Skip to main content

Beszélő folyóirat, 2003. november, Évfolyam 8, Szám 11

Balla D. Károly: A síklakó

Neményi László: Gyurcsány

Mink András: Antitótok

Zádori Zsolt: Felhő-kakukkfészekben

Meszerics Tamás: A politikai manipuláció és a mögöttes normák

Kelemen László: Reformok reformja

Bárdos Tamás (törzsőrmester): A NATO alulnézetben

Kovács Ilona: Kinek kedvez az adócsökkentés?

Balázs László Kristóf: Új civil bagázs

A civil alapprogramról

Pócsik Andrea: A romák ábrázolása kortárs magyar filmekben

Ungvári Tamás: Elvtárs és spicli jár a csöndben

Részlet egy önéletrajzi esszéből

Kornis Mihály: Sirály és turista

Arató András fotóiról

Péterfy Gergely: Néma tartomány

Nagykönyv

Galántai Zoltán: Faj, történelem, jövő

Kádár Judit: Miért nincs, ha van

A kortárs nyugati feminista irodalomkritika hatása Magyarországon

Tandori Dezső: Egy „örökzöld”

Kellér Andor: Zöld gyep, zöld asztal (1957)

Balla D. Károly: Mit kerestem?

(MTE): Az interpretált textus interpretációjának veszélyeiről

Tóth Ákos: A horgásztavak becsülete

Válasz Kun Istvánnak

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon