Skip to main content
„De mit tehet az ember, Tommy, hogy ezt elkerülje?” (Agatha Christie)


„– Mi mást tehetne, mint hogy annyira óvatosan jár el az ügyben, amennyire ez csak lehetséges. Nagyon oda kell figyelni a választásnál, mindenről tájékozódni kell, és meg kell győződni arról is, jó orvos felügyeljen az idős rokonra.

– Dr. Murray-nél nem lehet jobbat találni, ezt el kell ismerned.

– Igen – mondta Tommy, és az aggódó kifejezés kezdett eltűnni az arcáról. – Murray igazán kiváló orvos. Kedves és türelmes. Ha valami gond lenne, azonnal értesítene bennünket.

– Szerintem felesleges aggódnod – mondta Tuppence. – Milyen idős is most a nagynénéd?

– Nyolcvankét éves – válaszolta Tommy. – Nem, mégsem, azt hiszem, nyolcvanhárom – tette hozzá. – Ami azt illeti, elég szörnyű lehet mindenkit túlélni.

– Ezt csak mi érezzük így – mondta Tuppence. – Ők nem így gondolják.

– Te ezt nem tudhatod.

– Nos, Ada nagynénédet egyáltalán nem érdekli a dolog. Nem emlékszel, milyen ujjongva mesélte nekünk, hogy már mennyi régi barátját túlélte? Végezetül azt mondta, hogy »Ami pedig Amy Morgant illeti, hallottam, hogy hat hónapnál nem él tovább. Mindig azt hajtogatta, hogy milyen törékeny vagyok, és most már gyakorlatilag biztos, hogy tovább élek nála. Jó néhány évvel túlélem.« Emlékszel, milyen diadalittasan mondta ezt?

– Ugyanakkor… – mondta Tommy.

– Tudom – vágott közbe Tuppence –, tudom. Ugyanakkor kötelességednek érzed, hogy elmenj hozzá.

– Nem gondolod, hogy igazam van?

– Sajnos, igazad van. Tökéletesen igazad van – válaszolta Tuppence. – Én is veled megyek – tette hozzá hősiesen.”

(Agatha Christie)


Itt tartott nagypapa, amikor hatni kezdett az altató. Amúgy nagypapa éppen az ötödik unokáját várja, közepesen megnagyobbodott, középállású szív, mérsékelt aortatágulat, álmában motyog: Mi a kérdés? Válasszatok? „Tiszta nyál csordult ki Toldi szája végén.” Ne ébresszük fel.



























Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon