Skip to main content

2 levél

Vissza a főcikkhez →


A Magyar Köztársaság Miniszterelnöke
Dr. Hankiss Elemér részére, a Magyar Televízió elnöke
Budapest

Tisztelt Elnök Úr!

Az Alkotmány 61. §-ának (4) bekezdése értelmében a közszolgálati rádió, televízió és a hírügynökség felügyeletéről, valamint vezetőjének kinevezéséről törvény alkotása szükséges, amelynek elfogadása a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatát igényli. A felügyeleti rendre is kiterjedő törvény meghozatalát megelőzően az Országgyűlés az 1990. évi LVIII. törvényben intézkedett a közszolgálati tájékoztatási eszközök vezetőinek kinevezési rendjéről, s emellett hatályban maradt a Magyar Rádióról és a Magyar Televízióról szóló – mellékelt – 1074/1974. (IX. 18.) MT határozat. Természetesen – amint az elnök úr számára is ismert – az átfogó törvény előkészítése megkezdődött, de megtárgyalásának és elfogadásának várható időpontja az Országgyűlés zsúfolt programjára figyelemmel ez idő szerint nem állapítható meg.

A törvény elfogadásáig tartó átmeneti időszakra a Kormány eddig nem tervezte határozatának a felülvizsgálatát, de a hatályos rendelkezéseknek érvényt kíván szerezni. A jelenlegi rend szerint a Magyar Rádió és a Magyar Televízió a Kormány felügyelete alatt áll, amelynek keretében jóváhagyja az intézmények szervezeti és működési szabályzatát. Ez azt is jelenti, hogy a Magyar Rádió és a Magyar Televízió jóváhagyott szervezeti és működési szabályzatától való eltérés, a szabályzatokban rögzített szervezeti struktúra megváltoztatása csak a Kormány jóváhagyásával jogszerű.

Az előbbiekre figyelemmel kérem, hogy a szervezeti struktúra jogszerű megváltoztatásához szükséges kormányjóváhagyás érdekében a megfelelő lépéseket szíveskedjék megtenni, és a korábban jóváhagyott szervezeti és működési szabályzatot pedig tájékoztatásul megküldeni. Mindez előfeltétele annak is, hogy az 1990. évi LVIII. törvénynek megfelelően javaslatot tehessek a köztársasági elnökhöz a Magyar Rádió és a Magyar Televízió alelnökeinek kinevezésére.

Budapest, 1991. április 5.

Köszönti: 
(dr. Antall József)

Nem Antall úr az első, aki egy 15 évvel és egy rendszerrel korábbi jogszabályból eredezteti jogait…

A Művelődési Minisztérium levele Ferenczy Bénihez

Ferenczy Béni urat az 1934. I. t. c., illetőleg az annak módosítása tárgyában kiadott 2400/1949. Korm. számú rendelet 1. §-ban foglalt rendelkezés alapján Orsz. Magyar Képzőművészeti Főiskolai tanári állásából azonnali hatállyal felmentem és rendelkezési állományba helyezem.

Budapest, 1949. november 7.

Révai József
miniszter


A törvény, amelyre Révai József hivatkozott, a Gömbös-kormány idején született. Ezzel kezdte meg a tekintélyuralmi kormányzat az egyetemi autonómia korlátozását.





























Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon