Skip to main content

Ni csak, ki a miniszterelnök?!

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

Kedves Biztosítós Nénik és Bácsik! Köszönöm szépen, hogy születésem alkalmából egy kiselefánttal és biztosítójuk logójával díszített Babanaplót tetszettek nekem ajándékozni, melyet az ajándék cumival, pelenkával, popsitörlővel, popsikrémmel, fürdetőszerrel, intimszappannal, mosópor-, fertőtlenítőszer-, tápszer- és hasfájást enyhítő tea-mintával, valamint további termékeket bemutató kiadványokkal egyetemben édesanyámhoz a kórházi személyzet közvetítésével el tetszettek juttatni születésem másnapján. Nagyon tetszik a Babanapló, mert segít nekem megörökíteni magzati létemet, születésem körülményeit és emlékeimet egészen addig, amíg egyszer meg nem tanulok írni. Köszönöm, hogy feltételezni tetszenek, hogy majd egyszer megtanulok írni.

A Babanapló felsorolja azokat az alkalmakat, melyeket megörökíteni érdemes, és segít abban, hogy néhány adat megadása és fénykép beragasztása révén kimenekítsem ezeket a feledés homályából. Köszönöm, hogy vezérfonalat tetszettek adni fontos és jelentéktelen emlékeim megkülönböztetéséhez. Biztos vagyok benne, hogy azáltal, hogy a Babanapló megfelelő rovatait kitöltöm (noha még nem tudok írni), az üres helyekre a megfelelő képeket és tárgyakat beragasztom (sajnos még ragasztani se tudok), öntudatom egészségesebben fog fejlődni, és társadalmi integrációm zökkenőmentesebb lesz, mint azoknak a gyerekeknek, akik nem kaptak Babanaplót. Nekik nem nyílik alkalmuk például arra, hogy megörökítsék „Első hajvágásukat”, a helyszín, az időpont és fodrászuk nevének feltüntetésével, s nem ragaszthatnak be képet sem „Így néztem ki előtte” és „Így néztem ki utána” címmel.

De térjünk immár e munkafüzet számomra legkedvesebb dupla oldalára, mely az „Ilyen volt a világ, amikor megszülettem!” címet viseli. Értem ezt a felkiáltójelet. Mert csekély korom ellenére van már róla némi fogalmam, hogy bizony nem könnyű kiragadni azt a néhány tényezőt, melyek együttese frappánsan és tömören leírja, hogy „milyen a világ”. „Bankjegy és bélyegek” beragasztásával kell kezdenem, ami fontos, hiszen én még egy másmilyen világban élek, mint azok a kis pisisek, akik majd eurót fognak beragasztani a kijelölt helyre. A következő üres téglalapba a felirat szerint „Újságcikkek” kerülnek. Itt egy kicsit gondolkodóba estem, hogy vajon e tenyérnyi helyre a magyar és világsajtó mely orgánumainak mely cikkeit kellene elhelyeznem, hogy azok méltóképpen jelenítsék meg, „milyen a világ”. De kétségeimen hamar enyhített a szemközti oldalon található négy könnyű kérdés, melyek metsző pontossággal világítanak rá a világ „ilyen”-ségére: „Időjárás a születésnapomon: ... ”, „1 liter tej ára: ... ”, „Autónk: ... ” és végül: „Országunk miniszterelnöke: ... ” Különösen hálás voltam az utóbbi megfogalmazásért, mely nemcsak a miniszterelnök nevét hagyja az eldöntetlen lehetőségek birodalmában lebegni, de „Országunkét” is – fontos tanulságul szolgált számomra az a mély történelmi tapasztalat, mely itt óvatosságra intette a Babanapló szerzőjét.

Kedves Biztosítós Nénik és Bácsik! Köszönöm, hogy feltételezni tetszenek, hogy van autónk. Köszönöm, hogy feltételezni tetszenek, hogy iszunk tejet. Köszönöm, hogy feltételezni tetszenek, hogy van országunk. És köszönöm, hogy feltételezni tetszenek, hogy olyan világba születtem, melyet jól jellemez, hogy ki a miniszterelnök. Egyszóval köszönöm, hogy segíteni tetszettek nekem abban, hogy megértsem, milyen a világ. Maradok tisztelettel. Baba.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon