1994. március: Görögország megvétózza az Európai Unió által Albániának nyújtandó 35 millió ECU-s segélyt, amit azzal indokol, hogy Albánia nem tartja be az itt élő görög kisebbség jogait. Növekszik a feszültség Tirana és Athén között.
1994. április: egy kis csoport azonosítatlan, görög katonai egyenruhát viselő személy éjszakai támadást intéz egy, a határ közelében lévő albán katonai kiképzőtábor ellen. Két albán sorkatonát megölnek. Tirana Athént teszi felelőssé az incidensért. Ezt követően az albán hatóságok letartóztatják az Omonia („Egyetértés" – az albániai görög kisebbségi szervezet) öt vezetőjét – illegális fegyverviselés vádjával.
1994. augusztus 15.: Az Omonia letartóztatott vezetőit bíróság elé állítják – hazaárulás vádjával. Később az Omonia vezetői ellen emelt vádat „a Görög Csendőrség (Asphalia) részére történő kémkedésre” változtatják.
1994. szeptember eleje: Clinton és Jelcin üzenettel fordul Papandreu görög miniszterelnökhöz és Berisha albán elnökhöz, melyben a két dél-balkáni ország közötti feszült helyzet csillapításáért szállnak síkra.
1994. szeptember 8.: Az Omonia öt vezetőjét 6-8 év börtönbüntetésre ítélik.
Blogok
„Túl későn jöttünk”
Zolnay János blogja
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
E-kikötő
Forradalom Csepelen
Eörsi László
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
6 év 34 hét
9 év 7 hét
9 év 11 hét
9 év 11 hét
9 év 13 hét
9 év 13 hét
9 év 13 hét
9 év 15 hét
9 év 16 hét
9 év 16 hét