Skip to main content

A demokratikus ellenzék első győzelme

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Prágában és Pozsonyban hatalmas arányú választási győzelmet aratott a Honpolgári Fórum (ez a helyes fordítás!) szlovák és magyar szövetségeseivel (Közvélemény az Erőszak Ellen, Független Magyar Kezdeményezés). Először lesznek egy volt kommunista állam vezetői a letűnt rendszer régi, következetes ellenfelei – legalább részben. A többi kelet-európai választás nyertesei között alig van aktív régi ellenzéki. (Lengyelország persze külön eset. Jaruzelski, Siwicki és Kiszcsak rövidesen eltűnik majd a süllyesztőben. De azért ott is az ismert régi ellenzékiek közül csak Jacek Kwori lett miniszter. De legalább a Szolidaritás és a KOR a maga módján hatalmon van – a kommunistákkal és mérsékelt katolikusokkal együtt.)

Csehszlovákiában (pardon, Csehországban és Szlovákiában) választáson győzött az ellenzék, Václav Havel népszerűsége továbbra is óriási, a Charta ’77 nyugatiasan lázadó, nem is pusztán prágai ’68-as, hanem párizsi ’68-as, ironikus, bővérű, civil szelleme töretlen. Miért Csehszlovákiában győzött a Demokratikus Ellenzék, miért nem Magyarországon? Miért győzött az alig-alig átpingált kommunista párt Romániában és Bulgáriában?

Az okok sokfélék:

1. A ’68-as nemzedéket se ki nem irtották, se megvesztegetni nem próbálták, mint Magyarországon. A ’68-as demokratikus szocialista–liberális–kereszténydemokrata ellenállási koalíció végig fönnmaradt.

2. A Honpolgári Fórum és szövetségesei építhettek a nem kompromittált demokratikus, baloldali cseh–morva hagyományra. (Csehszlovákiában szabad választásokon első helyen végeztek a kommunisták a 40-es évek végén. A CSKP legális párt volt a két világháború között!) Ez persze sajnos a mai CSKP-nek is előnyére vált – az összes kelet-európai „testvérpártok” közül csak a CSKP tartotta meg a nevét.

3. Az OF (a Honpolgári Fórum) nem tisztán liberális párt, erős szociáldemokrata és környezetvédő elemekkel rendelkezik, s bár szembekerült a kereszténydemokratákkal, erős a huszita beütés. Az OF gyűjtőpárt.

4. Érdemes a keletnémet Neues Forum és az OF eredményériek összehasonlítása; a két szervezet programja és múltja csaknem azonos. Az NDK-ban nincs szavahihetősége a baloldali, demokratikus szocialista ellenzékiségnek: ott a nyugatnémet tévé helyettesítette az ellenzéket.

5. A Honpolgári Fórum a hazafias cseh demokratikus – laikus, szekuláris, enyhén protestáns – hagyományra, Masaryk tradíciójára támaszkodhatott. A szabad demokraták nem támaszkodhattak (idősb) Bethlen István grófra…

6. Husák alatt érthetően nagyobb lehetett az ellenállás becsülete, mint Kádár megvesztegetően nyugis országlása alatt. Csehszlovákiában a rendszer soha nem volt népszerű.

Egy szó mint száz, noha mi távolról sem értünk egyet a Honpolgári Fórummal mindenben – gratulálunk, kedves barátaink.




















Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon