Skip to main content

Révész Sándor

K. F., Révész Sándor: [Szerkesztőségi vita]


Kedves Laci!

A Kellemetlen parlament című cikkünket bírálva – rád nem jellemző módon – néhol pontatlanul fogalmaztál. Ezekre a pontatlanságokra szeretném felhívni a figyelmedet.

1. „Fennen hivatkozni hiányos, nyilvánvalóan rossz szabályokra nem felelős magatartás” – írod Te. Ez biztosan így van, mi azonban nem hivatkoztunk semmiféle szabályokra se fennen, se alant, mert az egyházak állami támogatásával kapcsolatban ilyenek nem léteznek, tehát nem is lehetnek se hiányosak, se rosszak.

2.






Révész Sándor: „Nem tisztogatni jöttem…”

Beszélgetés dr. Mádl Ferenc kultuszminiszterrel


– Az a kormányzati tevékenység, amit én végeztem idáig, természeténél fogva kevésbé volt kitéve a politikai, ideológiai vitáknak. Én nem vagyok tagja pártnak, szakértőként kerültem be a kormányba. Mindezekből következően az én politikai profilom nem volt és nem lehetett ideologikusan vagy pártpolitikailag annyira meghatározott, mint a kultusztárca vezetőié. De azt azért le kell szögeznem, hogy osztom a koalíciós pártok alapvető társadalompolitikai értékeit. Nem vagyok tehát világnézetileg semleges ember, ilyen ember egyébként nincs is.

Révész Sándor: Ennyi

Interjú Pető Ivánnal


Beszélő: Kezdjük talán azzal, hogy milyen anarchista szempontokat látsz a Beszélő szerkesztésében.

– Legyünk pontosak! Én nem azt mondtam, hogy a Beszélőt szerkesztik anarchista módon, nem a Beszélő szerkesztéséről beszéltem, hanem két képviselőről. Képviselőként figyelhető meg magatartásukban anarchikus elem. Ez az egyik megjegyzésem. A másik: differenciálni szeretnék abban, hogy mi a szándék és mi a következmény. A Beszélőt az SZDSZ lapjának tartják.


Révész Sándor: Megsemlegesítés

Az Alkotmánybíróság határozata az egyházak és az állam viszonyáról


Nem tekinthetjük egészen rendjén való dolognak azt, hogy ennek a határozatnak a megszületésére másfél évet kellett várnunk. Az Alkotmánybíróság felelősséggel tartozik azért, hogy az ország életét minél kevésbé befolyásolja olyan alkotmányellenes gyakorlat, amelynek következményei visszafordíthatatlanok, vagy legalábbis csak nagy felfordulás árán fordíthatók vissza. Az Alkotmánybíróság a maga munkájának ütemezésében és napirendjének kialakításában ezt a szempontot nem mellőzheti. A most hozott határozat végül is nem okoz komolyabb zűrzavart, de okozhatott volna, ha más ítélet születik.

Révész Sándor: Mindenki anyukája

Tüntetés az MDF-piacon


Hogy mi mindent nem tett már ez a polgármester önző pártpolitikai okokból! Például vezérszónoki szerepet vitt a kerületi polgármesterek Demszky-ellenes népfrontjában az önkormányzati választások után. Szószólója volt az Expót elutasító fővárosi liberális többség álláspontját keresztező „Élő-Expo”-koncepciónak. Ökumenikus önkormányzati iskolát szervezett a kerületében, ami nemigen egyeztethető össze az SZDSZ-nek az állam és az egyházak következetes szétválasztását és az önkormányzati iskolák világnézeti semlegességét hirdető álláspontjával.

Révész Sándor: „Vesszük az ellenzék ábrándjait…”

Találgatástörténet


A sajtóvarjak összesen hét miniszter nevét vették a csőrükre. A hétből öt (Andrásfalvy, Gergátz, Horváth Balázs, Siklós Csaba és Keresztes K.) távozott, kettő, mégpedig a két kisgazda (Kiss kisgazda és Nagy kisgazda) maradt. Kupa Mihályra nem tippelt senki egyetlenegyszer sem, csupán a Pesti Hírlapban jelent meg egy talányos mondat február 11-én arról, hogy március közepén a kormányátalakítás második, üteme gazdasági csúcsminisztereket is érinthet.

Révész Sándor: De! Vagy más efféle kifejezések

Az antigombárián-izmus dokumentumai


A Csúcs-műhely három dokumentumot bocsátott ki. Az egyik a műsorstruktúra változásáról szól (lásd keretes anyagunkat), a másik a Magyar Rádió Szervezeti és Működési Szabályzatáról, a harmadik pedig az etikai kódex. Az alelnök átadta a tervezeteket az érdekvédelmi szervezeteknek, majd gyorsan betiltotta azt a gyászünnepséget, amelyet e hét péntekére szerveztek a rádiósok Koncz Zsuzsa, Bródy János és sokan mások részvételével a rádió márványtermében Gombár Csaba és Hankiss Elemér tiszteletére.

Révész Sándor: Nincs háború, amelyben én lehetnék a defetista

Beszélgetés Gombár Csabával


Beszélő: Ezt a lemondást te kezdeményezted, s ha te nem kezdeményezed, Hankiss nem mond le.

– Az én fejemben merült fel ez a gondolat először, ez kétségtelen. Az elmúlt napokban már nagyon sokszor elmondtam, hogy amikor beterjesztették azt a módosító javaslatot, hogy a Magyar Rádió és a Magyar Televízió ne legyen többé önálló költségvetési fejezet, akkor úgy gondoltam, hogy ez itt egy olyan határvonal, amit ha átlépnek, nincs értelme tovább csinálni a dolgot. Ha ennyi nyűglődés után a kiindulóponthoz képest is hátrébb kerülünk, akkor a további nyűglődés értelmetlen.


Révész Sándor: A kariatidák távoztak


Nem az a nagy kérdés, hogy Gombár Csaba és Hankiss Elemér lemondása után mi történik a Magyar Televízióval és a Magyar Rádióval, hanem az, hogy mi történik a Magyar Nézővel és a Magyar Hallgatóval. A Magyar Nézővel és a Magyar Hallgatóval alapjában véve két dolog történhet: megbénulhat és megerősödhet a demokráciasorvasztással szembeni ellenálló képessége.

Révész Sándor: Bagatellárium – 1992


Január

Az atomizált fegyveres erők egész évben lövöldöztek. Januárban egy vadőr egy gyanús kocsi kerekére célzott, és a sofőr szívébe talált. Az év további részében lőtt mezőőr és lőtt halőr.

Szokolay, a költő megvált mandátumától: „Súlyos bűnt követtem el, ezért a mandátumomat nem tarthatom meg.




Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon