került sor, az önkormányzatok alapszabályait 1994-ben fogadta el az Országgyűlés. A választás, amely egyébként a várakozásokkal ellentétben viszonylag magas, 38,8 százalékos részvétel mellett zajlott, feloldhatatlan elvi ellentmondást hordozott magában. A törvényalkotó ugyanis két szavazást időben egybe vont. A tb-önkormányzatok megválasztásával napra egy időben folytak az üzemi és közalkalmazotti tanácsi választások is. S mivel a május 23-i országos szavazás szabályai megegyeztek az országgyűlési választások szabályaival, így azon minden nagykorú magyar állampolgár részt vett, függetlenül attól, hogy tagja volt-e valamely szakszervezetnek.

A szervezetek így megszerzett támogatottsági indexe alapján állt fel a 40-40 tagú Nyugdíjbiztosítási és Egészségbiztosítási Önkormányzat. Az önkormányzatok formális megalakulásával egy időben az egységes OTF is megszűnt, s megalakult a két utódszervezet, a Nyugdíj-biztosítási Főigazgatóság (NYUFIG) és az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP). A későbbiek folyamán a két szervezetbe 8-8 főt delegáltak a települési önkormányzatok képviselői is, s ezzel a két szervezet létszáma 48-48 főre gyarapodott.

Paradox módon mind a politizáló hazai közvélemény, mind a Magyarország számára oly fontos nemzetközi intézmények (Világbank, OECD), sőt a külföldi befektetők szemében is az gerjesztette a legerősebb ellenszenvet, hogy mindkét alapnak törvény adta felhatalmazása volt a költségvetési keretszámok túllépésére. A finanszírozás logikájánál fogva ez a probléma elsősorban az egészségbiztosítás területén volt húsba vágó, míg a nyugdíjak esetén a fix összegben rögzített sok millió nyugdíj összege továbbra is jól tervezhető maradt. A kormányzat is elégedetlen volt az egészségbiztosító önkormányzatával, mert mind a két illetékes minisztérium – tehát a népjóléti és a pénzügyminisztérium – úgy látta, hogy az OEP nem törődik komolyan az egészségügyi szolgáltatók ellenőrzésével és a költségvetési keretek túllépése ennek volt a következménye. Úgy gondolták, és ebben egyébként igazuk is volt, hogy ez is az önkormányzati irányítás számlájára írandó. A nagyobb nyomaték kedvéért az Egészségbiztosítási Önkormányzatot és az OEP-et az Országgyűlés 1997-ben – példátlan módon – külön határozatban marasztalta el.

A Fidesz vezette koalíció a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak függetlenségét már rögtön a kormányváltás után megszüntette [ennek a lépésnek a jogszerűségét többen vitatták, de az Alkotmánybíróság a vonatkozó törvényi megoldásban nem látott kivetnivalót], jogi értelemben azonban csak 2000 áprilisában született olyan kormánydöntés, amely a tb-alapokat a központi költségvetés részévé tette. Az OEP irányítása előbb a Miniszterelnöki Hivatalhoz, onnan a Pénzügyminisztériumhoz, majd 2001-től az Egészségügyi Minisztériumhoz került. A minisztérium és az OEP összeolvadását jól jellemzi az a tény is, hogy 2001 nyarán az OEP főigazgatója saját hivatalát a minisztérium épületébe költöztette át.

• Tárcatár