A rendes kormánypárti lapnál lassan olvasnak, a renitensnél pedig gyorsan olvasnak. Az augusztus 20-án, csütörtökön megjelent Csurka-dolgozattal az ellenzéki lapok szombaton foglalkoztak. Az Új Magyarország viszont megvárta Antall József vasárnapi tévényilatkozatát, s csak azt közölte hétfőn egy kincstári vezércikk kíséretében.
Az alábbiakban az eseményeknek az objektivitás álorcáját öltő kronológiáját adjuk egy-két beépített kommentárral. Ott kezdjük, ahol a médiabirkózás előző menete véget ért.
Augusztus 19.
Hankiss Elemér ezen a napon két döntést hoz. Egyrészt bejelenti, hogy az új kelet-európai magazin beindulásáig a Panoráma szombati ismétlését nem szünteti meg, másrészt úgy intézkedik, hogy ezentúl a televízió belső ügyeiről kommentárok és összeállítások csak az ő engedélyével kerülhetnek a képernyőre.
A világtalálkozó internacionális műfaj – nemzetek feletti műfaji sajátosságai vannak. Ezt az tudja a legjobban, aki átélte már, hogyan kongresszusozik a soknemzetiségű eszperantó – hogy is mondjuk? – internáció.
Először is van egy zárt légtér, amelyben a küldöttek (eszperantokraták, hungarokraták) a szervezeti élet izgalmait élvezik és generálják, a bentlét és fentlét titkolt öröméért cserébe elbajlódnak az érdekellentétekkel, személyi konfliktusokkal, hatalmi szempontokkal, alapszabály-problémákkal.
Beszélő: Az előadásodban többek között arról beszéltél, hogy milyen veszélyek rejlenek abban, hogyha a nemzeti azonosságtudat mintáit az anyaországból akarják, ahogy mondtad: átúsztatni a kisebbségi magyarságba. Végül is hány nemzettudata lehet egy nemzetnek?
Huncsik Péter: A nemzettudat nem egy konstans fogalom, hanem nagyon is változékony, és mindig azt a társadalmi és politikai környezetet tükrözi, amelyben létrejött.
A kormány nem toporog többé „a konszenzuskeresés homokozójában”, Csurka Istvánt követve kiugrott onnét, és hátrahagyta a hátulgombolós társadalmat. Nemcsak a rókaképű ellenzéki imposztorokat, de a szakszervezeteket, az Érdekegyeztető Tanácsot, a bírókat, az önkormányzatokat, a pedagógusokat és a kisebbségeket is.
Hol volt, hol nem volt…
volt a szerb ortodox egyháznak néhány nemzetiségi iskolája a Pest környéki szerblakta településeken. Ezeket a kisiskolákat 1946 tavaszán „bekörzetesítették” Pomázra. Az immár országos beiskolázású, délszláv iskolát 1950-ben felköltöztették a fővárosba, és 1952-ben elhelyezték a Rózsák terén abban a nevezetes épületben, ahol 1876-tól az első magyar óvónőképző működött.
A mérleg nyelve kettéáll
A látszat ellenére nem volt biztos, hogy a kulturális bizottságban megszületik a tévéelnök felmentésére buzdító határozat. A határozat megszületését nem Hankiss Elemér és csapata, nem a vádak részletes és dokumentált cáfolata veszélyeztette, hanem az ingadozó kisgazdák. A huszonöt tagú bizottságban tíz emberük van a komoly ellenzéki pártoknak (SZDSZ, Fidesz, MSZP), tizenkettő a komoly kormánypártoknak (MDF, KDNP), egy az ellenzéki kisgazdáknak, kettő a kormánypárti kisgazdáknak.
A Magyar Nemzet története a szerkesztő és az újságolvasó szempontjából rendkívül kellemetlen történet. Ugyanis nem lehet leegyszerűsíteni. Nem lehet belőle kiemelni a lényeget, mivel a lényeg éppen az események halmazatában van. Abban, hogy összefüggéseikben jelennek meg itt és világítják meg egymást mindazok a nagy kérdések, amelyeket a rendszerváltás a médiumok világában felvetett.
A halmazat
1989 őszén a pártállami lapgazda-rendszert a Magyar Nemzet szerkesztőségének a lázadása tette a sírba.
Beszélő: Nagyon általános kérdéssel kezdjük: milyennek látja a bűnözési helyzetet?
– Általános kérdésre nem szokványos feleletet adok. Nincs jelentősége annak, hogy én milyennek látom a bűnügyi helyzetet. Jelentősége annak van, hogy a polgár hogy érzi magát a jelenlegi közbiztonsági viszonyok között. A szakma szempontjából a bűnügyi helyzetet megítélni a statisztikából szokták. Eszerint a kialakult bűnügyi helyzet sokkal kedvezőtlenebb, mint néhány évvel ezelőtt volt, és sokkal kedvezőtlenebb, mint amilyennek szeretnénk.
Május 21-én a televízió elnöke megjelent a kulturális bizottság előtt, és a honatyák helyenként igen szórakoztató kérdéseire helyenként igen szórakoztató válaszokat adott. A zsúfolásig megtelt ülésteremben nyolc órán keresztül főttek egymás levében a bizottsági tagok, a meghívottak, az érdeklődő képviselők és az újságírók. Döntés nem született, a meghallgatás május 28-án folytatódik. Hogy mivel folytatódik, és miért nem született döntés, az nem egészen világos, hiszen a képviselők minden kérdést előadhattak, amit elő akartak adni, s Hankiss Elemér valamennyire válaszolt.
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
6 év 15 hét
8 év 40 hét
8 év 44 hét
8 év 44 hét
8 év 45 hét
8 év 46 hét
8 év 46 hét
8 év 48 hét
8 év 48 hét
8 év 49 hét