A sokszor emlegetett 1974-es kormányhatározat szerint a kormány felügyeletet gyakorol a rádió és a televízió felett, ezen belül jóváhagyja a rádió és a televízió szervezeti és működési szabályzatát.
A felügyeleti jog nem azonos az irányítás, az utasításadás jogával, hanem a működés törvényességének ellenőrzésére és a kiemelt felhatalmazás alapján a szervezeti és működési szabályzat jóváhagyására korlátozódik.
A kormány sajátos módon értelmezi a saját hatáskörét: mindkét közszolgálati médium elnökével közölte ismételten, hogy a szervezeti és a működési szabályzatot milyen rendelkezések mellett tartja jóváhagyhatónak. Természetesen kívánságot, óhajt bárki megfogalmazhat, de nincs jogalap arra, hogy rossz néven vegye, ha az óhaj címzettje ezt az óhajt nem teljesíti. Merőben téves az a kormányzati álláspont, hogy a rádió vagy a televízió elnöke alkalmatlan a tisztsége betöltésére, mivel nem tette magáévá a szervezeti és működési szabályzat tartalmát illetően a kormányzati elképzeléseket. A szervezeti és működési szabályzatnak a felügyeleti jog keretei között történő jóváhagyása azt jelenti, hogy a jóváhagyás során kizárólag a törvényességi szempontokat lehet figyelembe venni, de nem lehet feltételeket szabni.
Egy intézmény vezetőjének az alkalmassága nem tehető attól függővé, hogy egy hatásköri vitában helyes álláspontot foglal-e el vagy sem. Ha valaki egy parlamenti bizottság kompetenciáját megkérdőjelezi, álláspontja lehet téves, de önmagában nem főbenjáró bűn. Az a vezető, aki egy hatásköri vita során elvitatja egy másik vezető fegyelmi hatáskörét, és álláspontja tévesnek bizonyul, talán alkalmatlan a továbbiakban a vezetői tiszte betöltésére? Emlékezzünk arra, hogy a miniszterelnök vitatta, hogy a televízió elnökének fegyelmi hatásköre lenne az alelnökkel szemben. A miniszterelnök álláspontja tévesnek bizonyult. A televízió elnöke meghozta a fegyelmi határozatot, és nyilván annak törvényességét felismerve sem az elmarasztalt alelnök nem indított pert a határozat megsemmisítése érdekében a munkaügyi bíróságnál, sem a fegyelmi hatáskört magának követelő kormányfő nem kezdeményezett jogorvoslatot az ügyben.
Blogok
„Túl későn jöttünk”
Zolnay János blogja
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
E-kikötő
Forradalom Csepelen
Eörsi László
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
5 év 37 hét
8 év 10 hét
8 év 14 hét
8 év 14 hét
8 év 15 hét
8 év 16 hét
8 év 16 hét
8 év 18 hét
8 év 18 hét
8 év 19 hét