Skip to main content

Beszélő folyóirat, 2004. június, Évfolyam 9, Szám 6

Szijj Ferenc: Kenyércédulák / Vasárnap

Kapolka Gábor: Tekintet, minőség, pornó

Mink András - Révész Sándor: Kis János: „Az erkölcsi ítéletalkotás része a politikának”

Kis Jánossal Révész Sándor és Mink András beszélgetett

Zádori Zsolt: Helyre, tétre, befutóra

David Runciman: Az elővigyázatossági elv

Tony Blairről és a kockázati érvelésről

Bányai Péter: Történelemhamisítók és pénzmosók baráti társasága

Borsányi András: A védtelen ország

Novák Attila: Egy „ismeretlen” a magyar vészkorszak nyitányáról

Szilágyi Ernő memoárja

Tischler János: Munkásmegmozdulások Lengyelországban, 1976

Frojimovics Kinga: Beilleszkedés vs. kivándorlás

Az American Jewish Joint Distribution Committee (Joint) tevékenysége a holokausztot követő években Magyarországon

Galántai Zoltán: Az Ádám köldökére hangolt világegyetem

Tompa Péter: Barátból ellenség

Hibás fehérjék: az Alzheimer-betegségtől a kergemarhakórig

Gelencsér Gábor: Valahol Európában

Nagy Boglárka: Bányászoknak valóságos kincs

Papp András: Saját élet

Microport

Ambrus Judit: Medvemustra

Medvék minden mennyiségben, azaz mit rejt a medvepiac? – 1. rész – Medvema –

Tandori Dezső: Godot van!

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon