Skip to main content

Révész Sándor

Révész Sándor: Se él, se hal

– a Magyar Nemzetről


A történet:

1987–1988: A Magyar Nemzet a demokratikus átalakulás avantgárdjában halad, a napilapok közül ez ad teret leginkább a reformistáknak, a Pozsgay-vonalnak, a Demokratikus Fórumnak, a környezetvédőknek, az ellenzéknek.

1989: A Magyar Nemzet elsőként igyekszik kitörni az állami sajtókonszernből, májustól Andrew Sarlóssal, szeptembertől Sorossal tárgyalnak a lap privatizációjáról. Ezek a kísérletek meghiúsulnak, részben a kiadó miatt, amely veszteségesnek állította be a lapot – a Pénzügykutató Rt.




(Kristóf Attila), Révész Sándor: [Olvasói megjegyzés és szerkesztőségi válasz]

Kiegészítés Révész Sándor írásához


Mélyen tisztelt Beszélő!

Egy originál szabadelvű lap nyilván irtózik a „csúsztatástól”, legfeljebb alulinformált vagy téved. Ebben a hitben szeretném kiigazítani az október 19-i számukban közölt Se él, se hal című, nagybecsű cikkük legnyilvánvalóbb tévedéseit – a Magyar Nemzetről.

1. „(1989) szeptembertől Sorossal tárgyalnak a lap privatizációjáról…”

Itt kimaradt az a tény, hogy a tárgyalás során Dornbach (sic!) Alajos (Soros úr képviseletében) találkozott a szerkesztőség munkatársaival.






Révész Sándor: Jaj, de jó a habos sütemény!


Széles rétegek lelki egyensúlya billeg az ő tetején. A HÉT kamerája végigpásztázott azon a hatalmas, zenélő, esküvői habos tortán, amelyet két tucat cigányvajda (akik csakúgy vajdák, mint ahogy a vándorpankrátorok világbajnokok) készült elfogyasztani a rokonságával.

Összeszorulnak az ajkak, mögöttük csendesen csikorognak a fogak, megszűkül a szemrés, mögüle romlik a kilátás – a felbontóképesség. Egybefolyik, ami külön van. A hajléktalan és lakásfoglaló egyedek például egybefolynak – egyenrondák. A hajlékosok viszont nem folynak egybe, a szomszéd ronda, én meg nem.


Révész Sándor: Ez se, az se…

A főváros szociális programjáról


A főpolgármesteri program szociálpolitikával foglalkozó húsz oldala a maga nemében tisztességes írás. Nincs is vele más baj, csak a neme meg a tisztessége. Ugyanis a fővárosnak inkább tisztességtelen programra lenne szüksége. A program a fővárosi önkormányzat hatásköréhez igazodik, az a hatáskör viszont nem értelmes szempontokhoz igazodik, ezért aztán a hatáskör szerénységéhez szabott program sem lehet eléggé értelmes.

Az egészségügyi fejezet bevezetésében azt olvassuk, hogy „programunkat a folyamatban lévő törvényhozási munka irányát figyelembe véve dolgoztuk ki”.


Révész Sándor: Kereszthasznosítás


A címben szereplő összetett szó élet-technikai kulcsfogalom. Egyik legtehetségesebb és leglustább egyetemi csoporttársam szemeszterenként legalább egyszer értékesített egy dolgozatot vadkan döfte jeles költőnk „Béfed ez nagy kék ég…” kezdetű négysorosáról. A négysoros téma mindig az alkalomhoz illő variációban jelent meg, s hol irodalomtörténeti, hol irodalomelméleti, hol poétikai, hol nyelvtörténeti, hol pedig nyelvelméleti kurzusokon hasznosult.

Révész Sándor: „…fordulj el és legyints”

Esély ’91/4.


Ne tévesszen meg senkit a lap csalfa címe: Esély. A magyar nyelvterület egyik legnyomasztóbb periodikája rejtőzik mögötte. Ha már a magyar kulturális és tudományos élet áramlatai amúgy is a remittendaraktárba folynak össze, nem érdemes éppen a társadalompolitikai és szociálpolitikai búvármesterség csúcsminőségű foglalatát feltartóztatni a járt úton. Először is az ember manapság azzal a rejtett kívánsággal vesz a kezébe egy folyóiratot, hogy minél kevesebbet kelljen elolvasnia belőle, minél több legyen benne az átlapozható, érdektelen közlemény.

Révész Sándor: Mi, kicsi négerek…

A tudás: hatalom – párttaktikák


Ezt a programtervezetet jegyeztük tízen. Ebből a tíz kicsi négerből három bekerült a Gazsó-bizottságba, amely elkészítette a közoktatási törvény első, majd második szakmai koncepcióját, amely éppen a kék könyvben megfogalmazott alapelvekre épül. Két másik kicsi néger a Beszélő múlt heti számában előadja, hogy itt nem egy liberális koncepcióról van szó, hanem egy populista, reformkommunista, kollaboráns álszakértő antiliberális tákolmányáról.

Van itt négy nehezen feldolgozható tény:

I.




Révész Sándor: Megszólalnának a vészjelek II.

– interjú Korinek László helyettes államtitkárral és Szikinger Istvánnal, a rendőrségi és határrendészeti főosztály vezetőjével


Beszélő: Van Magyarországon több mint harmincezer felsőbbrendű ember, önkéntes rendőr, aki az érvényben lévő rendeletek szerint még mindig jogosult alsóbbrendű polgártársait igazoltatni és előállítani. Én ez év áprilisáig azt hittem, hogy már csak elméletben. Áprilisban viszont az országos rendőrfőkapitány körlevélben szorgalmazta a korábban szolgált önkéntes rendőri állomány reaktiválását. Az általam ismert rendőrségi törvénytervezet szerint nem is tervezik az önkéntes rendőrökről szóló rendeletek hatályon kívül helyezését.

Révész Sándor: Felsőpárt


1989. október 6-án, azon a napon, amikor az állampárt utolsó kongresszusa megkezdődött, Vitányi Iván a következőket írta a Népszabadságban az MSZMP-ről: „Kétkamarás rendszer volt, felsőpárttal és alsópárttal. Amióta ez a párt megvolt – 70 éve – mindig is megvolt benne mindkettő. Kikből állt a felsőpárt? A pártközpontból, a Minisztertanácsból, a Belügy-, a Külügy-, a Honvédelmi, a Pénzügyminisztérium és a Tervhivatal, valamint a megyei pártapparátus vezetőiből… Keresték a kiutat, és egyes időszakokban hajlottak a liberalizmusra.

Révész Sándor: Működnének a vészjelzők

Beszélgetés Korinek László helyettes államtitkárral, a BM Rendészeti Hivatal vezetőjével (I. rész)


„– A választások után ön szerint melyik párt kaphatja meg a belügyi tárcát?

– Nem tudom, de úgy vélem, nem lesz túl nagy tülekedés a Belügyminisztériumért. Ez a tárca leértékelődött azzal, hogy irányítása alól kikerült az állambiztonság, s a rendőrség is önállósul addigra. Az itt maradó feladatok pedig nem ígérnek látványos politikai sikereket, annál több sziszifuszi munkát.”
(Interjú Gál Zoltán megbízott belügyminiszterrel, Népszabadság, 1990.



Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon