Skip to main content

Hány görög él Albániában?

Vissza a főcikkhez →


Tirana szerint számuk hatvanezret tesz ki – ekkora létszámú görög kisebbséget mutatott ki az 1990-es népszámlálás. Ezzel szemben Athén – a század elején az ottomán hatóságok által végrehajtott népszámlálás alapján – háromszázezer albániai görögről beszél. Ez a népszámlálás minden ortodox keresztényt görög nemzetiségűnek tekintett. Az 1992-es választáson a görög párt kb. hatvanezer szavazatot kapott. Ha feltételezzük, hogy minden görög a görög pártra szavazott, és hogy albánok nem szavaztak rá, továbbá, ha figyelembe vesszük, hogy csak tizennyolc éven felüliek rendelkeznek szavazati joggal, az albániai görög kisebbség nagyobb létszámú, mint ahogy azt az 1990-es népszámlálás kimutatta, de sokkal kisebb létszámú, mint ahogy Athén állítja. Az 1990-es népszámlálás és e becslés közötti eltérést az magyarázza, hogy az akkori – még kommunista – hatóságok csak azokat ismerték el görögöknek, akik egyúttal azokon a területeken is éltek, amelyeket a központi hatóságok kisebbségi területnek tekintettek.

A CIA által becsült adat: 250 000.




Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon