Skip to main content

Hack Péter (SZDSZ)

Vissza a főcikkhez →


Határozott meggyőződésem, hogy ahogyan a nyolcvanas években egy rosszul működő gazdaság mellett létrejött egy második gazdaság, amely saját törvényei alapján működött, ugyanolyan módon az a veszély fenyeget ma Magyarországon, hogy egy rosszul működő igazságszolgáltatás és közbiztonsági hálózat mellett létrejön a második igazságszolgáltatás rendszere, amely saját törvényei alapján működteti az országot. (…) A hét végén Piliskereszten bírák ültek össze, és százmilliárdos nagyságrendűre becsülték annak a vagyonnak az összegét, ami a piacgazdaság jogi infrastruktúrájának nem megfelelő kiépítése miatt jött létre. (…) Aki vállalkozást folytat, és a vállalkozás során jogos követelése keletkezik állampolgárokkal vagy vállalkozókkal szemben, az nagyon jól tudja, hogy abban az esetben, ha bírói úton akarja érvényesíteni követelését, három éven belül nem jut hozzá a pénzéhez. Ezért jönnek létre a vagyonvédő kft.-k, a testőr-kft.-k, amelyek úgymond jogos követeléseket hajtanak be. De hogyan hajtják be ezeket a jogos követeléseket? Ráküldenek az emberekre háromszáz kilónyi emberanyagot, és utána természetesen nem ütik meg, nem lövik le, csak körülállják és elmondják…

Jogos követelésről van szó? Sok esetben igen. Hibáztatható az a vállalkozó, aki ezt a megoldást választja? Sajnos, lehet, hogy nem hibáztatható, mert aki neki hárommillióval tartozik, attól így akarja behajtani, mert ő is tartozik valakinek két és fél millióval, és rá is ráküldik a háromszáz kilónyi emberanyagot, tehát ő is kényszerhelyzetben van. Egy normális jogállamban ilyenkor a vállalkozó bírósághoz fordul, és a törvény rendes menetében érvényesíti jogait.

Ebben a vonatkozásban a mindenkori kormányzat felelőssége nagyon nagy. Igaz – megteszem a kötelező tiszteletkört –, hogy ennek a rossz infrastruktúrának van egy öröksége. A bírói hatalom, az igazságszolgáltatási szervezet rendkívül lepusztult volt az elmúlt rendszerben. De ha nem történik semmi, akkor lepusztult is marad, és azzal, hogy kifestjük, meg látszólagos megoldásokat alkalmazunk, azzal nem segítettünk igazán ötről hatra juttatni az országot. És beszélhetünk arról, hogy ilyen vastag jogállamot teremtő törvényeink vannak, ha a gyakorlati életben a jogbiztonság nem ezeken alapul, hanem az előbb vázolt megoldásokon.






Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon