Skip to main content

Révész Sándor

Révész Sándor: Belmatyi és külmatyi

A szituatív csurkizmusról


A Magyar Fórum az 1992. évi második számában, január 9-én nyitotta meg Humórum rovatát a Szerencsejáték Rt. támogatásával. Ez a rovat tavaly 48 alkalommal jelentkezett, mindössze négy ízben maradt ki a lapból (először a nevezetes Csurka-tanulmány, másodszor a nevezetes Zacsek-tanulmány, harmadszor az október 23-i, negyedszer a karácsonyi ünnepi anyag foglalta el a helyét). A Humórumban tavaly összesen 480 karikatúra jelent meg, lapszámonként átlagosan tíz.

Révész Sándor, Zádori Zsolt: „Itt néhány ember pánikba esett”


Beszélő: Az alapszabály módosítása, amit végül is megszavaztak, a te tervezetedhez képest miben módosította a ti elképzeléseteket a párt jövőjét illetően?

– Lényeges pontokon nem, az eredeti előterjesztéshez képest kb. 40 szakaszhoz nyújtottak be olyan módosító indítványt, vagy nyújtottam be én magam is felmerült javaslatok és kritikák alapján kompromisszumos javaslatként módosító indítványokat, amelyeket aztán a kongresszus többnyire a javaslatom vagy támogatásom alapján elfogadott.


Révész Sándor, Zádori Zsolt: „Alapértékünk a hiteles politizálás”


Beszélő: Szombaton, a programnyilatkozat vitájában hosszan beszéltél – Bibót idézve – a politika, a politikusok etikájáról. Miért így építetted fel a beszédedet, van-e ennek politikai oka?

– Én a beszédemben három dolgot hangsúlyoztam azzal kapcsolatban, hogy mit várok a Fidesztől, hogy egy olyan pártnak, amely tiszta lappal indult, milyen szerepet kellene betöltenie a magyar politikában.

Először a Fidesz nyitottságáról beszéltem.




Révész Sándor, Zádori Zsolt: „Ódzkodom a karizmatikus politikusoktól”


Beszélő: Azok után, hogy rajtad és Molnár Péteren kívül a Fidesz-frakciónak majd’ minden tagja megszavazta az egyházak támogatásával kapcsolatban azt a módosítást, amit te alkotmányellenesnek neveztél; azok után, hogy mint újságíró végigélem egyfajta emberi jogi érzékenység elszigetelődését, az a félelmem támad, hogy a liberális oldalon is elszigetelődnek az emberjogi problémákat igazán következetesen végigkövető és azokat a közvetlen politikai eredményességnél fontosabb értéknek tekintő csoportok. Így látod ezt?

Révész Sándor: Küzdő korunknak új nemzedéke…

Listen to your Párt!
A Fidesz V. kongresszusa


Mérei Ferenc mondta valamikor, hogy a boldogság titka az, hogy nem kell mindig győztesnek lenni. A boldogság és a győzelem útja nem szokott egybeesni. A belső megnyugvás felé vezető értékkövetés és a politikai hatékonyság szempontjait szerencsés körülmények között egyensúlyban lehet tartani, de csakis vívódva, kételyek és aggályok között, másképp nem.

Ezekbe a vívódásokba nőtt most bele a Fidesz, s egyszerre kell megtartania külső magabiztosságát és belső kétségeit ahhoz, hogy ne váljon szokott pimasszá.


Révész Sándor: Csurkaaprólék


A csurkista konjunktúra alapjait Kónya Imre rakta le 1991-ben. A frakcióvezető augusztus 24-én ismertette nevezetes tanulmányát a Gellért Szállóban, a tanulmány teljes szövege szeptember 9-én került nyilvánosságra: „Ez a szöveg – írja Bauer Tamás és Kis János – kimondja azt, amire eddig csak következtetni lehetett: az MDF vezetősége kezdettől fogva nem európai mintájú, alkotmányosan korlátozott többségi kormányzásra, hanem az MSZMP pártállamának az MDF pártállamával való felváltására törekszik.

Révész Sándor: Mindenki kap műsoridőt

Interjú P. Szabó Józseffel, a Kossuth adó főszerkesztőjével


Beszélő: Úgy tűnik, hogy az új műsorstruktúra bevezetése után ismert rádiós személyiségek műsor nélkül maradnak.

P. Szabó József: Nem maradnak. Ezt szeretném határozottan leszögezni, hogy minden arra alkalmas munkatársnak műsora kell, hogy legyen, mindenki kap műsoridőt, ha van ötlete, és én mindig is ragaszkodtam ahhoz, hogy senkit ne bocsássanak el, kivéve természetesen, ha valaki alkalmatlan.

Beszélő: Én nem tudok róla, hogy például a Rádai Eszternek lenne műsorideje, és azt hiszem, ő sem tud róla.

P. Sz.






Révész Sándor: Isten veled, undok valóság!

A Magyar Rádió búcsúja a magyar valóságtól


Szinte napról napra más hírek szivárognak ki a rádiós „Istenek Tanácsából”. Nemrég még úgy volt, hogy az 1992-es műsorrend kirobbanóan sikeres találmánya, a Vendég a háznál nem éli túl a visszarendeződést. Azután úgy volt, hogy beköltözik a Napközbenbe, most éppen úgy van, hogy csökkentett terjedelemben megmarad.

Úgy volt, hogy a Krónika rovatvezetője és rovatvezető-helyettese Pálfy István és Gyuricza Péter lesznek, hiszen úgy volt, hogy a (Krónikát is magában foglaló) Tájékoztatási Főszerkesztőség vezetőjének választását a felettese tiszteletben tartja.


Révész Sándor: A hajlékony Fidesz és a véres orr (II.)

Egy érzékeny kapcsolat fordulópontjai


1991 elején a koalíciós kormány helyzete meglehetősen ingatagnak tűnt. Kibékíthetetlennek látszottak az ellentétek a kisgazdák és az MDF között a kárpótlás ügyében. Nemcsak Torgyán József és Oláh Sándor, de Nagy Ferenc József, az akkor még egységes párt miniszteri tisztséget viselő elnöke is kijelentette, hogy ha az MDF ragaszkodik a kárpótlásban a „degresszióhoz”, akkor „konstruktív ellenzékbe” vonulnak.

Révész Sándor: A hajlékony Fidesz és a véres orr (I.)

Egy érzékeny kapcsolat fordulópontjai


A Fidesz és az SZDSZ között az első apró konfliktus akkor keletkezett, amikor az SZDSZ még nem is létezett. Az SZDSZ alapító atyái 1988 szeptemberében jelentették be a Szabad Kezdeményezések Hálózatának tanácsülésén, hogy egy szorosabban szervezett politikai szövetséget kívánnak létrehozni, s az alapító ülésre invitáló dokumentumcsomagban ezt a szervezetet Demokraták Szövetségének nevezték.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon