Skip to main content

Solt Ottilia-díjak

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Csonka Anna, Dér Ildikó, Fodor Ildikó, Lakatos Gyula, Lőrincz Zsuzsa, Restyánszki Lászlóné, Teleki László



Solt Ottilia-díjat kaptak a roma gyerekek oktatásában és nevelésében kiemelkedő szerepet játszó pedagógusok.


Csonka Anna


A pécsi I. számú bölcsőde cigány játszóházának vezetője. 1999-től vezeti azt a cigány játszóházat, amelyben 1996 óta szociális munkásként dogozott. A játszóház pedagógiai koncepciójának kidolgozása, az ott dolgozó emberek felkészítése a csak cigány gyerekekkel való munkára, az ő munkájának eredménye. A Pécs városának kevésbé frekventált, elöregedett bányászkerületében található játszóház ma már telt házzal működik.

Dér Ildikó

A Somogy megyei Csököly Körzeti Általános Iskolájában tanít matematikát. Csökölyből a dél-dunántúli falusi általános iskolák átlagához képest lényegesen nagyobb számban tanultak tovább cigány fiatalok érettségit adó középiskolákban, s közülük többen ma már felsőoktatási intézményekbe járnak. A tehetséges fiatalok segítésében a csökölyi iskolában Déri Ildikó tevékenysége meghatározó jelentőségű.

Az utóbbi időben a pilisborosjenői továbbképző központ egy, a cigány fiatalokkal foglalkozó pedagógusok számára indított regionális képzési programjában szakértőként is alkalmazza.

Fodor Ildikó

Fodor Ildikó húsz éve vezeti a Pécsi Kisegítő Iskola művészeti szakkörét. Sérült fiatalokkal, gyerekekkel foglalkozik annak érdekében, hogy minél több sikerélményben részesülhessenek, hogy megismerhessék a siker érzését hátrányos helyzetük ellenére. A legeredményesebb gyerekek többsége cigány származású volt az évek során. Tanítványai 1981 óta több mint 60 kiállításon vettek részt. Városi, megyei, országos és nemzetközi versenyekről 117 díjat hoztak el. 2001 júniusában pályázati pénzekből sikerült megjelentetnie Petőfi Sándor János vitéz című művét magyar–angol–beás cigány nyelven, az illusztrációkat a művészeti szakkör cigány tanulói készítették.

Lakatos Gyula

Budapesten, 1967-ben született. 1988 óta a turai Hevesi György Általános Iskolában tanít folyamatosan. Roma származását vállalva roma tanítványai előtt példaképként szerepel mind a mai napig. Jelenleg 13 roma tanuló van az osztályában, akiknek kiemelten segít abban, hogy sikeresek legyenek az iskolában.

Százon felüli azon roma tanulók száma, akiket osztályfőnökként is és szaktanárként is külön patronált, külön odafigyeléssel segített és segít abban, hogy sikereket érjenek el tanulmányaik során.

Lőrincz Zsuzsa

A marcali Hétszínvirág Általános Iskola gyógypedagógusa és igazgatóhelyettese. Az iskola szellemisége arról tanúskodik, hogy intézményük a cigány gyermekek oktatása iránt elkötelezett, és az ehhez szükséges szakmai-módszertani felkészültséget az iskolavezetés nem csupán a kollégáktól, de példamutatóan elsőként önmagától várja el. Lőrincz Zsuzsa nemcsak napi munkájával bizonyítja szakmai hozzáértését, hanem igazi alkotó pedagógusként is.

Restyánszki Lászlóné

A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Baktakéken él több mint három évtizede, az ottani körzeti általános iskola igazgatója. Hét halmozottan hátrányos település közösen fenntartott iskolájáé, ahol már a nyolcvanas évek eleje óta iskolaotthonos oktatás folyik. A hétköznapok tapasztalata bebizonyította, hogy a roma kisebbségi tanulók így képesek valamennyit behozni halmozott hátrányaikból: pedagógusi segítséggel elsajátítják az iskolai anyagot, megismerkednek az alapvető higiéniai szokásokkal, megtanulnak közösségben létezni, és felismerik az önmagukban rejlő adottságokat és képességeket.

Pedagógusként elsődleges célja már évtizedek óta az, hogy megpróbálja csökkenteni azt a hátrányt, amely a gyerekeket azért sújtja, mert az országnak erre a vidékére születtek. Hiszen ebben a térségben az elvándorlás, az évtizedes munkanélküliség, az elszegényedés és a cigánykérdés mindenki életének meghatározó része és élménye.

Teleki László

1995-ben az akkor alakult Nagykanizsa Megyei Jogú Város Cigány Kisebbségi Önkormányzatának elnökévé választották, majd '98-ban négy évre ismét bizalmat kapott. Óriási tenni akarással, nagyszerű szervezőtehetséggel kezdte és végzi ma is a munkáját.

Vezetésével a testület egy olyan közéleti maggá válhatott, amelynek Nagykanizsa városban, Zala, Somogy és Veszprém megyében, de országosan és nemzetközi vonatkozásban is kisugárzása, meghatározó ereje van. Számos tanulmány, diplomadolgozat készült a testület eredményeinek feltárásából és feldolgozásából. Teleki László a roma közösségek felemelkedésének elősegítésére gyakorlati lépéseket talált, eredményei méltán váltak útmutatóvá.



































Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon