Skip to main content

Szalai Pál

Szalai Pál: Megjegyzések a Beszélő 10 három cikkéhez


I.


T. G. M. Irredenta? című cikkével kapcsolatban egy problémát szeretnék felvetni. A cikk álláspontja megegyezik az én álláspontommal, melyet a Hírmondó 6–7. és 8. számaiban kifejtettem: miközben a hazai neosovén hullámtól elhatárolom magam, elsősorban magyar–román (bár inkább magyar–erdélyi és erdélyi–román) vonatkozásban én is lehetségesnek és szükségesnek tartom az 1920. és 1947. évi határok revízióját. Sőt nem látok ellentmondást egy ilyen határrevízió és a kelet-európai államszövetség gondolata között.

Szalai Pál: Jászi utókora

Az újabb Jászi-kiadások


„Reszket már a történelmi osztály / Jöjj el szabadság, jöjj el Jászi Oszkár!” A rigmus, úgy hiszem, 1944-ben keletkezett a magyar értelmiség ama részében, amely – nem minden alap nélkül – abban reménykedett, hogy a hitlerizmus összeomlása után a szovjet és az angolszász befolyás kiegyenlíti egymást, és a demokratikus szocializmus légkörében Jászinak is jut majd hely. A Horthy-rendszer történetírása és történeti publicisztikája különös gyűlölettel fordult Jászi ellen (talán csak Károlyit gyűlölték ennyire).

Szalai Pál: Ellentmondás a Beszélőben?


„Kívül-álló” cikkében (Beszélő 4.) első olvasásra sok demagóg és igazságtalan elemet láttam. Látok ma is. Hiszen a magyar értelmiség egy csoportja 1977-ben megtörte két évtized csendjét, s a magyar társadalom demokratizálásának lehetőségeit kutatja, mellébeszélések nélkül – és íme, máris túl mérsékeltnek, álellenzékinek és a jó isten tudja, minek nevezik őket, valamiféle plebejus ideológia nevében. A Beszélő szerkesztősége által megfogalmazott program (5–6. sz.) és a Magyarország 1983 tavaszán c. szerkesztőségi cikk (7.

Szalai Pál: Remény – remény nélkül


1. Először is: már megint nem sikerült.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon