Skip to main content

Iszlam Abduganyievics Karimov

Vissza a főcikkhez →


1938. január 30-án született egy szamarkandi tisztviselőcsaládban. A Közép-ázsiai Műszaki, majd Népgazdasági Egyetem elvégzése után a taskenti repülőgépgyárban dolgozott. 1966 és 1983 között az üzbég Állami Tervbizottság helyettes elnöke, 1986-ig a köztársaság pénzügyminisztere volt, majd három évig területi párttitkár. 1989 és 1991 között az üzbég kommunista párt első titkára, 1990 márciusától egyben az ország elnöke, sőt egy ideig még miniszterelnöke is. A független Üzbegisztán kikiáltásától, 1991 szeptemberétől köztársasági elnök, akinek „Üzbegisztán önálló fejlődése és megújulása” című műve afféle „vörös könyv”: az ország unos-untalan hivatkozott alapdokumentuma.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon