Skip to main content

[Olvasói levél]

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Eörsi László: Egy felkelő kálváriája (BESZÉLŐ, 1991.18. szám)


A Beszélő 1991. május 4-i számában jelent meg Eörsi László dolgozata, melyben a Magyar Politikai Foglyok Szövetségének működéséről valótlanságokat állít, és azt úgy erkölcsileg, mint politikailag lejáratja.

Szövetségünk tagja csak politikai okból elítélt vagy üldözött személy lehet, aki üldöztetését hitelt érdemlően bizonyítani is tudja, valamint ezen túl az, aki sem üldöztetése előtt, sem utána politikailag és erkölcsileg életvitelében feddhetetlennek bizonyult.

Kétségtelen, hogy a cikkben szereplő Vizi Imre az 1956-os forradalom és szabadságharc alatt a Corvin köz felkelői között harcolt. Ezért Szövetségünk jogszolgálata mindent megtett teljes rehabilitációjára és sérelmei orvoslására. Nagyobb összegű segélyeket folyósítottunk részére, és eljártunk minden ügyében.

Sajnálatos módon Vizi Imre nem tudta hitelt érdemlően igazolni politikai okokból való üldöztetését. Több ízben ítélték el, de nem politikai okokból az 1962–75 közötti években. Ezért nem lehetett az MPFSZ-nek rendes, csak pártoló tagja.

Valótlan a cikk szerzőjének minden alapot nélkülöző állítása, hogy szövetségünk nem érdekvédelmi szervezet, hanem tevékenysége más szervezetekkel való politikai csatározásokra és ülésezgetésekre korlátozódik, s így az érdekvédelemmel nem törődik.

Eddig 11 600 üldözöttnek adtunk szaktanácsadást, 8500 egészségileg leromlott, idős vagy beteg bajtársunk rehabilitációját intézte el ingyenes jogsegélyszolgálatunk a különböző bíróságoknál és állami szerveknél.

Köztudomású, hogy a Kárpótlási Hivatalhoz és a TB Főigazgatósághoz be kell nyújtani a törvénytelenül elítélést feloldó semmisségi bírósági határozatot. Ezt Vizi Imre esetében nem tudtuk megtenni, mivel büntetései nem politikai indíttatásúak voltak

Mindezeket közöltük a Beszélő munkatársával, de sajnálatos módon nem vett róla tudomást, és ellentétes hangnemben közölte dolgozatát Szeretnénk, ha a jövőben a Beszélő és szövetségünk között ilyen megalapozatlan konfliktus nem fordulna elő.

Az MPFSZ elnöksége nevében:

Desztics Jenő elnökhelyettes
Tálas Géza, Történelmi Bizottság





















Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon