Skip to main content

Levendel László (1920–1994)

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Vasárnap eltávozott körünkből az utolsó, Thomas Mann vagy Déry Tibor nagyregényeiből ismerős, humanista polgár. Orvos volt, aki a betegeit nem sejtek halmazának és vegyi folyamatok összegének látta, hanem egésznek, aki kis közösségébe, családjába ágyazva, vagy annak hiányától szenvedve él, betegszik meg, és így kell meggyógyulnia.

Ezzel az Embert megillető megértéssel és tisztelettel gyógyította a fiatal Csoóri Sándort, a festő Bálint Endrét és a borsodi nyolcgyerekes Kolompár Jánost.

Otthona műhely volt, tudós- és művészgyerekek, majd unokák védett fészke, ahol találkoztak a szellemi élet más-más pólusainak prominensei. Szalonjában összehozta az „urbánusokat” és a „népieket”, ahogyan saját értékrendjében, személyiségében. A magyar népbetegség, a tbc és az alkoholizmus, a magyar értelmiség megosztottsága elleni küzdelmében sokszor veszíthette volna el reményeit, energiáit, ő azonban inkább a gyógyult alkoholisták klubjait hozta létre, meg a népi–urbánus hadakozáson átlépő „alternatív” Ligetműhely születésénél bábáskodott, könyveiből származó jövedelmét szorgalmasan töltögetve a kiadóba. A nagy szintézis nem sikerült, 1989 után Levendel László kicsit magára maradt, barátai pártokba tömörülve feleseltek egymással.

Halálával szegényebbek lettünk egy szélárnyékos menedékkel mi mindannyian itt Magyarországon.








Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon