(Nádori Péter), Kőszeg Ferenc

Nyomtatóbarát változat

Tisztelt Olvasók!

A nagy hagyományú Beszélő Szponzorok piaca címmel hatoldalas összeállítást jelentetett meg október 20-i számában. Itt Kőszeg Ferenc Pánczél Gézával készített interjújában, illetve a forrásaként a Sajtóterjesztés című szaklapot megjelölő táblázatban is felbukkant a Beszélő egyik konkurensének, a Magyar Narancs című hetilapnak neve, sajnálatos módon a valóságnak meg nem felelő adatok kíséretében. Tájékoztatásuk érdekében ezért szeretném közölni az alábbiakat:

1. A Magyar Narancs nyomott példányszáma nem 16 000, hanem héttől függően 23–25 000.

2. Előfizetőink száma 1994 szeptemberében nem 1764, hanem körülbelül 2400 volt.

3. A Pánczél Géza által mondottakkal ellentétben a Magyar Narancsot kiadó rt. alapítói között még véletlenül sem szerepelt a Fidesz kulturális alapítványa, a Narancs Alapítvány. (Arról, hogy a neve miatt lapunkkal néhányszor korábban is összekevert alapítvány élvezte-e valaha is „Soros György személyes támogatását”, nem tudok.)

4. A Pánczél Géza által használt kifejezéssel ellentétben a Magyar Narancsot kiadó rt.-nek nem „támogatói” vannak (mint a Beszélőnek), hanem befektetői.

5. A Kőszeg Ferenc által az interjúban tényként közöltekkel ellentétben a Magyar Narancsot kiadó rt.-ben sem a Dunaholding, sem pedig a Fotex nem bír semminemű részesedéssel.

Ennyi. Azzal egyébként magam is tökéletesen egyetértek, hogy „nem lehet a magyar sajtó helyzetének megoldása, hogy egy bank vagy nagyvállalat beáll valamelyik újság mögé”, ugyanakkor mindannyiunknak, akik (egyelőre) nem nyereséges lapot csinálunk, tudomásul kell vennünk, hogy jelen pillanatban ez az olyan értékes lapok felszínen maradásának gyakorlatilag egyetlen módja, amilyen a Beszélő is (a Magyar Narancs értékeit ítéljék meg Önök). Persze volna még mondanivalóm a nyomtatott sajtó állapotáról, de nem akarom rabolni az idejüket; annyit még csupán, hogy ha az általam szerkesztett lapban táblázatot jelentetnénk meg a velünk egy piacon működő sajtótermékekről, bizonyosan nem engedném meg, hogy a példányszámokat összehasonlító táblázatból hiányozzanak a saját magunkra vonatkozó adatok.

A legmélyebb tisztelettel:

Nádori Péter
a Magyar Narancs megbízott főszerkesztője


Kedves Nádori Péter, kedves kollégák!

Tiszteletben tartom levelük hangvételét: maradjunk hát az önözésnél, jóllehet érintkezésünk tényleges – kollegiális, baráti – stílusához a Te illenék.

Mindenekelőtt szeretném hangsúlyozni: összeállításunk célja nem az volt, hogy egyes laptársakat „cikizzünk”, hanem az, hogy az olvasók számára világossá tegyük, a mai magyar sajtópiacon egy-egy lap sorsa – különösen a minőségi heti- és havilapoké – nem az olvasók és nem az üzleti hirdetők piacán, hanem a támogatások piacán dől el, s ezért nem lehet mentes a különböző gazdasági és politikai csoportok akaratától. Írom ezt annak ellenére, hogy lapjaink két legfontosabb támogatója, a Soros-alapítvány és a Postabank, szerkesztőségünkkel szemben soha semmiféle igényt nem kívánt érvényesíteni.

Egyetértünk tehát abban, hogy lapjaink külső segítségre szorulnak. Fenntartással olvastam azonban levelükben a zárójelbe tett „egyelőre” kifejezést. A legfrissebb adatok szerint (Sajtóterjesztés 1994/9) a heti- és egyéb (nem napi-) lapok előfizetett példányszáma 1994 első félévében a múlt év első feléhez képest 9,5 százalékkal csökkent, az árusításban elkelt valamennyi lap összpéldányszáma pedig 5 százalékkal. A szűkülő piac, bővülő kínálat versenyében üzleti alapon csak a hosszú idő alatt (a rendszerváltás előtt) kialakított olvasótáborral és/vagy hatalmas külföldi tőkeháttérrel rendelkező újságok tudnak talpon maradni. Köztudott – s erre a témára a közeljövőben visszatérünk –, hogy miközben négy éve folyik a harc az elektronikus média felügyeletéről, a nyomtatott magyar sajtó szinte teljes egészében néhány külföldi monopólium tulajdonába került.

A Narancs és a Beszélő között ilyen körülmények között is egészséges verseny folyik az olvasókért és a szerzőkért. Nem találtam viszont sem fairnek, sem egészségesnek, hogy némelyek – nem a szerkesztőség tagjai, de a döntéshozókra nagy befolyással bíró szakértők és politikai személyiségek – a Narancsot afféle bezzeggyerek szerepben állították szembe a Beszélővel, s az utóbbit nem profi módra szerkesztett, belterjes, szektás, unalmas lapként marasztalták el. Természetesen mindenkinek szíve joga így vélekedni, de nem helytálló, ha ezt az ítéletét bárki nem tartalmi elemzéssel, hanem a piacra való hivatkozással, eladási vagy pláne nyereségességi adatokkal támasztja alá. Nem vitatjuk, hogy a Narancsból több példány kel el, mint a Beszélőből, de megítélésünk szerint az eladási árbevétel a Narancsnál éppúgy nem fedezi még a nyomdaköltséget sem, mint a Beszélőnél.

Az efféle, mindig rosszhiszeműnek tetsző találgatások elkerülése végett szerkesztőségünk mindig amellett volt, hogy a kiadó anyagi helyzetével kapcsolatos tényeket közzétegyük. Erre késztetett a nyilvánosság iránti újságírói tisztelet is, meg az a tapasztalat, hogy úgyis mindenki mindent tud. A Beszélővel kapcsolatos adatok nem azért maradtak ki múltkori összeállításunkból, mert titkolni akarjuk őket (hiszen számos alkalommal beszéltünk róluk a nyilvánosság előtt), hanem azért, mert október 20-i számunkban egy külön írás foglalkozott volna a Beszélővel. A búcsúszámnak szánt lap szerkesztése közben vettük a hírt, hogy a Beszélő ismét megmenekült, így a „végelszámolásunkat” az utolsó pillanatban kihagytuk az összeállításból, megfelelő pótlásra pedig már nem maradt időnk. E levélváltás haszna, hogy alkalmat nyújt a hiányzó adatok közlésére.

Köszönettel vettük, hogy szerkesztőségük megküldte a Narancsot kiadó Kozmopolisz Rt. tulajdonosainak listáját. Sajnos az adatsorból éppen a törzstőke összege hiányzik, holott ez az adat nyilvános, a cégbíróságtól beszerezhető.

Néhány megjegyzés szerkesztőségük – részben jogos – helyesbítéseihez:

1. A kinyomtatott példányok száma nem nyilvános. Mi az értesülésünket több, a sajtópiacon tájékozott szakember becslésére alapoztuk, de természetesen elfogadjuk az Önök által közölt adatot. (A lapunk 13. oldalán közölt táblázatról, sajnálatos módon lemaradt a lábjegyzetre utaló csillag. A táblázat négy adatsora közül csak a negyedik forrása a Sajtóterjesztés című szaklap 1994/1. száma.) A Beszélő példányszáma médiaajánlatunk szerint 18 000. Számszakilag ellenőrzött (auditált) példányszám-adatokkal csak igen kevés orgánum – pl. a Népszabadság – rendelkezik.

2. A Magyar Narancs előfizetőinek száma a postai hírlapterjesztés adata szerint 1994 szeptemberében 2343 volt. Az eltérés onnan származik, hogy a mi adatunk csak a postahivatalokban felvett előfizetések összesítését tartalmazta; ehhez társulnak a központi Hírlap-előfizetési Irodához beérkezett, továbbá a külföldi előfizetések. A Beszélő előfizetőinek száma 1994 szeptemberében – a Hírlap- és Postaszállítási Igazgatóság havi rendelése szerint – 1710 volt. A múlt év szeptemberében ugyanaz a szám: 1940.

3–4. Pánczél Géza valóban tévesen szólt a Narancs Alapítványról: a Kozmopolisz Kiadó Rt. résztulajdonosa a Narancs Egyesület. Erre, valamint a „támogatók” és „befektetők” kérdésére alább visszatérünk.

5. A Dunaholding részesedéséről a Narancs kiadásában a lapkiadás berkeiben jól tájékozott személytől kaptunk információt, további részleteket azonban nem sikerült megtudnunk, s ennyi nem alapozza meg állításunkat. Más a helyzet a Fotexszel. A Kozmopolisz Rt. 13,57 százalékos tulajdonosa a Blackburn Inc. Erről a cégről a Heti Világgazdaság október 29-i számának Panamakaszinózók című cikkében a következőket olvashatjuk: a Blackburn International Inc. „– amely egy 1983. május 11-én bejegyzett panamavárosi társaság – köztudottan Várszegi Gábor Fotex-vezér cége,” Tekintsük át a Magyar Narancs és a Beszélő kiadójának tulajdoni viszonyait. (Lásd keretes táblázatunkat.)

A két gazdasági társaság élettörténete számos párhuzamosságot mutat. A Beszélő megjelenését 1990 januárjától az tette lehetővé, hogy a Soros-alapítvány 1,5, majd – Soros György személyes döntése nyomán – (akkor kiemelkedően magas) 5 millió forintos támogatásban részesítette a szerkesztőséget reprezentáló AB-Beszélő Egyesületet. A New York-i Soros Foundation 2,5 millió forint gépapporttal lépett be a kft.-be. Az 1990-ben 13 millió forint (9 millió készpénz, plusz 4 millió forint értékű gépi és szellemi apport) törzstőkével rendelkező társaság tőkéje 1991 októberében – elsősorban a Postabank 5 millió forintos betétje segítségével – 20,6 millióra emelkedett. Ezt a tőkét csökkentette a kft. 1993-ban – tekintettel veszteségeire – 8,6 millió forintra.

Az 1989–92-ben kéthetenként megjelenő Magyar Narancs hetilappá alakulását ugyancsak Soros és a Postabank segítette. 1992-ben Soros György New York-i alapítványa, az Open Society Fund 20 millió forintot adott a Narancs szerkesztőségét reprezentáló Narancs Egyesületnek: ebből, továbbá a szerkesztőség 9 millió forintra értékelt szellemi hozadékából és a Postabank 20 millió forintos betétjéből jött létre a Kozmopolisz Kiadó Rt. 1992-es alaptőkéje. Minthogy a Narancs – akár a Beszélő – a kiadó alaptőkéjét is kénytelen volt a veszteségei finanszírozására fordítani, 1993-ban a Postabank felemelte a tőkerészét, új tulajdonosként pedig belépett az Állami Nyomda Rt., amelynek többségi tulajdonosa a Láng Holding Rt. 1994 tavaszán a lapnak újabb tőkeinjekcióra, volt szüksége: ezt kapta meg 15 millió forint formájában Várszegi Gábor Blackburn Inc.-jétől.

Természetesen akár a Beszélő, a Narancs sem kizárólag az alaptőkéje feléléséből fedezte a veszteségeit. A Narancsnak nyújtott szponzori támogatások teljes összege nem ismert, a Soros-alapítvány azonban évenként közzéteszi támogatásainak listáját.

Eszerint a támogatások összege 1992–94-ben (millió forint)

*Ebből 2,5 millió forint kamatmentes hitel 

Összegeztük, mennyi külső pénzt, költött el a Beszélő működésének öt éve alatt, akár támogatás, akár befektetés formájában jutott hozzá. A végeredmény: 85 158 000 forint. Ebből 12,5 millió forint szolgált a szamizdat-Beszélő háromkötetes összkiadásának megjelentetésére. További támogatást jelentett, hogy néhány intézmény (1990-ben a SZÁMALK 4 millió forint, 1993-tól 1994 júniusáig az ÁVÜ 4,5 millió forint értékben) rendszeresen hirdetett, a Beszélőben.

A csonka összehasonlítás tanúsága szerint a Narancs inkább befektetői, a Beszélő inkább támogatói pénzt volt kénytelen elkölteni, s a Narancs valamivel többet, mint a Beszélő. De ebből csak az következik, hogy az olvasók piacán folytatott versengés közepette a szponzorok piacán bölcsebb, hogy afféle szegénylegények módjára összekapaszkodjunk, mintsem hogy összeakaszkodjunk.

Tisztelettel

Kőszeg Ferenc

• Visszabeszélő