Szalai Pál: Csoóri és a mocsár
„Csehnek lenni a Monarchiában általában azt jelentette, hogy aulikusnak lenni a Habsburgokkal.
Magyarnak lenni: épp az ellenkezőjét jelentette ennek.
Szalai Pál
(Gadó György, Papp László Tamás, Szalai Pál, Tóth Gy. László): Hozzászólások
Papp László Tamás Polgári szüret c. cikkéhez
Tisztelt Szerkesztőség!
Papp László Tamás a Beszélő 2001/3. számában Tóth Gy. László jobboldali szellemiségű citátumgyűjteményét bírálva azt a megjegyzést ejti rólam, hogy „az SZDSZ-ből kegyeletsértő magatartása okán kizárt, jelenleg a Munkáspárt holdudvarához tartozó” személy vagyok. Papp L. T. írásának logikája szerint tehát a jobboldal alaptalanul támadja a balliberális erőket, amikor az én egyes kijelentéseimet idézi, hiszen én sem balliberális, sem SZDSZ-tag nem vagyok.
Szalai Pál: Személyi követőm
Azt, aki – többek között – ezeket a jelentéseket (is) írta, 37 éven át legjobb barátomnak, sokáig erkölcsi és intellektuális példaképemnek tartottam. Igaz: barátságunk ritkán terjedt ki magánéleti beszélgetésekre, annál inkább közügyekre és elméleti kérdésekre. Zuglóban közös iskolába, de nem közös osztályba jártunk 1950–54-ben. A tanulók jelentős része a kerület fehérreakciós, sőt: sok esetben fasizáló kispolgárságából érkezett, a rendszer erre csapta rá a sztálinista „fedőt”.
Szalai Pál: Chile – 1973
(És ami azóta van)
Tagadhatatlan tény, hogy az 1989 utáni átalakulásban nem került sor igazságtételre. Az 1947–63 között elkövetett bűnök miatt a diktatúra egyetlen tisztségviselőjét sem vonták felelősségre. Ez baj. A jobboldal ezt ki is használja, és miközben bután üvöltözik a kormányzat „liberálbolsevizmusa” ellen, arra joggal mutat rá, hogy itt a bűnök – szemben a nácizmus és a nyilasság bűneivel – büntetlenek maradtak.
De jogos hiányérzetünk és erkölcsi aggályaink mellett próbáljuk elképzelni: mi lenne, ha Biszku Bélának hívnák a magyar hadsereg főparancsnokát!
Szalai Pál: Egy tévedés
Tudta, hogy sajnálnia kellene az apját. Hiszen nehezen lélegzett, egyre feltűnőbben hullott a haja. Ha nem a munkájáról beszélt, panaszkodott. Hogy a kertből elkóborolnak a macskák. Minden macska otthagyja. És a virágokat is mindenféle titokzatos betegség pusztítja. Rettenetes augusztusi melegben ültek a padon. Az asztal eléggé rozzant volt, az apja ritkán dolgozott a maga számára.
De mindig ugyanaz jutott az eszébe, és dührohamokat kapott.
Aztán a munkájáról kérdezte az apját. Kinek csinálja azt a szekrényt (bár előre tudta a választ).
– A linzi Grün rabbinak.
Szalai Pál: Vártára, baloldaliak!
Szomorú, hogy ma már Solt Ottiliának is azt kell megállapítania, amiről én két éve ordítozok. Magyarország egy új „keresztény-nemzeti” ellenforradalom országa lett. Minderre azt szokás mondani, hogy „átestünk a ló túlsó oldalára”. Erről azonban szó sincs. A lónak ugyanazon az oldalán vagyunk, csak más színű a ló: fehér. (Ki vonul majd be rajta, hogy megbüntesse a liberál-kozmopolita-bolsevista Budapestet, egyelőre nem tudom. Esetleg ráfér a Torgyán–Csurka–Raffay-hármas.) Megint elvesztettünk egy forradalmat, ezúttal anélkül, hogy egyáltalán kitört volna.
Szalai Pál: Tisztelt Szerkesztőség!
Néhány – de különösen egy – pontban vitába kell szállnom azzal a jellemzéssel, melyet Krassó György személyéről és nézeteiről a „Beszélő” február 16-i száma adott.
Krassó Györggyel jó barátságban voltunk Nagy-Britanniába való távozása előtt. Visszatérte után már alig találkoztunk. Hívott ugyan, hogy vegyek részt a Magyar Október Párt tevékenységében, annak módszereivel és propagandájával azonban semmiképpen sem tudtam egyetérteni.
Nézeteink, ízlésünk sokban igen alapvetően különbözött.
Szalai Pál: Az irrealizmus ellen
Magyarország lelki alkata kiegyensúlyozatlan – nem az első vagyok, aki ezt megállapítom. Hosszú időkön át hasra vágódik a legkomiszabb politikai elnyomás előtt is, mi több; még népszerű is előtte az elnyomás, legalábbis, ha az nem lép fel valamiféle ideológiával, és nem kíván alattvalóitól áldozatokat és torz „felelősséget” . Ha azután kibillen ebből az állapotból, akkor elveszti realitásérzékét, és az adott körülmények között megvalósíthatatlan követelményekkel lép fel.
Szalai Pál: Tíz megjegyzés Csoóri Sándor előadásához
1.
Csoóri kiindulópontjával magam is egyetértek. 1848–49-ben az európai haladás eszményeit Magyarország képviselte, és – ha a magyar kormányzat sokáig nem is mutatott kellő megértést a nemzetiségek törekvései iránt – ezek akkor a rossz oldalra, a neoabszolutizmus oldalára álltak.
2.
Nem baj, hogy Csoóri rámutat: a kiegyezéses idők magyar nemzetiségi politikája sem volt csak elnyomás. Ezt Szőts Géza nála alaposabban fejtette ki a Román Kommunista Párt Központi Bizottságához intézett beadványában (Beszélő 13–14).
Szalai Pál: „Fekete–kék–vörös”
Böhm Vilmos visszaemlékezéseiben („Az 1947. évi választások”, Beszélő 15.) egyetlen vitatható pontot látok: a választásokon fellépő ellenzéki pártok jellemzését. A Pfeiffer-féle Magyar Függetlenségi Pártról azt mondja Böhm, hogy „fasiszta jellegű programmal állott a választók elé”, a Barankovics-féle Demokrata Néppártról pedig, hogy „katolikus-klerikális jellegű..., irányítója a püspöki kar”.
Teljességgel megértem Böhmnek, a magyar szocialista mozgalom e nagy alakjának még az elfogultságait is, de azonosítani nem tudom magamat velük.
Friss hozzászólások
6 év 15 hét
8 év 40 hét
8 év 44 hét
8 év 44 hét
8 év 45 hét
8 év 46 hét
8 év 46 hét
8 év 48 hét
8 év 49 hét
8 év 49 hét