Skip to main content

A haderő-átalakítás hosszú távú programja

Vissza a főcikkhez →


I. ütem: 2000–2003

Jelszó: mennyiségi és strukturális változtatások

Ez idő alatt kell áttérni az új szervezeti rendszerre, kell megvalósítani az új diszlokációt, ekkorra kell kialakítani az indokolt létszámarányokat, csökkenteni a fenntartási és működési költségeket, javítani a munka- és életkörülményeket. A szervezeti változások gyakorlatilag már befejeződtek: megszűnt, illetőleg hadtestszintű parancsnoksággá alakult át a Szárazföldi és a Légierő Vezérkara, megszűnt a hadosztályi vezetési szint, összevonták a kis létszámú helyőrségeket. Az átalakítás méretére jellemző, hogy az a HM kiadványa szerint több mint 120 katonai szervezetet, illetve valamilyen formában 20 000 fő státusát érintette. A honvédség békehadrendi elemeinek száma a felére csökkent, átcsoportosították a haditechnikai eszközöket. A laktanyai körülmények viszont alig javultak. A kormány elfogadott ugyan egy határozatot 2001 áprilisában a laktanya-rekonstrukciókról, valamint a lakás- és szállóvásárlási és építési programról, és bizonyos anyagi eszközöket is rendelt a programhoz, de konkrét eredményeket forrásunk sem említ.

II. ütem: 2004–2006
Jelszó: életminőség-javítás, a hadrafoghatóság és a kiképzési szint növelése


A haderő a határozat szerint ekkor még alapvetően a meglévő vagy részben felújított eszközeivel működik. „Az időszak kiemelt feladata a »fenyegetettség« alapú haderőből »képességalapú haderőt« létrehozni, melynek során az ország teherbíró képességével összhangban nő a NATO által támasztott képességi követelményeknek való megfelelés szintje is” – teszi hozzá magyarázatul a HM-kiadvány.

III. ütem: 2007–2010
Jelszó: haditechnikai korszerűsítés


E fázis alapvetően a haditechnikai modernizációt, az e téren jelentkező több évtizedes elmaradás legalább részleges pótlását tűzi ki célul.












Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon