(MTE)

Nyomtatóbarát változat

Bodó Balázs a Beszélő szeptemberi számában hosszú cikkben bírálja a Magyarországi Tartalomszolgáltatók Egyesületének (MTE) az úgynevezett mély (deep) linkelés gyakorlatával kapcsolatban, 2002 decemberében kiadott állásfoglalását. A szerző irodalomelméleti keretbe ágyazva vizsgálja az intertextualitásnak az internet szövevényének kialakulásáig ívelő történeti hagyományait, és bemutatja a hipertext születéséhez nélkülözhetetlen linkelési technikák rendszerét, hogy aztán ebben a keretben bírálja élesen az MTE – véleménye szerint – „az idézés és a kontextus szabad megválasztásának ellehetetlenüléséhez” vezető gyakorlatát.

Bár Bodó irodalomtudományi alapot épít érvelésének, írása tanúsága szerint sajnos éppen e tudomány egyik alapvető szabályával nem tűnik tisztában lenni. Elmulasztotta ugyanis a primer szöveg megismerését, nevezetesen nem az MTE állásfoglalását, pusztán az arról készült beszámolókat, illetve online fórumokat tanulmányozta. Mindezt nem is titkolja: hivatkozásai mind szekunder szövegekre, interpretációkra vonatkoznak. Ugyancsak elmulasztotta felvenni a kapcsolatot az egyesülettel, ami pedig elvárható lett volna a szerzőtől. Ha az eredeti forrásból dolgozik, s nem egy többek által interpretált textus interpretációjával igyekszik levezetni kiinduló tételét, aligha érti félre ennyire az MTE álláspontját.

Másodlagos, ám az előbb mondottakkal erősen összefüggő és nem elhanyagolható probléma, hogy Bodó összekeverte az MTE két különböző, egymástól független állásfoglalását, nevezetesen az írásban hivatkozott hírkereső szolgáltatásokkal, illetve az ott nem említett, a tükrözéssel kapcsolatos véleményt. A két ajánlás egymással nem függ össze, mind etikailag, mind jogilag eltérő érvelésen alapul; egységes szövegként való interpretálásuk félrevezető és veszélyes.

Bodó valamennyi állítása azon a valótlan tényközlésen alapul, amely szerint az MTE a nagy hazai tartalomszolgáltatók képviseletében a mély linkelés gyakorlatát általában szeretné adminisztratív eszközökkel betiltani azokban az esetekben, amikor ezek a hivatkozások saját tartalmaikra mutatnak. A valóság ezzel szemben az, hogy az MTE mind 2002. decemberi közleményében, mind pedig képviselőinek nyilvános megszólalásaiban a mély linkelésnek mindössze egy speciális esetét bírálta, amely részben tartalmaz sajátosságokat a széles értelemben vett internetes közösség, illetve a jogszabályok paragrafusai által egységesen megítélt, úgynevezett embedded, azaz beágyazott linkelés gyakorlatából is.

A beágyazott linkelés lényege – mint ahogyan azt cikkében Bodó is alaposan kifejti – az, hogy az internet egy távoli pontján megtalálható tartalomra mutató linket úgy helyez el egy honlap készítője, hogy az az idegen tartalom nem eredeti „köntösében”, hanem az őt meghivatkozó oldal részeként jelenik meg. Ez azt a hamis látszatot kelti az olvasóban, hogy a tartalom e meghivatkozó oldal része. Az MTE által bírált, a hírkereső szolgáltatások által követett speciális gyakorlat annyiban mély linkelés, amennyiben csatlakozást biztosít egy idegen weblap belső oldalához, annyiban viszont beágyazott linkelés, amennyiben a csatlakozáshoz szükséges paramétereket, azaz a csatlakozási pontot, valamint a csatlakozás szöveges címét a tartalomtulajdonos az eredeti tartalomszolgáltató tartalom-adatbázisához való jogosulatlan, „hátsó kapus” hozzáféréssel szerzi be, majd azt sajátjaként tálalja – a tartalom tulajdonosának a megkérdezése nélkül.

Ez a lényegi mozzanat, és nem a linkelés ténye az, amit az MTE helytelenít, hiszen a tartalom előállítása sok tehetséget, fáradtságot és nem utolsósorban jelentős anyagi ráfordítást igénylő folyamat. Még akkor is az, ha ennek az értéknek a védelmét Bodó romantikus kapitalizmuskritikával a nagy (értsd: mainstream, gonosz és kizsákmányoló) tartalomszolgáltatóknak a kicsik (értsd: underground és hősies) feletti (el)nyomásgyakorlási technikájaként értelmezi és ábrázolja. Ezúton hívnánk fel a szerző figyelmét arra, hogy a tartalmak újraközlését és feldolgozását, a szerzőtársi viszony létrejöttét az általa ellenpéldaként emlegetett (underground) remixkultúrában is minden esetben engedélyhez kötik, éppenséggel a gazdasági racionalitás és – nem mellesleg – bizonyos elemi udvariassági, kulturáltsági normák okán.

Figyelmébe ajánlanánk továbbá, hogy az MTE etikai kódexe az összes vezető hazai tartalomszolgáltató oldaláról és az egyesület honlapjáról (www.mte.hu) is elérhető. Az egyesület lehetőségei szerint széles körben nyilvánosságra hozott kódex pontos választ ad Bodó aggályaira: „Nem tiltott továbbá a más Tartalomszolgáltatók egyes anyagaihoz való eseti, témafüggő kapcsolódások elhelyezése bármely tartalomszolgáltatásban.” Az intertextust, a linkelés szabadságát tehát az MTE és tagjai is elengedhetetlenül fontos értéknek tartják; éppen ennek fenntartása érdekében vetették el tartalmaik – Bodó által hiányolt – technikai védelmének kialakítását. Nagyon fontos még egyszer leszögezni: az MTE nem a linkelés ellen van, hiszen azt az internet alapvető sajátosságának, minden más médiumtól való különbözősége alapjának tekinti; kifogást csupán a robotok által, automatikusan végzett, nem kontextuális linkelés ellen emel, mivel az a tartalmat előállító költségére, de a robotot üzemeltető javára termel értéktöbbletet.



Bodó ingoványos talajra téved akkor is, amikor az angolszász típusú, ún. ©-rendszerekben alkalmazott és érvényes copyright notice alkalmazását kéri számon a hazai internetes jogi szabályozáson. Ez a felvetés egy olyan országban, amelynek jogrendszere az angolszász gyakorlattal homlokegyenest eltérő alapokon nyugvó, úgynevezett kontinentális szerzői jogi rendszerrel rendelkezik, legalábbis laikus megközelítésnek tűnik. Bodó cikkét záró szavaival élve elmondhatjuk ugyan, hogy Magyarországon legtöbbször semmi következménye nincs annak, ha egy szerző szakmai hiteltelensége nyilvánvalóvá válik, a nemzetek feletti digitális térben azonban hamar elszigetelődhet. Ez pedig honi megítélésének sem tesz jót.

Both Vilmos, Gerényi Gábor, Honti Pál, Weyer Balázs (a Magyarországi Tartalomszolgáltatók Egyesülete elnökségének tagjai) és Rozgonyi Krisztina (az MTE jogi képviselője)

• Visszabeszélő