Skip to main content

Soros-ösztöndíj

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Klenyán Csaba, Orlai Balázs, Podmaniczky Szilárd, Reményi Andrea, Szabó Dezső, Szederkényi Júlia, Szentesi Edit, Szilágyi Márton, Szorcsik Krisztina, Vereckei Rita


Klenyán Csaba klarinétművész

Generációjának kimagasló tehetségű képviselője – az utóbbi néhány évben valószínűleg az övé az egyik legígéretesebben induló zenei pálya. Minden produkciója hihetetlen igényességről tesz bizonyságot; szólistaként és kamarazenészként is hangszerének szinte teljes irodalmát elsajátította már, hangversenyszereplései eseményszámba mennek. Gondosan előkészített lemezfelvételek fűződnek nevéhez, különösen fontos, hogy hivatott előadója a kortárs zenének. Nagy tudatossággal, szorgalommal és munkabírással alakítja karrierjét, a gyors, látványos siker érdekében pillanatra sem téve engedményt abból, ami zenei ideálja és művészi meggyőződése.
Wilheim András

Orlai Balázs formatervező

A fiatal és tiszta szellemű tervezőművész generációja egyik legtehetségesebb képviselője. Felülemelkedve a kézműves díszítőművészet-ipari formatervezés banális dualitásán, a környezetformálás új és minőségi képviseletét személyesíti meg. Teszi ezt úgy, hogy a megoldás természetes alkalmasságán túl saját művészszemélyiségének fanyar különösségével fűszerezi munkáit.
Péter Vladimir

Podmaniczky Szilárd író

Podmaniczky Szilárd még nincs negyvenéves, de már öt megjelent kötetet mondhat magáénak. Verset és novellát, hírlapi tárcát és hetilap-glosszát józan fejjel és könnyű kézzel, összehúzott szemmel és határtalan kedéllyel ír. Versei novellisztikusak, novellái költőiek. Tárcái bentről kifelé és kintről befelé egyaránt nyílnak. A szép- és közírás legjobb magyar hagyományainak igen tevékeny és igen tehetséges folytatója.
Barna Imre

Reményi Andrea szociolingvista


A társadalomtudományi nyelvészet legígéretesebb magyarországi kutatói közé tartozik. Tudását és képességeit a megszólítások munkahelyi rendszerének nyelvészeti elemzésével bizonyította. Újabban a férfiak és nők nyelvhasználati különbségeit vizsgálja.
Somlai Péter

Szabó Dezső fotográfus

Szabó Dezső különleges tehetsége a magyar vizuális kultúrának. Érett fejjel vették fel a Képzőművészeti Főiskola festő szakára, de hamar a fotográfiával jegyezte el magát. Szabó Dezső ritka tehetség, aki még azt is megengedheti magának, hogy nevében ne különböztesse meg magát a múlt század ellentmondásosan nagy népi írójától. Rövid pályája ellenére már tíz önálló, és ennél sokszor több csoportos kiállítással büszkélkedhet. Sőt, egy jelentős magángaléria hosszú távon épít rá, vállalja menedzselését. Bízik abban, hogy e szerény, eltökélt, nagyméretű műveket alkotó művész egyszer meg fog tudni élni fotográfiáiból. Szabó Dezső megérhette azt, ami kevés magyar vizuális művésznek adatik meg: egy-egy képeslapon sokszorosított műve éveken át díszít budapesti értelmiségi szobákat. Sokan azt hiszik, ezek a képek valamely nagy európai sztár véletlenül erre tévedt alkotásai – kultikus művek. Kívánjuk Szabó Dezsőnek, műveivel együtt egyszer fordítva is járja be ezt az utat. Hogy ebben az értelemben is legyen igaz a mondás: „Ex Oriente Lux”. Keletről jő a fény.
Török András

Szederkényi Júlia filmrendező

Néhány évvel ezelőtt végzett a főiskolán, és már biztosan állíthatjuk, hogy nem fog kasszasikereket rendezni. Ezt a nem feltétlenül előnyös tulajdonságát azonban példás önfegyelemmel tűri, és mániákus kitartással csinálja azt, amire tehetsége sarkallja: olyan filmeket, amelyek radikális bátorsággal használják az intellektust. Ezek a munkák aztán lassúak, mélázók és mindig meglepően pontosan szerkesztettek lesznek. Csak a gondolati és képi rendnek engedelmeskednek, semmi másnak. Ezt bizonyítja a Paramicha, avagy Glonci és az emlékezet című egészestés filmje, a Weöres Sándor verseire készített, Bóbita című szabad és szellemes-látomásos etűdfilm vagy akár a Szabó Lőrinc munkáit használó versekből kirajzolódó portré is.
Orsós László Jakab

Szentesi Edit művészettörténész

Szentesi Edit neve nem olvasható a jáki apostolszobrokat elemző, mintegy felerészben általa megírt, két éve megjelent nagyszerű kötet gerincén, mint ahogy többi kutatótársáé sem, de mindenki tudja, hogy ő volt a lelke és a motorja ennek a kollektív elemzésnek. Egyszerre tudott elismerést aratni a kényes művészettörténész-szakma köreiben áldozatkész aprómunkájával és mintegy kéttucatnyi remekbeszabott tanulmányának egyéni teljesítményével. Miközben folytatja a látványosnak aligha nevezhető dokumentáció és „állapotfelmérés” munkáját a poros adattárakban és kőtárakban, elemzéseiben finom műgonddal, a connaisseur személyes hangvételével, a minden tekintélyt megdorgálni kész kritikai igényességgel párosítja kincseket rejtő lábjegyzeteit. Arra vállalkozott, hogy a műemlékvédelem, a másolat és a rekonstrukció, a múlt századi műgyűjtők, amatőr restaurátorok és a hajdani művészettörténész-kollégák megfigyelésein keresztül közelítse meg érdeklődése kitüntetett (bár korántsem egyedüli) tárgyát, a középkori építészet, szobrászat, a „kőfaragványok” ránk maradt törmelékeinek az értelmezését. Nehéz eldönteni, mit csodáljunk jobban: alapos és kitartó nyomozásának módszerességét vagy kérdésfeltevéseinek művészetelméleti izgalmasságát.
Klaniczay Gábor

Szilágyi Márton irodalomtörténész

A magyar felvilágosodás és preromantika irodalmának egyik kitűnő fiatal kutatója. Tanulmányaiban eredeti módon közelítette meg Kármán József életművét, az Auróra című folyóiratot, és ezzel fontos vitára késztette a XVIII. századi végi magyar irodalom valamennyi kutatóját.
Somlai Péter

Szorcsik Krisztina színművész

Az újvidéki színház tagja, többek között Erdman-, Genet- és Pirandello-darabokban nyújtott kiemelkedőt. Fölfedező erejű Antigoné: a Zsámbékon bemutatott Szophoklész-tragédia címszereplőjeként kortársunkká avatta a szerzőt. Európai hírű, világot járó rendezőnk azt mondta róla egy interjúban: a kevés fiatal színészek egyike, akinek a tehetségén kívül világlátása is van.
Koltai Tamás

Vereckei Rita díszlettervező

A Zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház tagja, díszlet- és jelmeztervező. A magyar színházban ritka módon egy kézben tartja a vizualitás mindkét fő elemét: egyszemélyi felelősséget vállal az előadások látványvilágáért. Nem alkalmazottja az úgynevezett „alkalmazott művészetnek”. Önálló világot teremt, bár nem tesz mást, mint előhívja a Brecht, Miller, Goldoni, Molière és mások által a szövegbe kódolt képeket.
Koltai Tamás

















































Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon