Skip to main content

Kell-e nekünk Suzuki?

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Amikor néhány évvel ezelőtt az Ipari Minisztérium komolyan foglalkozott két autógyártási projektum: a Zaporozsec-kooperáció és a Suzuki-gyártás előkészítésével, magyar szakmai körökben még komoly vita folyt: érdemes-e, célszerű-e ma Magyarországon belevágni az autógyártásba. Akkoriban mondta az idelátogató Agnelli, a FIAT vezére, hogy semmiképpen se tegyük ezt, Magyarországnak csak részegységeket érdemes gyártania. Tudtuk ezt persze magunk is, a vitában több magyar közgazdász ellenezte hasonló megfontolásból, hogy a kormányzat a hazai autó-összeszerelés mellett döntsön. Úgy gondoltuk, hogy egy ilyen adottságú országban inkább importálni kell az autót, s hasonló vagy kisebb beruházási összeggel más termékek korszerű gyártását és exportját kell fejleszteni, olcsóbban termelve ki ezáltal az autóimporthoz szükséges devizát.

A Zaporozsec-kooperáció szerencsére lekerült a napirendről, Suzukiék azonban szívósnak bizonyultak. És most, amikor egyszerre írták alá a vegyesvállalati megállapodást a Suzukiról és az Opelről (mely esetben szerencsére alapjában véve motorgyárról van szó, amit csak kiegészít a nevetségesen kis sorozatú autó-összeszerelés), mintha teljes lenne a szakmai és politikai közvéleményben az összhang. Egyedül az MSZMP elnöke teszi fel a kérdést – egészen más megfontolásokból –: kell-e nekünk Suzuki. Mindkét akció megfelel ugyanis egyik legfontosabb gazdaságpolitikai törekvésünknek, amennyiben működő tőke importjával tesz lehetővé technikai megújulást.

A General Motors–Rába ügylet ésszerűnek tűnik, a nagy kapacitású motorgyár lehet igen előnyös vállalkozás, s talán az összeszerelő üzemet is el tudja majd tartani. Más a helyzet a Suzukival. Elkerülhetetlenül felmerülnek a kételyek: gazdaságos lehet-e az ötvenezer darabos autógyártás, amelynél a magyar fél 70 százalék körüli belföldi beszállítást is el akar érni. Természetesen, ha a Suzuki és magyar partnerei úgy vélik, hogy érdemes vállalniuk a kockázatot, ám tegyék. Jó lenne azonban tudni, mit jelent a szerződéseken Medgyessy Péter miniszterelnök-helyettes aláírása, mit tartalmaz a kormánygarancia, milyen kedvezményt jelent a 0 adókulcs, amelyről a szerződéskötést ünnepelve a sajtó mellékesen említést tett. Amennyire ez a nyugatnémet autópiacon látható, a – nyugati mércével nem a legkorszerűbb autókat gyártó – Suzuki pozíciói a nyugat-európai autópiacon nem túl jók.

Nagy kérdés, hogy milyen áron tudja majd eladni a Magyarországon gyártott autókat, s mennyi nyereség jut ebből a vegyes vállalatnak. Nem válik-e ugyanúgy zsarolhatóvá a magyar kormány, mint mondjuk a holland, amely az ottani Volvo gyár által biztosított munkahelyek érdekében többször is pénzügyi kedvezmények nyújtására kényszerült? Tőkét importálni sok területre lehet, s jó lenne egy új gazdaságpolitikai irányban nem ugyanazokat a hibákat elkövetni, mint a korábbiban. Elvégre a „szocializmus építése” során már ráfizettünk a végig nem gondolt látványos nagyberuházásokra, legalább a „kapitalizmus építésében” próbáljuk meg elkerülni az önáltatás csapdáit.








Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon