Nyomtatóbarát változat
Bibó szerint „az összes politikai ideológia között a nemzet ideológiájának, a patriotizmusnak van a legkevesebb sajátos eszmei tartalma, és ugyanakkor a legerősebb tényleges közösségi nyomatéka”.
1990-ben többek között ez a „közösségi nyomaték” tolta be a hatalomba azokat, akik a nemzet szót folyamatosan az ajkukon táncoltatták.
A történelmi betolódás után kiderült, hogy a nemes ajkakon üres fogalom táncol, amely az adott helyzetben nem hordoz semmi olyasféle sajátos tartalmat, ami a nemzet közlegénységét igazán érdekelné, amiben igazán érdekelt lenne. A nemzettáncoltatók arra koncentrálnak, hogy a nemzet illusztrációi legyenek, hogy biztosítsák maguknak a nemzet kvázi természetes, kvázi örökös reprezentánsának státusát, a tartós hegemóniát a többpártrendszer díszletei között, s eme törekvés keretében az ellenzéket a nemzet ellenzékének szerepébe lökjék. Erről beszélt Jeszenszky a Magyar Nemzet ügyében elmondott botrányos parlamenti szónoklatában, Csoóri a Nappali Hold című hírhedt esszéjében s Csurka egyfolytában. A kormány mindenekfölött ennek a jövőképnek a menedzselésével foglalkozott, ennek rendelt alá mindent. Ez a törekvés nyomta el a pragmatikus kormányzati munkát, a racionális törvényalkotó tevékenységet, a teljesítményelvű káderpolitikát. Ez mérgezte meg, ez hiszterizálta, ez töltötte föl rágalmakkal a politikai életet, a kulturális életet. Ez kötötte össze a kormánypártokat a széljobbal. Ez ütötte ki nemzeti történelmünk régi tabuit új tabukkal, ez rántotta görcsbe nemzeti ünnepeinket. Ez animálta a médiaháborút, ez tette tönkre nemzeti kultúránk fontos intézményeit, és ez lökte át a kormányt időközönként a törvény határain.
„Az MDF-nek azt kellett volna elérnie – ez lett volna az antalli mű –, hogy a nemzet legénysége bármerre fordul, minden sarokponton a természetes autoritást megtestesítő személyekkel és szimbólumokkal találja szembe magát, az az üzenet vegye körül, az az üzenet vegye birtokba, hogy nem rész áll szemben a résszel (párt a párttal), hanem a természetes autoritás a történelmi devianciával (nota bene a kádári hatalom is így állította szembe magát a demokratikus ellenzékkel).
Ezért szorultak háttérbe azok a kérdések, amelyekről lényegük szerint csak a rációra hivatkozó érvekkel lehet beszélni (hiszen ez a beszédmód egy szintre hozza a vitatkozó feleket). Ezért kellett gyilkos harcban kiszorítani a közszolgálati médiumok gyakorlatából a mellérendelt felek részvételét feltételező kommunikációs formákat. A mellérendelt felek kommunikációjában a „nemzeti erők” védtelenek voltak, eleve vert helyzetből indultak, mert maga a szituáció tagadta azt a társadalmi pozíciót, amelyet vindikáltak maguknak.
Az antalli jövőképnek az volt a lényege, hogy a nemzet megfelelő kezelés után természetes módon behajlik a természetes autoritás alá.
A nemzet azonban nem hajlik. Ezért fog az MDF leomlani a nemzet nagysága előtt.
Friss hozzászólások
6 év 15 hét
8 év 40 hét
8 év 44 hét
8 év 44 hét
8 év 45 hét
8 év 46 hét
8 év 46 hét
8 év 48 hét
8 év 48 hét
8 év 49 hét