Révész Sándor

Nyomtatóbarát változat

„Ez egyáltalán nem rendes per… Nincs szükségünk palotai szőrszálhasogatásra”
(Marat)

„Önöknek nem ítéletet kell hozniuk egy ember mellett vagy ellen, hanem intézkedniük kell a közjó érdekében”
(Robespierre)





A Kulturális Bizottság kormánypárti többsége úgy vélte, hogy két-három óra elegendő lesz a bizottság számára ahhoz, hogy lelkiismeretesen kivizsgálja azokat a bonyolult jogi és politikai kérdésekhez vezető kifogásokat, amelyeket a miniszterelnök a rádió elnökének tevékenységével kapcsolatban megfogalmazott, és döntést is hozzon ebben az ügyben. Nem kértek szakvéleményeket, nem hallgattak meg szakértőket, sem az érdekelt szervezetek képviselőit, nem vizsgálták meg a rádió működésére vonatkozó dokumentumokat. A bizottság elnöke az ülést megelőző napon már tájékoztatta a meghallgatásra behívott Gombár Csabát arról, hogy mi lesz a bizottság döntése, s előre megfogalmazta a vizsgálat eredményét egy nem egészen egyoldalas határozati javaslat formájában. A határozati javaslat minden indoklás nélkül megismétli a miniszterelnök vádpontjait. A nyitott kormánypárti szellemek azonban hiába álltak készen a komoly, elfogulatlan vizsgálódásra, Gombár Csaba álláspontjának ismertetése után távozott, azzal a köztársasági elnököt, a parlamentáris rendszert, a demokráciát és a nép képviselőit sértő feltételezéssel, hogy az ítéletére már előre ráütötték a pecsétet. Ezzel megpecsételte a sorsát.

A Kulturális Bizottságnak 14 kormánypárti tagja van. A tizennégyből tizenhárom jelen volt, és megszavazta a rádió elnökének alkalmatlanságát kimondó határozatot. Ha közülük akár egy is távol marad, a bizottság már határozatképtelen. Ebben a bizottságban gyűltek össze az MDF-frakció ismert liberálisai. Ha közülük akárcsak egynek is heveny politikai gyomorrontása támad a Gombár Csaba elleni eljárástól, módjában állt volna meghiúsítani a döntéshozatalt, de egyik liberális gyomor sem volt ilyen érzékeny.

Gombár Csaba, miután elhagyta a bizottság üléstermét, több lap tudósítójának átadta felolvasott állásfoglalásának szövegét, de eddig még nem jelent meg sehol. Az alábbiakban az ülésről készült magnófelvétel alapján közzétesszük a szöveget, valamint az eljárás ellen tiltakozó 55 rádiós levelét, Kulin Ferencnek erre adott válaszával együtt. Idézünk a bizottsági ülésen elhangzott hozzászólásokból, közöljük jogi szakértőnk írását és Prepeliczay István véleményét.

Dr. Kulin Ferenc, a Kulturális Bizottság elnöke:

Tisztelt bizottság, tisztelt vendégeink!

Nem volt időm, hogy aláírásgyűjtési akcióba kezdjek, ezért csak e helyen jelentem be a Kulturális Bizottság elnökeként és állampolgárként a tiltakozásomat az ellen az állampolgári magatartás ellen, amelyik az emberi méltóságba belegázoló módszernek tekintheti azt, amikor egy parlamenti bizottság a törvény által megszabott keretek között feladatát teljesíti.

Ez a hisztérikus, hangulatkeltő levél sajnálatos módon ugyanazt a gyakorlatot folytatja, amely gyakorlattal nekünk a rádió munkatársainak mindennapi tevékenységével kapcsolatban nagyon sok kifogásunk van. Nem tartom elfogadhatónak azt a mentalitást, amelyik erkölcsi, politikai minősítéssel vádol egy Kulturális Bizottságot, mielőtt ennek a bizottsági meghallgatásnak az eredményéről, lefolyásának módjáról bármit is tudna. Ismétlem tehát, tiltakozom!

Gombár Csaba:


A parlament Kulturális Bizottságának meghívását mindenkor szívesen fogadom. Most azonban, hogy ez a miniszterelnök kívánságára történik alkalmasságom felülvizsgálására, korántsem vagyok biztos abban, hogy a tisztelt bizottság megfontoltan jár el akkor, amikor helyt ad e kérdés megtárgyalásának.

A miniszterelnöki kérés indoklásának első három pontja ugyanis – jogilag enyhén szólva ingatag. Az első indok szerint a Magyar Rádió vezetése de facto megvalósított és jelenleg is működtet egy olyan szervezeti struktúrát, amely minden jogalapot nélkülöz. A Magyar Rádió műsorának, műsorstruktúrájának jóváhagyása nem tartozik a kormány felügyeleti jogaihoz. Az 1047/74. minisztertanácsi határozat erre jogszabályi alapot nem biztosít. A Magyar Rádió vezetése az új műsorstruktúra tekintetében hajtott végre változtatást, tehát a műsor tekintetében, nem pedig a Magyar Rádió szervezete vonatkozásában. A Magyar Rádió szervezete nem változott meg működésem során, mert a kormány tilalma következtében nem is változhatott. Ezért működési rendünk jóváhagyása előtt egyetlen valaha volt szervezeti egység nem szűnt meg, ill. annak vezető tisztségviselői nem lettek sem leváltva, sem átminősítve.

Új műsorstruktúra keretében kifejtett tevékenységet az ideiglenesen kijelölt irányító a hatályos jogszabályoknak megfelelően, Mt. 35. § (1) bekezdésében foglaltak szerint megbízás alapján, közös megegyezéssel, külön díjazással eredeti munkakörük érintetlenül hagyásával látják el.

A Magyar Rádiónál jelenleg is az 1990 januárjában kialakított, soha, semmiféle kormány által jóvá nem hagyott szervezeti struktúra van érvényben, mert – bár erre soha nem kaptunk érdemi választ – a kormány talán ezt tekinti kizárólagosan legálisnak.

A lényeg: a miniszterelnöki indoklásban összemosódik a szervezet és a műsorstruktúra, így a miniszterelnök úr érvelése téves információkon alapul.

A második indok a Munka Törvénykönyve 10/A §-ára hivatkozva azt állítja, hogy a Magyar Rádió dolgozóinak jogait figyelmen kívül hagyva tettük azt, amit az előzőekben taglaltak szerint egyébként nem tettünk.

A tervezett Szervezeti és Működési Szabályzat vonatkozásában a dolgozói közösségeknek csak véleményezési, nem pedig egyetértési joga van. A hivatkozott törvény szerint a dolgozói közösségeknek egyetértési joga a Szervezeti és Működési Szabályzaton belül az ún. munkahelyi demokrácia fórumrendszerének vonatkozásában van, ami hatályos szabályok szerint külön szabályozásban rendezhető, nem pedig a működési rend egészének vonatkozásában.

A fogas kérdés ebben a körben pedig az (s ezzel manapság minden munkahelyen szembe kell nézni), mit is jelent a dolgozók közössége. A miniszterelnök úr indoklásában a Magyar Rádió Dolgozói Szakszervezetének Elnöksége és a Magyar Rádió Dolgozók Tanácsára hivatkozik, amelyek véleménye egy a sok közül.

Véleményüket egyébként kikértük.

Abban a fellengzős vitában pedig, amelyet néhányan folytatnak, hogy mi a többség véleménye, én nem kívánok belemenni, mert bárki hivatkozhat erre, ezt minden tárgyalap nélkül teszi. Nincs róla tudomásom, hogy Magyarországon valamely intézmény szervezeti rendjének szabályait valamiféle népszavazás formájában rendezték volna, és itt hivatkozni lehetne e téren a kisebbségre, ill. a többségre.

E kérdésben a tény az, hogy a rádiós dolgozók egészének képviseletét jelenleg négy szervezet tűzte maga elé.

Közülük kettő elfogadta, kettő pedig ellenezte a működési rendünk tervezetének benyújtását.

Az indoklás harmadik pontja az alelnök jogkörére vonatkozik: miszerint azt az alelnök csak a Szervezeti és Működési Szabályzat jóváhagyása után gyakorolhatja, akkor ezzel mind az országgyűlés, mind a köztársasági elnök, mind a miniszterelnök döntését figyelmen kívül hagytam.

Az alelnöki pozíció vonatkozásában a hatályos szabályok szerint 1077/87. Mt. határozat, ill. az 1990-ben hozott LVII. törvény ún. osztott-telepített munkáltatói jogkörről szól. Ezt egyrészt a köztársasági elnök, másrészt a miniszterelnök, harmadrészt pedig a Magyar Rádió elnöke gyakorolja.

A fölterjesztés, bérmegállapítás és kinevezés kérdésén túl az alelnök munkakörének megállapítása a Magyar Rádió elnökének a joga.

Ezt pedig nyilvánvalóan a már agyonrágott SZMSZ-ben kell tisztázni. Az alelnök feladat- és jogköre csak a szervezeti rendünk jóváhagyásával válhat érvényessé, annál is inkább, mert az esetleges legális, régi működési szabályzatunk ilyen munkakört nem tartalmaz.

Az alelnöki feladatkör meghatározásában – és ez a jelenlevők számára ismeretes – mind az alelnökkel, mind a kormány megbízottjával egyetértésre jutottunk már március hó folyamán.

Csak sajnálni tudom, hogy a közös erőfeszítésünk azáltal, hogy a kormány – egyébként minden jogi érvelés nélkül – a szervezeti rendünkre vonatkozó tervezetet ismételten visszautasította, zátonyra futott.

Az eddigieket összefoglalva, álláspontom tehát az, hogy az ún. alkalmasságom vizsgálatára felhozott érvek jogilag megalapozatlanok és kétlem, hogy a jelen bizottság ennek a szakszerű vizsgálatára kellően felkészülhetett volna.

Ami azonban mindezek lényege a jogi csűrés-csavarás mögött, az az, hogy a kormány több szerve is beleavatkozott a Magyar Rádió belső ügyeibe. A kormány ugyanis már több mint egy éve megbízottain keresztül tudomásunkra hozta, hogy nem a Kossuth, Petőfi, Bartók rádió és irodalmi főszerkesztőség szervezeti struktúrájában lát problémát, hanem azok vezetésére kijelölt személyekkel kapcsolatban. Márpedig az ilyen intézményünk belső munkáját és személyzeti kérdéseit illető ügyek sem a kormányra, sem egyetlen politikai pártra nem tartoznak. Ebből következően ezeket a kérdéseket a későbbiekben sem kívánom semmiféle politikai erőcsoporttal megvitatni.

Ezzel el is érkeztem a miniszterelnök úr utolsó indokához, miszerint pártsemlegességem megkérdőjelezhető.

Ebben a kérdésben a jelenlevő tisztelt bizottságot – tekintettel arra, hogy itt kormánypárti többség van –, teljességgel alkalmatlannak tekintem. Egy olyan kérdés eldöntésére, hogy mi váltotta ki, és kiváltott-e egyáltalán valami élénk tiltakozást a Magyar Rádió dolgozói és hallgatói körében, s ennek milyen politikai magyarázatai és következményei lehetnek, nos ennek vizsgálatát egy paritásos parlamenti vizsgálóbizottság érdemben elvégezheti. Ez ellen semmi kifogásom!

Szívesen állok elébe! Ez azonban nem az a bizottság, így itt e kérdést nem tartom tárgyalandónak. Indokolatlan tehát az, hogy Önök itt és most az én alkalmasságomat ismételten mérlegeljék, a kinevezést megelőzően ez egy természetes, bevett gyakorlat. Jelen esetben azonban Önök egy messze ható parlamenti precedens kialakításába kezdtek bele. Minden olyan esetben, amikor valakit hozzám hasonló procedúrával neveztek ki, mától kezdve jogilag fölmerülhet, hogy egy sajátos visszahívási folyamat válik, válhat a jövőben intézményesítetté. Azaz a legkülönbözőbb tisztségviselők alkalmasságát menet közben, pl. leváltásukat előkészítendő, meg kell vagy meg lehet vizsgálni. Fölkészültek önök erre? Van erre felhatalmazásuk a parlament plénumától? Megfontolták ennek a most megalapozott parlamenti konvenciónak a belátható következményeit?

Arra gondolni sem merek, hogy bárminemű jogi mérlegelés, általános parlamentáris perspektíva nélkül kívánnak meggondolatlanul egy hivatkozási alapot teremteni.

Önök ebben az eljárásban nem is saját kezdeményezésükre mennek bele, hanem a miniszterelnök kérésére, azaz a törvényhozó hatalom végrehajtó hatalmat ellenőrző feladatának nagyobb dicsőségére!

Kérem, ezeket is vegyék fontolóra.

Végezetül pedig, mivel e kicsinyes jogi huzakodások mögött a leváltásom kezdeményezéséről van szó, szeretném Önöket arra emlékeztetni, hogy a miniszterelnök ezt az önök kormánytöbbségű asszisztálása nélkül is megteheti.

Nincs tehát értelme annak, hogy itt jogi szakszerűség nélkül, de szakszerűségnek álcázott fortélyok taglalásával töltsük az időt. Én legalábbis ehhez nem vagyok partner.

Annál is inkább nem vagyok partner, mivel mind Hankiss Elemért, mind személyemet illetően elhangzott már olyan politikusi nyilatkozat, miszerint elvesztettük a kormányzó pártok bizalmát, és ennek következtében alkalmatlanok vagyunk jelenlegi feladataink ellátására.

A nyilatkozó szerint szavahihetőségem is kétséges, mi több, félő, hogy a megszületendő rádió- és televíziótörvényt sem fogom betartani. Ez mellesleg jogérzékem szerint személyiségi jogaimat is sérti, ám nincsenek perlekedő hajlamaim, főként nem politikai hajcihő okán.

Az ilyen megnyilatkozás után, amely biztosítani kívánja, előrevetíti a szavazás eredményét, fölöslegesnek tartom e vitát.

Önök persze arról és úgy szavaznak, amiről és ahogy akarnak. De ismételten kérem, vegyék fontolóra, mihez is kívánnak itt parlamenti precedenst teremteni.

Köszönöm szépen a figyelmüket, és további jó munkát kívánok!

Csurka István (MDF):

Azáltal, hogy Gombár Csaba felolvasott nyilatkozata után kivonult a bizottság terméből, és az ülésen a további részvételt ezáltal megtagadta, egy súlyos törvénysértést valósított meg, mert a bizottság szabályszerű kérést terjesztett elébe, hogy ezen az ülésen vegyen részt és kérdésre válaszoljon. Ez volt a felszólításban. Ugyanakkor Gombár Csaba azt a bizottságot, és annak a bizottságnak az illetékességét, amely őt annak idején, pontosan egy ilyen megfelelő alkotmányos folyamat keretében kinevezte, politikai hajcihőnek minősítette, és nem tartotta alkalmasnak arra, hogy a munkájában részt vegyen.

Én ezt egy ilyen magas rangú vezetőjétől a köztársaságnak, akit a köztársasági elnök nevezett ki, a felsoroltakon túlmenően, amelyek benne vannak a miniszterelnöki megkeresésben, nagyon súlyos, súlyosbító körülménynek tekintem és azt hiszem, erről nem is lehet megütközés nélkül elmenni. (sic!) Mert mindazok az elmondottak és mindazok a megjegyzések, amelyek a mi bizottságunk illetékességére és az eljárás alkotmányosságára vonatkoztak az ő felolvasott szövegében, nélkülöztek minden törvényességi alapot, és azt a szemléletet tükrözik, hogy Gombár Csaba ki akarja vonni magát az alkotmányos keretek közül, és a maga részére csak olyan törvényeket tart elfogadhatónak, amelyek neki tetszenek, és amelyek nem tetszenek, azokat nem tartja elfogadhatónak.

Ezért tehát még egyszer hangsúlyozom, ez az eljárás súlyosan sérti a demokratikus kibontakozást, a demokratikus rendet, mert semmi köze a demokráciához.

Haraszti Miklós (SZDSZ):

A miniszterelnök úr levele nem teszi meg azt a nyilatkozatot, amelynek a lényege és amelyet a ’90. évi LVII. törvény előír, hogy Gombár Csabát, a rádió elnökét ezért és ezért alkalmatlannak tartom, visszahívását a köztársasági elnök úrnál kezdeményezni kívánom, és a törvény előírása értelmében ehhez a meghallgatását kérem.

Ebben és csak ebben az esetben volna ennek a bizottságnak kötelessége és nem ütközne a végrehajtó hatalomtól való függetlenségébe ez az eljárás, ami itt folyik, és valóban a szabad demokraták véleménye is az, hogy ez az eljárás szolgai szerepbe kényszeríti a Magyar Köztársaság kulturális bizottságát, ha ezt kötelességként értelmezi (…).

Magának a rádiónak a működéséhez azt a szempontot szeretném felhozni, nincs olyan felmérés ebben az országban, amely ne igazolná, hogy a Magyar Rádió azok között a hírforrások között, amelyeket a magyar közönség meghallgat, a legobjektívabbnak számít, a pártállami felmérésekhez, ill. a rendszerváltás idején készült felmérésekhez képest e tekintetben a mutatója csak javult, mind relatíve, mind minden más hírforráshoz képest, mind pedig önmagához képest (…).

Kulin Ferenc (MDF):

…szeretném felhívni ismételten Haraszti Miklós figyelmét arra, hogy… nem a miniszterelnök kérésének teszünk eleget, hanem a Ház elnöke felszólításának, és ezt házszabály megsértése nélkül nem tehetjük…

Nagyon kategorikusan kijelentette (Gombár Csaba – a szerk.) az imént felolvasott levelében, hogy minden baj ott kezdődött, hogy a kormányzó pártok képviselői valamilyen informális módon megpróbálták őt a személyi döntéseiben befolyásolni. S miután ő ennek nem volt hajlandó eleget tenni, ezért megindult a kormánypárti hadjárat vele szemben.

Én Gombár Csabának a figyelmét már akkor felhívtam arra, hogy ez a felfogása téves. Személyi kérdésekben való abszolút függetlensége legalábbis a békés megegyezés elvének semmiképpen nem felel meg…

Bánffy György (MDF):

…a miniszterelnök úrnak írt válaszlevelében, annak utolsó mondatában ez „Csak remélni tudjuk…, hogy a Magyar Rádió továbbra is betölti az ország közéletében és kultúrájában a rá háruló fontos feladatokat.”

Én ezzel a mondattal nem tartom összeegyeztethetőnek azt a hűtlen kezelést, amellyel a Gombár úr által vezetett rádióban az anyanyelvi kultúra ügyét századrangúnak tartják.

Néhány példa: a beszélt magyar nyelv szabályainak sokszor teljes semmibevétele. Például: jó néhány sokszor érthetetlen beszédű munkatárs megszólaltatása. Például: a „Beszélni nehéz” többnyire iskolai köröknek szóló műsornak a késő estére való áthelyezése és így tovább…

Varga Zoltán (MDF):

…azt gondolom, hogy mi itt – úgy, ahogy Debreczeni József fogalmazta –, nem ültünk le egységes akaratként…

Kulin Ferenc (MDF):

Én az elmúlt másfél év és a mai délután legfontosabb tapasztalatának azt tartom, hogy a rádió elnökének személyétől függetlenül, az a konstrukció, amelyben ő működött, alkalmatlan arra, hogy a parlamenti pártok mindegyike számára elfogadható közszolgálati médiumok működjenek Magyarországon. Alkalmatlan, mert arra a feltevésre, reményre épült, hogy az egyszemélyi felelősség – az ellenzék által olyan sokszor és előszeretettel hangsúlyozott – elve alapján megvalósítható az átmeneti időszakában a függetlenség és semlegesség.

A mi tapasztalatunk – a kormányzó pártok tapasztalata az –, hogy nem valósítható meg. (…)

Haraszti Miklós (SZDSZ):

Gombár Csaba jogi érvelését egyetlenegy szóval sem vitatta senki ebben a bizottságban. Érvelésének lényege az volt, hogy a miniszterelnök feltételezéseivel szemben semmiféle változtatást nem hajtott végre, a Szervezeti és Működési Szabályzat pontosan úgy maradt, ahogy volt, azt ugyanis a miniszterelnök hagyta jóvá, és ennek következtében a kormány által soha nem vizsgált régi rend van a rádióban. Műsorváltozást természetesen tisztének megfelelően hajtott végre. Senki ezt a jogi érvelést nem vitatta, és itt felhívom a bizottság figyelmét arra, hogy amennyiben Gombár Csaba jogi érvelésének érvénye bebizonyosodik, igen nagy szégyenben fog maradni a bizottság kormánypárti többsége, ha megszavazza ezt a szöveget. (…) Ez az eljárás, ami itt ma folyt, az a hatalommal való visszaélésnek, a demokratikus megbízatással való visszaélésnek a klasszikus történelemkönyvi esete lesz.

Elek István (MDF):

…Gombár Csaba azok közé az emberek közé tartozott, akik az elmúlt évtizedekben az első nyilvánosságban a legtöbbet tették azért, hogy racionális politikai nyelven lehessen beszélni légyeges politikai kérdésekről. Az egyik tanítója volt munkásságával az új generációknak, ily módon nagy szerepe volt abban, hogy ez a demokratikus átalakulás békés keretek között megy végbe, mert egy olyan politikai kultúrával vett részt a magyar társadalom politikailag aktív része ebben az átalakulási folyamatban, aminek elsajátítására többek között az ő működése eredményeképpen is módja nyílt. Mindezek után egyszerűen megdöbbenéssel hallottam, amit itt előadott, és azon túl, hogy az emberi drámáról lehet beszélni, és ezt meg lehet érteni; mint politikai jellemző, mint politológus csődöt mondott ebben a helyzetben, egészen fantasztikus amit itt művelt, két évvel a parlamentáris demokrácia óta nem volt erre precedens, hogy valaki egy parlamenti bizottság előtt megtagadta volna, hogy a törvény értelmében eleget tegyen a bizottság felkérésének, ami a meghallgatásra vonatkozott (…).

Ha nem tudja egy politikai tényező különválasztani a véleményét arról, hogy mi történik, mennyire tetszik neki, és hogy mit tesznek lehetővé a törvények, akkor nincs sok értelme a vitának. (…)

A miniszterelnöknek szuverén joga, hogy két mondatban vagy három mondatban fogalmazza meg, és beleírja-e direkt azt, amit Haraszti Miklós kér vagy nem. Az LVII-es törvényre hivatkozva teszi meg ezt a lépését a miniszterelnök, akkor nem lehet kétséges, hogy visszahívási kezdeményezésről van szó.

Kulin Ferenc (MDF):

…Nem azt kifogásoltam, hogy nem dörgölőzött a kormányhoz, a kormányzópártokhoz, hanem azt, hogy azt a struccpolitikát választotta, amit választott, senkit nem hallgatott meg, „senki nem érdekel”, csak az én személyes felelősségemen múlik, hogy kit nevezek ki. Ebben tévedett! Ha ezt egyeztette volna Haraszti Miklósékkal, egyeztette volna velünk, akkor nem itt tartanánk. És igenis ezt jelenti a politikai együttműködés. Ez az, amit számon kértünk, mert nem tette meg, ez az, ami miatt megvontuk tőle a bizalmunkat, és várjuk a pillanatot, várjuk az alkalmat, amikor egy érvényes törvény birtokában senki nem fog minket felelősségre vonni azért, mert nem avatkozunk bele a rádió és a televízió életébe.

Ma ez még törvény szabta kötelességünk. Nem mint kormányzó pártoknak, hanem mint parlamenti politikai erőknek.

Haraszti Miklós (SZDSZ):

Elnézést, egy helyesbítést ehhez: „törvény tiltotta” nem „törvény szabta”.

A törvény tiltotta vélt kötelessége a kormánytöbbségnek, nem „törvény szabta”, hogy ezt a fajta politikai együttműködést, amit végül itt mégis elmondtál, kikényszerítse a független közszolgálat vezetőitől.

Kulin Ferenc (MDF):

Nagyon kérem a tisztelt ellenzéket, hogy a jegyzőkönyvben is elemezze amit mondtam, és fontolja meg, hogy ez a fajta hajthatatlanság, ami Haraszti Miklós reagálásaiban tetten érthető, vajon valóban a szabad demokraták politikai akaratát képviseli-e, a politikai megegyezés szándékát képviseli-e, vagy pedig annak nagyon nyílt és eltökélt elutasítását…

A Kulturális Bizottság kormánypárti képviselői módosították az általam korábban felolvasott levéltervezetet, ezt a módosított és véglegesen elfogadott változatot ismertetem most:

„A Kulturális Bizottság 1992. május 7-i ülésén, eleget téve az Országgyűlés elnöke felszólításának, kísérletet tett dr. Gombár Csabának, a Magyar Rádió elnökének a meghallgatására. Dr. Gombár Csaba egy, a miniszterelnök úr levelére válaszoló felolvasott nyilatkozatában kétségbe vonta a Kulturális Bizottság illetékességét, majd távozott, ezzel kivonta magát az érvényes jogszabályok (LVII/90. plusz a Magyar Köztársaság Házszabálya 20. § [2] bekezdés) hatálya alól.

A bizottság osztja a miniszterelnök úr véleményét, amelyeket levelében az alkalmassági vizsgálat kezdeményezésének indokaiként sorolt fel, s ezekkel összefüggésben három szempontot tart kiemelendőnek:

1. Gombár Csaba elnök úr által elindított szervezeti és műsorpolitikai változások nincsenek összhangban azokkal a törekvésekkel, amelyeket a Kulturális Bizottság a rádióról és a televízióról szóló törvény tervezetében körvonalazott. A rádió elnöke annak ellenére kezdett szóban forgó változtatásokat, hogy egy kulturális bizottsági határozat 1991. március 13-án kifejezetten óvta ettől.

2.  A Magyar Rádió elnökének sem műsorpolitikai, sem személyi döntései nem segítették elő a pártatlanság követelményének, a politikai semlegesség elvének megvalósítását.

3. Az a politikai konszenzus, amely dr. Gombár Csaba elnökké való kinevezését lehetővé tette, az elmúlt másfél év alatt megszűnt, a rádió elnöke gyakorlatilag csak az ellenzék egy részének támogatását élvezi.

Mindezek alapján a Kulturális Bizottság indokoltnak tartja, hogy a miniszterelnök úr kezdeményezze dr. Gombár Csaba felmentését.”

• Belföld