Skip to main content

Révész Sándor

Révész Sándor: Kinn a Gombár, benn a közjó

– szemelvények és dokumentumok az Országgyűlés Kulturális Bizottságának múlt heti üléséről –


„Ez egyáltalán nem rendes per… Nincs szükségünk palotai szőrszálhasogatásra”
(Marat)

„Önöknek nem ítéletet kell hozniuk egy ember mellett vagy ellen, hanem intézkedniük kell a közjó érdekében”
(Robespierre)





A Kulturális Bizottság kormánypárti többsége úgy vélte, hogy két-három óra elegendő lesz a bizottság számára ahhoz, hogy lelkiismeretesen kivizsgálja azokat a bonyolult jogi és politikai kérdésekhez vezető kifogásokat, amelyeket a miniszterelnök a rádió elnökének tevékenységével kapcsolatban megfogalmazott, és döntést is hozzon ebben az ügyben.


Révész Sándor: Oda-vissza

a Magyar Rádió irányításáról


Az elnök törekvéseit általában támogató érdekvédelmi szervezetek, a Rádiós Kamara és a MÚOSZ rádiós tagozata, valamint az alelnök (!) egyetértettek a felterjesztett szöveggel, az elnök törekvéseivel általában szemben álló érdekvédelmi szervezetek pedig, a Rádiós Dolgozók Tanácsa és a Rádiós Dolgozók Szakszervezete nem értettek egyet vele.

Oda

Március 2-án, miként Hankiss Elemér, Gombár Csaba is megkapta az SZMSZ két fejezetének, az elnök és az alelnök feladatkörével foglalkozó fejezeteknek a kormány által „jóváhagyás szempontjából elfogadhatónak tekintett” változa




Révész Sándor: Az osztódás öröme

Megalakult a Magyar Újságírók Közössége


A sajtó területén lezajló harci események szinte hétről hétre a véleményismétlés kényszerét hozzánk ránk. Ha a Kedves Olvasó ezt unja, az a kisebbik baj. Ha a Kedves Olvasó ezt szereti, az a nagyobbik baj. A szenvedélymentes ismétlés az unalom anyja. A szenvedélyes ismétlés pedig az öncsalás anyja. Azért próbálkozunk.

Szóemelés

A charta szóvivői március 15-i nyilatkozatukban számos csúf dolog ellen felemelték a szavukat, s alulírott aláíró majdnem mindenben egyet is ért velük. Mondhatnám, a számból emelték fel a szót.




Révész Sándor: A Bukszár-ügy és az idő III.


1990. április 3–25.

A Fővárosi Bíróságon dr. Frech Ágnes tanácsa megismételt eljárásban tárgyalja első fokon Solymosi Attila és társai ügyét.

1990. május 3.

Ítélethirdetés. Az ítélet indoklásának a terjedelme a duplájára bővült, a Legfelsőbb Bíróság utasításának megfelelően részletesen és személyekre lebontva tartalmazza, hogy ki, hol, mit csinált 1988. november 4-ének estéjén, s hogy ki, hol, mit vallott, s vallomása milyen változásokon ment keresztül.






Révész Sándor: Levelező harcfolyam II.

Dokumentum a médiaháborúról


1992. március 2.

A múlt héten már írtunk ennek a napnak az eseményeiről. A miniszterelnök ezen a hétfőn három levelet ír. Az egyikben lediktálja a televízió elnökének a kormány által elfogadható Szervezeti és Működési Szabályzat rá és főleg az alelnökére vonatkozó részét. A másikban értesíti az aznap kinevezett alelnököt, hogy helyettes államtitkári „járandóságokat és kötelezettségeket” állapít meg a számára.


Révész Sándor: A Bukszár-ügy és az idő II.


Pumukli ex machina

A múlt héten Pumukli pakolászott a szerkesztőségben, a cikk első részének javítani való szövegét átrakta a tördelnivalók közé, s ily módon kimaradt két fontos betoldás.

Az egyik: A rendőrségi közlemény kiadásáig a Vasárnapi Hírek kivételével a sajtó nem ad hírt a történtekről. A Vasárnapi Hírekből kiderül, hogy az MTI már szombaton hírt adott a rendőrgyilkosságról, ezt a közleményt azonban a hétfő reggeli lapok nem vették át.

A másik: 1988.






Révész Sándor: Viharszünet

Jegyzet a Roma Parlament II. kongresszusáról


A magyarországi cigányok feketeelvirája

A Roma Parlamentből szervezetével együtt kitaszajtották Náday Gyulát, a magyarországi cigányság feketeelviráját, vagy ha úgy tetszik, hajdúgyőzőjét. Lehet, hogy az említett személyek íráskészségét illetően a párhuzam nem állja meg a helyét, de politikai funkciójukat illetően alighanem megállja. A kormány nem kacérkodik azzal a gondolattal, hogy a cigányság ügyét előmozdító, komoly lépéseket tegyen, ezen a területen is minimumpolitikát folytat, s ehhez konciliáns partnerekre van szüksége.


Révész Sándor: A Bukszár-ügy és az idő I.


A per eredetileg a közösség megsértésének vádján keresztül politikai per is volt. De a legfontosabb politikai kérdés, ami az ügy mögött meghúzódott, nem az volt, szidták-e az oroszokat a duhaj ifjak zászlóégetés közben a Boráros téren, hanem az, hogy a törvényes rend őrei a törvények uralma alatt állnak-e vagy fordítva. Erre a kérdésre ’88 novemberében a Grósz Károly által a Sportcsarnokból alarmírozott baloldali rendpárt még elég egyértelmű választ adott, s manapság ismét minden egyre egyértelműbb.

1988.


Révész Sándor: Elmehetünk a bús mocsárba…

Vesztett a józan ész


Másfél héttel ezelőtt még azt hittük, hogy most már nem lehet visszafordítani azt a folyamatot, ami a magyarországi kisebbségek szabadon választott, közhatalmi jogosítványokkal rendelkező önkormányzatainak megteremtéséhez vezet. Az előzmények után (lásd Upor Péter szomszédos cikkét) józan ésszel más kormánydöntést várni nem lehetett.

Révész Sándor: Ultima Ratio


Az elmúlt héten véglegesen megdőltek azok az alapfeltevések, amelyekre az MDF–SZDSZ-paktum és Göncz Árpád szerepvállalása épült.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon