Skip to main content

[Olvasói levél]

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Solt Ottilia: A Madách téri fogorvosok esete (Beszélő, 1991.16. szám)


Tisztelt Képviselő Asszony!

Fájt már Önnek valaha a foga? Úgy, ahogy egy begyulladt „jobb felső 1-es” tud fájni? Ha igen, akkor azt az érzést is ismeri, hogy mindegy hogy ki, hol és mit, csak valamit csináljon, mert nem lehet elviselni tovább a fájdalmat

Ilyen körülmények között ismertem meg a 60-as évek elején a Madách téri Rendelőintézetben dr. Tanda Gyulát, aki akkor még sima beosztott orvos volt csak. A fogamat úgy kezelte ki – nem húzta! –, hogy azt mondtam magamnak: ha egy orvos ilyen türelmes, lelkiismeretes, gondos egy vadidegen, ingyenes SZTK-beteggel szemben, az csak nagyon jó orvos lehet, s azóta is ez a véleményem.

Idestova 30 éve vagyok a magánbetege – nemcsak én, hanem családom és ismerőseim közül is sokan –, és mindannyiunk véleménye ez.

Vezetési stílusát nem ismerem, de 30 év tapasztalata alapján elképzelhetetlennek tartom, hogy sértő, durva és diktatórikus kirohanásokat rendezzen, és kirúgással fenyegesse meg a kollégáit, ha azok erre nagyon súlyos okot nem szolgáltatnak.

A sok lelkiismeretlen, felelőtlen SZTK-orvos között üdítő kivétel volt dr. Tanda Gyula, akinek magas fokú szakmai hozzáértéséről, emberszeretetéről, jóindulatáról és felelősségteljes magatartásáról mélyen meg vagyok győződve.

Tisztelettel:














Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon