Skip to main content

Tisztelt Főszerkesztő úr!

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Vajna János: Kit vesznek fel az európai klubba? (Beszélő, 1991. 16. szám)


Vajna János úr „Kit vesznek föl az európai klubba?” című írása téves képet alakít ki az olvasóban, és indokolatlanul negatív színben tünteti fel Görögország részvételét az Európai Közösségben. Amint egyébként munkatársuk is utalt rá, alapjául egy külföldi lap – megjegyezzük azóta kellően megválaszolt – cikke szolgált. A cikk – ahogy arra a válasz is helyesen mutatott rá – önkényes, nem hivatalos és legalábbis kétes eredetű minősítéseket és állításokat tartalmazott, amelyek mögött feltehetőleg bizonyos hátsó szándékok húzódnak meg. Ilyen források kritikátlan felhasználása valószínűleg nem a legmegfelelőbb módja az olvasók korrekt tájékoztatásának.

E néhány sorban természetesen nem vállalkozhatunk arra, hogy részletes és kimerítő választ adjunk az elemzésben foglaltakra, már csak azért sem, hiszen olyan minősítések, melyek nem a Közösség hivatalos állásfoglalását tükrözik, nem tekinthetők kommentálásra méltónak. Felhívjuk azonban a figyelmet néhány alapelvre, melyek irányt szabnak Görögország tevékenységének az Európai Közösségben.

Amint az a görög fél által a kormányközi fórumokon beterjesztett írásos javaslatok sorából is kitűnik, az Európai Közösség keretében folytatott görög politika minden tekintetben Európa politikai és pénzügyi-gazdasági egységesülését hivatott elősegíteni, és megegyezik a legtöbb tagállam irányvonalával.

A görög kormány célja a gazdaság stabilizálása annak érdekében, hogy az ország teljes mértékben és aktívan hozzájárulhasson az európai egységfolyamat valamennyi mozzanatához. E törekvéssel összhangban jelentősen visszaszorította a közösségi szabályokat sértő gyakorlatot, amely egyébként kisebb mértékű, mint a Közösség néhány más tagállama esetében. Példaként megemlítjük, hogy az Európai Bíróság asztalán fekvő, Görögország ellen irányuló beadványok száma az elmúlt egy évben 40 százalékkal csökkent, míg ugyanezen időszakban a hivatalos panaszok száma 50 százalékkal lett kisebb.

Olvasóik objektív tájékoztatása érdekében kérjük levelünk közzétételét.

Őszinte nagyrabecsüléssel:

Panayotis Koutelidas
sajtóattasé















Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon