Skip to main content

Az egycsillagos Távolnok

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

Utolsó madaram halála után madáranorexiám
támadt, és egyelőre itallal mérkőztem meg sikerrel,
remélem, lefogyok, mert visszahíztam egy nagyot,
és nem az, hogy bárki azt mondhatja, csak szavalok, más itt
a baj. Mi volt tavaly, mi van idén, melyik én vagyok én,
tiszta bort kell önteni a pohárból, elég a szénhidrátból,
csillaggal vonul megannyi halottam távol,
magam egy hiányjelfából bár állhatnék, örökre, bátor-
kodom reményem kifejezni, hamarosan csak joghurtot fogok enni
– ami nem lesz igaz –, evést-ivást el kell hárítani, az
éhezőkre ugyanakkor gondolni, elit problémakört így gyakorolni.
Ahogy a híd alatt átrepültek, életveszéllyel zavart
lakosoknak bűzt kavarva, zajt, hogy a fül harsogva harapja,
és még hány kérdezetlen zaklatás közepette, 67. évemben, én el,
én elhatároztam, hogy mint Karinthyné Aranka volt „a Fricivel”,
én se bánom, ki mit tűr nekem, mit nem, én nem
tűröm „neki, nekik”, a Nagy Koala Kártyabajnokságon kívül itt
minden rendszeren kívül vagyok, de nagyon, ez radikalizmusom.
És nem más. A sommás ítéletet, mely nincs, szálazza szét ezek-
nek a dolgoknak megannyi felhangja. A képzavaros zajba
némán ívelt, enyhén, a Lánchíd, a víz a pincében feljön állig,
de nekem már nincs nagyim ott, hogy tüdeje-mása gyulladásain
meghaljon, csúnyábban haltak akkor mások, nagy forgalmat
bonyolított a Rémsemmi, a Vissza-Ne-Térjen. Én békében,
e Távolnok Sivatagsággal bajlódom elder-felhárral
teljesen hiábavalóan, mert minden jó szándékom lepereg rólam.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon