Skip to main content

Botrányok

Vissza a főcikkhez →


Kövér, Pápa


Nincs kormányzás botrány nélkül. A Fidesz-kisgazda honvédelmi kormányzásban botrány volt már maga a miniszter és a politikai államtitkár személye, ordító hozzá nem értésük, kapkodásuk is, aminek következményeit ráadásul rendre „ügyetlenül kommunikálták".

A HM elrendelte, hogy a vezérkar tegyen javaslatot bizonyos létszám- és költségcsökkentő átszervezésekre. Ennek keretében a vezérkar javasolta a pápai katonai repülőtér bezárását, és az ott állomásozó MIG-21-es repülőezred felszámolását. A bökkenő csak az volt, hogy a NATO jóváhagyott egy programot, amelynek keretében a NATO igényeinek kielégítésére három magyarországi repülőtér fejlesztésére (köztük volt Pápa is) jelentős támogatást kaptunk volna. Nemcsak az volt a baj, hogy így elvesztettük volna a fejlesztési pénz arányos részét, illetve a Pápán magyar pénzből már végrehajtott beruházások is értelmüket vesztették volna, de szavahihetőségünk, döntéseink megalapozottsága is enyhén szólva kétségessé vált. Ennek ellenére a HM megpróbálta áterőltetni a bezárást.
A NATO számára felajánlották a közeli Taszárt, ami azonban nem volt elfogadható, mert ott tartósan az amerikaiak állomásoznak. Ringbe szállt a HM döntése ellen a fideszes lobbi is, Kövér Lászlóval az élen. Végül felszámolták ugyan a repülőezredet, bezárták a repülőteret, de röviddel ezután csökkentett létszámmal katonai szervezetként újra létrehozták a pápai bázisrepülőteret csupán repülőtérként, repülős alakulat nélkül. További érdekes epizód, hogy utólag Fodor Lajos is kvázi elhatárolódott a döntéstől, amiért is a miniszterelnöktől feddésben részesült. Egy átgondoltabb döntési mechanizmus révén nyilván nemcsak pénzt, de számos emberi drámát is meg lehetett volna spórolni.






Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon