Nyomtatóbarát változat
Beszélő: A romániai politikai életben ma nemcsak az „Erdély-kérdés” számít kényesnek, hanem Besszarábia ügye is. Ön egyesüléspárti?
Horia Mircea Rusu: Véleményem szerint a hatalom nagy hibát követett el azzal, hogy elismerte Besszarábia függetlenségét. Besszarábia a balti államokkal együtt a Molotov–Ribbentrop-paktum következtében került a Szovjetunióhoz, de azoktól eltérően sohasem volt különálló, független ország: 1940-ig Romániához tartozott. Romániával való esetleges azonnali egyesülése persze sok galibát okozna.
Beszélő: Mire gondol?
– Moldovában viszonylag nagyszámú orosz etnikai kisebbség él. De ha eddig még Romániában sem oldottuk meg az etnikai kérdést – ha egyáltalán létezik –, vagyis ha még itt sem találtunk megoldást arra, hogy a magyar etnikai kisebbség megőrizhesse kulturális önazonosságát, akkor kérdem én: hogyan fogjuk megoldani az orosz kisebbség Kérdését egy Nagy-Romániában?
A másik probléma az, hogy a moldovai népet igen sikeresen eloroszosították, s bár ennek ellensúlyozására az utóbbi időben egyes moldovai értelmiségi körök megpróbálták ismét közelíteni a moldovai kultúrát a román kultúrához, ez nem megy egyik napról a másikra. Lennének persze gazdasági következményei is a gyors egyesülésnek.
Beszélő: Ön erdélyi. Ez befolyásolja álláspontját?
– Erdélyben szerintem ilyen probléma nincs. Én, mint erdélyi – és lehet, hogy ebben különbözöm a más pártokhoz tartozó kollegáimtól, még a Polgári Szövetségen belül is – úgy vélem, ha létezik is ún. „Erdély-kérdés”, akkor azt az erdélyieknek kell megoldaniuk. Hogyan dönthetné el egy Galation élő román, aki csak a televízióban látott magyart, hogy mi legyen a magyarokkal Hargita megyében?
Beszélő: Az előbb azt mondta: „ha egyáltalán létezik etnikai kérdés, ha létezik „Erdély-kérdés.” Ön kételkedik benne?
– Szerintem az etnikai konfliktusok valójában hamis ellentétek. Nem léteznek a valóságban, műbalhéként találják ki olyan erők, akiknek politikai tőkére van szükségük.
Beszélő: Ezt a románokra és a magyarokra egyaránt érti?
– Nem állíthatom, hogy az 1989-es forradalom óta eltelt három évben az RMDSZ politikája közeledett volna a szélsőségesség felé. Semmi esetre sem. Az RMDSZ politikája mérsékelt volt, nem mondhatjuk, hogy a Nagy-Románia Párthoz vagy a Román Nemzeti Egységpárthoz képest a másik szélsőség volt. Valószínű, vannak az RMDSZ-en belül is olyanok, akik radikálisabbak, de ez természetes, minden demokráciában vannak szélsőségesek. Mert mi lenne akkor például, ha ezer mexikói Kaliforniában kérné, hogy államuk egyesüljön Mexikóval?! Mindenki mondaná a magáét, de nem történne semmi.
Beszélő: Lát törvényes megoldási lehetőséget arra, hogy megoldják a kisebbségi kérdést?
– Először biztosítani kell a személyi jogokat, ez után természetesen minden etnikai csoportnak lehetősége lesz arra, hogy megőrizze a kulturális identitását. Ezért kell támogatnunk a helyi autonómia elvét mint liberális alapelvet mindnyájunknak.
A jelenlegi hatalomnak azonban nem érdeke a decentralizálás, a helyi autonómia. A közigazgatási törvény – amely ugyan rögzíti ezt az önkormányzati alapelvet, a törvény mégsem működőképes – előírja, hogy a törvény megszavazása után legkésőbb 3 hónapon belül ki kell bocsátani az adóra és helyi illetékekre vonatkozó rendelkezéseket. Már majdnem egy év telt el, és még ezt a törvényt sem nyújtották be a román parlamentnek. Tehát még a helyi önkormányzatok sem működnek.
Beszélő: Elterjedt az a hír, hogy az RMDSZ politikusai azért nem akarták nyilvánosságra hozni már korábban az autonómiára vonatkozó elképzeléseiket, mert a román pártok esetleg fölmondhatták volna a választásra alakult koalíciót. Most a román ellenzéki pártok közül többen, sőt a Polgári Szövetség elnöke is támogatja ezt a szándékot, miközben a román lakosság többsége ellenzi.
– A helyzet egy kissé bonyolultabb. Valójában mi mindnyájan szenvedő alanyai vagyunk a szocializmus időszakának kollektivista és nacionalista fertőzésének. De remélem, hogy az RMDSZ-szel együtt és talán más politikai pártokkal közösen megtaláljuk azokat a kifejezéseket, amelyek segítségével meg tudjuk magyarázni a román lakosságnak, mit takar ez a törekvés. Hiba lenne, ha átvennénk olyan kifejezéseket, amelyeket a nyugati demokráciákban találtak ki, esetleg még akkor is, ha nemzetközi egyezményekben szerepelnek. Sajtónk még a kezdeti lépéseknél tart, még nem profik írják, és nagyon megszoktuk, hogy jelmondatokban beszéljünk. Ám ha egyszerre, minden magyarázat nélkül bedobunk egy olyan új kifejezést, mint például az „autonómia”, általános lesz a zavarodottság. Véleményem szerint legelőször olyan kifejezéseket kell találnunk közösen, amelyek nem keltenek pánikot.
Beszélő: Véleménye szerint mi nehezíti Magyarország és Románia közötti kapcsolatok javulását?
– A szeptemberi romániai választások után érezhetően megnövekedett a kommunista erők utáni vágy, a jelenlegi román kormány többek közt ezért sem találja a közös szót a magyar kormánnyal. Van itt még egy másik probléma is, ami viszont nemzeti méreteket ölthet. Fennáll annak a veszélye, hogy ha a román gazdaság összeomlása továbbra sem áll meg, és nem tudjuk siettetni a reformot, akkor Magyarország és Románia között még jobban megnövekedik a különbség. Kérdem én: természetes az, hogy egy Románia területén született magyar éhen hal, miközben egy magyarországi magyar, 500 méterrel arrébb, az elválasztó határ túloldalán, kiönti a tejet? A két ország közötti feszültségek még ezután fognak növekedni igazán.
Beszélő: A sokkterápiával növekedni fog a munkanélküliség. Ezt a kérdést hogyan akarják megoldani?
– A bezártság helyett telekommunikációs és kereskedelmi infrastruktúrát kell létrehozni, munkahelyeket kell teremteni. Valójában a munkanélküliség is álprobléma. Mi a sokkterápia hívei vagyunk, mert úgy véljük, hogy Kelet-Európában a túlságosan lassú változások miatt nem sikerült az átalakulás.
Friss hozzászólások
6 év 15 hét
8 év 40 hét
8 év 44 hét
8 év 44 hét
8 év 46 hét
8 év 46 hét
8 év 46 hét
8 év 48 hét
8 év 49 hét
8 év 49 hét