Vissza a főcikkhez →

Dr. Szabó János


Boros Imre mellett ő az egyedüli kisgazda miniszter, aki (szinte biztosan) végigüli a ciklust. Korábban még érintőleges kapcsolata sem volt a honvédelemmel, ami önmagában nem lenne baj, sőt (beosztott ügyész, téesz-jogtanácsos, a Sasad Rt. jogi igazgatója és ügyvéd volt). Saját bevallása szerint néhány nap alatt átolvasta az alkotmányt és a honvédelmi törvényt, s ezzel felkészültnek tekintette magát. Igaz, előfordult, különösen eleinte, hogy a haderő-átalakítás helyett a honfoglalásról tartott szűzbeszédet a külföldi nagykövetek előtt, elrendelte, hogy a HM vezetőinek portréit helyezzék el a laktanyákban, jelentkezett a köztársasági elnöki posztra, amely megnyilvánulások itthon inkább csak mosolyt fakasztottak, a külkapcsolatok és a katonai diplomácia terén azonban kifejezetten kínosnak hatottak. (Az igazsághoz tartozik, hogy a kormányzati időszak végére Szabó megnyilatkozásai valamelyest javultak). A Fidesz talán abban bízott, hogy a hozzáértőbb közigazgatási államtitkárok, meg ha kell, maga a miniszterelnök is, elirányítgathatják Szabót. De napvilágot látott olyan híresztelés is, miszerint Orbán azért tartotta meg egy idő után a már Torgyán által is meneszteni kívánt minisztert, hogy ezzel még inkább lejárassa a Kisgazdapártot.

Wachsler Tamás


Wachsler Tamás a tárca közigazgatási államtitkára 2000 szeptemberében történt lemondásáig: ő volt a Nagy Megmentő és a Démon egy személyben. 1990 és ’94 között a Fidesz egyik frontembereként, Orbán bizalmasaként vitte a frakcióban a honvédelmi ügyeket. Ez idő alatt tudatosan és eredményesen tanulta a honvédelmi szakmát, itthon és külföldön emberileg és szakmailag egyaránt elismert, bár nem túl közismert politikus lett. A ’94-es választásokra készült fideszes országos listán hátrább került mint várta, ezért (válaszcsapásként) pártelnökként jelöltette magát Orbán Viktorral szemben. Végül a BAZ megyei listáról sikerült bejutnia a parlamentbe. Államtitkárként, saját nyilatkozata szerint – miniszterével ellentétben –, határozott koncepciója volt, így lényegében őt szánták a tárca tényleges vezetőjének. Wachslert egyébként „hivatalosan” Torgyán javasolta államtitkárnak, így ő is kisgazda vonalon, de természetesen Orbán jóváhagyásával került be a csapatba. Bár kezdetben volt mögötte jelentős kormánytámogatás, a vesztét talán mégis az okozta, hogy „kisgazdának túl fideszes, fideszesnek túl kisgazda” volt.

Wachsler történelmi érdeme, hogy az előző honvédelmi vezetésekkel ellentétben nyíltan szembenézett a honvédség problémáival, és energikusan vetette bele magát egy valódi reform kivitelezésébe. Bukását jórészt az apparátusi tapasztalatok hiánya miatt elkövetett hibák okozták, ezek következményeitől pedig senki nem védte meg. Felrótták neki – nagyrészt jogosan –, hogy nem tudott megfelelő kapcsolatokat kiépíteni a katonai vezetéssel, de részben saját apparátusával sem. Pusztán a formális hierarchiában elfoglalt helye alapján, hatalmi szóval próbált érvényt szerezni akaratának, így sok belső ellenséget szerzett, miközben neki lényegében nem voltak saját emberei az apparátusban. Jelenleg a HM tanácsadója ingatlanügyekben.

Dr. Perenyei Tamás


Wachsler távozása után Torgyán megpróbálta elérni, hogy a HM „tiszta” kisgazda minisztérium legyen, s már sajtónyilvánosságot is kapott az a terv, hogy Szendrei László, a minisztérium jogi főosztályvezetője és az MDF-korszak második felében volt politikai államtitkára legyen az utód. A miniszterelnök azonban végül Perenyei Tamás kinevezésére tett javaslatot. Perenyei Wachslerrel és Szendreivel szemben nem a politika szférájából érkezett. A kinevezésekor 33 éves (nős, felesége is hivatásos katona) ezredesi rangban szolgáló tiszt a Honvéd Vezérkar, majd a Honvédelmi Minisztérium apparátusában töltött be egyre magasabb pozíciókat. Államtitkári kinevezését megelőzően a HM Infrastrukturális Főosztályának vezetője volt. Államtitkársága alatt a vonatkozó törvény előírása szerint hivatásos szolgálati viszonya szünetel, ez azonban nem volt akadálya annak, hogy a millennium alkalmából (a dandártábornokká avanzsáló Nemeskürty tanár úrral együtt) tartalékos vezérőrnaggyá léptettesse elő magát.

A „forradalmi” Wachsler-korszakkal szemben most a „pragmatikus” Perenyei-féle konszolidáció tart: ő tökéletesen ismeri mind a belső apparátust, mind a kormányzati apparátus működését, így elődjéhez képest óriási helyzeti előnyben van. Vaskézzel és sokszor önkényeskedve irányít, de helyismerete és autoriter vezetési stílusa nem tesz lehetővé semmiféle belső szervezkedést vagy ellenállást. A Fidesz fajsúlyos embereihez fűződő szoros kapcsolatai biztosítják számára a megfelelő politikai bizalmat és hátteret.

Dr. Gyarmati István


Gyarmati István személyében Wachsler Tamásnak igazán kiválóan képzett helyettes államtitkára volt egészen az 1999 márciusában kipattant kérdőív-botrányig. A nyilvánosság előtt máig tisztázatlan ügy a következő volt: a NATO-tag és -tagjelölt országok minden évben kitöltenek és elküldenek Brüsszelbe egy ún. Védelmi Tervezési Kérőívet (Defence Planning Questionner – DPQ) az adott ország hadseregéről és fejlesztési terveiről. Az Orbán-kormány hatalomra kerülésének első heteiben sebtében ki is töltötte az ívet, majd szabályosan, kormányon belüli egyeztetés, miniszteri jóváhagyás után postázták, ám hamarosan visszakapták hiánypótlásra. A hiánypótlás után megküldött variáció jóváhagyatását azonban már elmulasztották. Felelős: Gyarmati István, a nemzetközi kapcsolatokért felelős helyettes államtitkár, aki egyedül maradhatott posztján az MSZP-s érából. Feltehetően jelentős nemzetközi ismertsége és elismertsége révén, a NATO megnyugtatására hagyták meg. A botrány után azonnal távoznia kellett. Az ürügy: az egyeztetetlen adatok közlése miatt Magyarország szavahihetősége kerülhet veszélybe. Az (ismereteink szerinti) tényleges ok: a szárazföldi haderők fejlesztésére a NATO-standardok szerint jóval többet kellett volna fordítani, mint amennyit a kormány ténylegesen betervezett – s e tényt a Gyarmati-féle DPQ nem hallgatta el.

Prof. Szabó János


A szociológus végzettségű, a minisztertől magát a „Prof.” előnévvel megkülönböztető Szabó János, aki Wachsler révén katapultált a Nemzetvédelmi Egyetem rektorhelyettesi székéből a helyettes államtitkárságba a humán intézményrendszer felügyeletére, igyekezett jól helytállni, s ha kellett, a szennyest is mosta. Katonai, egyszersmind szociológusi háttere révén igazi civil bázis lehetett volna. A Honvédelmi Bizottság ülésén elismerte a humán területen meglevő súlyos problémákat, és Szabó Jánost sem sikerült meggyőzően megvédenie a Kis Újság-ügyben. Ezt követően távozott a Stratégiai és Védelmi Kutató Hivatal főigazgatói székébe.

Szokolay Zoltán

A „gombnyomogató"-ként ismertté vált (1990–1992) MDF-es parlamenti képviselő sajtófőnöki pozíciót töltött be a HM-nél, egészen 2000 októberéig, a Kis Újság-botrányig. Szokolay hozta nyilvánosságra, hogy a HM a Kis Újságnak havonta 800 ezer forintot utal át.
A tárca ezt ugyan cáfolta, azt viszont elismerte, hogy az FKGP-székházban bejegyzett Arculat Kft.-vel valóban van PR-szerződése különféle anyagok elhelyezésére. Túri-Kovács Béla (akkor még FKGP-frakcióhelyettes) szerint ebben jogilag semmi kifogásolható nincs, „ha a szerződés mögött tényleges teljesítmény van”.

Váltótársak: Végh Ferenc és Fodor Lajos


A ciklus kezdetén még úgy tűnt, harmonikus lesz az együttműködés az MSZP-s vezetés által kinevezett Végh Ferenccel. Végh egy újságinterjúban megüzente, hogy már csak egy híja van a teljes boldogságának, a vezérezredesi kinevezés. Megadták neki. Aztán ’99 nyarán távozásra kényszerítették. A kívülálló számára alig érthető hatalmi harc lényege leegyszerűsítve ennyi volt: Végh és a magát koncepciózus „főkatonaként” előadó Wachsler nem fért meg egy csárdában. Végh elkövette azt a hibát is, hogy rossz helyre, többek között a vörös posztónak számító „SZDSZ-es” Göncz Árpádhoz fordult Wachslerrel szemben politikai támogatásért. A lemondásért cserébe nagyvonalú gesztusként az ankarai nagyköveti posztot kapta.

Végh Ferencet a korábban Wachslerék által rövid ideig helyettes államtitkárként már megfuttatott Fodor Lajos követte. Wachslernek hamar rá kellett jönnie, hogy törököt fogott vele. Fodor jó taktikus, meghúzta magát, és látszólag hűséget esküdött Wachslernek, amíg erre volt szükség. Aztán kinevezése után néhány nappal máris nyílt színen Wachsler ellen fordult. Akkor volt napirenden a HM és a vezérkar integrációjának előkészítése. Wachsler Tamás az Aktuális című tévéműsorban elmondta, hogy az integrált minisztériumban a vezérkari főnök természetesen a közigazgatási államtitkár alá fog tartozni. Egy hét sem telt rá, s a vezérkari főnökként bemutatkozó Fodor ugyanabban a műsorban indulatosan közölte, hogy a vezérkari főnök természetesen nem az államtitkár, hanem közvetlenül a miniszter alá fog tartozni. Fodor győzött. A hírek szerint az Orbán Viktor előtt kétségtelen tekintélynek számító Király Bélán keresztül eljutott a miniszterelnökig, aki az ő verzióját támogatta (újabb csapás Wachslerre). Fodor aztán 2000 szeptemberében magával a miniszterelnökkel is összeütközésbe került, amikor beszédében arra célzott, hogy a pápai repülőtér bezárása politikai döntés volt. A sértett Orbán egyenesen közölte: megkéri Fodor Lajost, máskor jobban fontolja meg, mit mond, és ha nem érzi magát elég magabiztosnak, vagy szakmai meggyőződése nem elég erős, és az irányításával megszületett szakmai döntéseket nem tudja vállalni, akkor ennek vonja le a konzekvenciáját. Fodor végül kimagyarázta magát azzal, hogy szavait a szövegkörnyezetéből kiragadták, és ő valójában soha nem határolódott el semmiféle politikai döntéstől. Magabiztosan közölte azt is, hogy bátran vállalni mer egy, a személye megítélésére vonatkozó közvélemény-kutatást is a honvédségben. Fodor eltávolítására jó alkalmat kínált volna a HM és a vezérkar ténylegesen 2001. szeptemberétől megvalósult integrációja, és a honvédségparancsnoki funkció megszűnése. Volt is erre utaló újsághír, de Fodor Lajos mégis maradt.

• Tárcatár