Skip to main content

Révész Sándor

Révész Sándor: Bebocsátósdi

Beszélgetés Bihari Mihállyal Szárszóról


Beszélő: Milyen volt Szárszón a hangulat?

Bihari Mihály: Én kedden érkeztem, és csütörtökig maradtam, úgyhogy csak erről a három napról vannak közvetlen élményeim. Kedden, amikor az úgynevezett nagy politikai referátumok hangzottak el, rendkívül nagy volt a várakozás, a feszültség, és mindjárt nyilvánvalóvá vált, hogy mennyire heterogén a társaság. A legnagyobb tapsot kétségkívül Csurka kapta, de nem az egész nyolcszáz fős hallgatóságtól, hanem attól a kb. 200-250 embertől, akik felállva tapsoltak és zengték, hogy „Csurka Pista! Csurka Pista!”.


Kőszeg Ferenc, Révész Sándor: „Kemény harcok várnak ránk…”

Beszélgetés Horn Gyulával és Pető Ivánnal


Beszélő: Csütörtökön tájékoztatták a sajtót a két párt konzultációjáról, pénteken jelent meg az MSZP programtervezete, és másnap olvashattuk Pető Iván igen kritikus kommentárját erről a programtervezetről.

Horn Gyula: Szögezzük le mindenekelőtt, hogy ami megjelent, az nem programtervezet, ezt a szöveget még semmiféle testület nem vitatta meg, egyszerűen megtettük azt, amit márciusban ígértünk, feldolgoztuk azokat a felvetéseket, amelyek a társadalomból hozzánk beérkeztek.


Révész Sándor: A Szent István-cukorka


Van két sarkos álláspont. Az egyiket idézzük az egyszerűség kedvéért abból az ünnepi lapszámból, amelyből a fenti sorokat is vettük: „A Szent keze véres volt… A királyi terror tartotta meg a magyarságot a történelemben és Európában… erőszakos térítése is a keresztényi jóságnak hódított teret.” (Bodor Pál: István Európája) Andrásfalvy Bertalan egy emlékezetes tavalyi beszédében azt állította, hogy a magyarság megkeresztelése nem igényelt különösebb erőszakot, mivel az egyistenhit a magyarok ősi kultúrájában gyökerezik.

Révész Sándor: Ámítástechnika

A Hét és a közvélemény


Persze minden relatív. Tavaly nyáron a Magyar Fórum még olyan közvélemény-kutatási eredményeket közölt, melyek szerint a kisbéri időszaki választások második fordulója előtt, az első fordulóban 8,5 százalékot szerzett MDF-es jelölt átvette a vezetést a 62,4 százalékot szerzett MSZP-s jelölttől, a kisbéri köz azonban nem volt tekintettel a saját véleményére, és pontosan négyszer annyi szavazatot juttatott a szocialista exszóvivőnek, mint a kormánypárti államtitkárnak.

Ehhez képest A Hét által megrendelt közvélemény-kutatás eredménylistája – a realizmus diadala.


Révész Sándor: Civil a kényszerpályán

Beszélgetés Lévai Katalinnal és Széman Zsuzsával


Széman Zsuzsa: Az állam azt mondja, hogy szerveződjetek csak, ti civil szervezetek, én nem gátollak benneteket, mint az előző rendszer, van bajom elég, vállaljatok át belőle, amennyit csak tudtok. Az állam tehát beleegyezését adja, csak garanciákat nem ad. Nem ad törvényi garanciát és pénzügyi garanciát. Hiányzik az úgynevezett nonprofit törvény, és hiányzik a normatív finanszírozás.

Révész Sándor: Nesze, törvény!

A kisebbségi törvényről


Magyarországnak egy más szellemiségű kormányzattal lehetősége lett volna arra, hogy a kisebbségek védelmének protagonistájává váljon Európában.

Révész Sándor: Búvópárt a jobbszélen

A KDNP-ről


A hét végén a kereszténydemokraták Miskolcon megtartották harmadik országos találkozójukat és rendkívüli nagyválasztmányi ülésüket.

A pártelnök bejelentette, hogy a kereszténydemokraták határozottan és egységesen kiállnak a koalíció mellett, megszavazzák a pótköltségvetést, és – a gyógyszerárakat sújtó 10 százalékos áfa kivételével – egyet is értenek azzal. A KDNP – a párt vezetői szerint – egységes, fiatalodó, dinamikus párt, mely három év alatt megtízszerezte taglétszámát, és akár meg is nyerheti a jövő évi választásokat.


Révész Sándor: Fütty és frász

(Vitányi Iván: 5 meg 5 az 13, Gondolat, 1993)


Mintha a politikus szerző elrúgta volna magát jelenbéli politikai érdekeitől. Egy politikus szerző manapság ezt ritkán teszi meg. Vitányi Iván viszont, úgy tűnik, könnyen és felszabadultan. Az ő pozíciójában! Mert hiszen ő vezeti egy sikeresnek mutatkozó ellenzéki pártnak a többi jelentős ellenzéki párthoz legközelebb álló irányzatát, ennélfogva kulcsszerepe lehet néki a következő kormánykoalíció összeszervezésében.

Révész Sándor: A dúvad és a pecsovics

avagy miért nem utáljuk Csurka Istvánt


Most hiénára fogunk lövöldözni, mégpedig gátlástalanul, mert nekünk szabad. Csak a dögevőknek kell gátlásosaknak lenniök, de nekünk, sajtóharamiáknak mindent szabad: „Ahogyan a parlamenti vagányok csak azt nézik, mibe kössenek bele, hisz eszük és tudatuk kizárólag a gáncsvetésre fogékony, ugyanúgy a sajtóharamiák is gátlástalanul lövöldöznek… Szabad nekik ezt a megcsúfolt nyelvet terjeszteni.

Révész Sándor: A megvadult politikusokat vissza kell rántani a földre…

Beszélgetés Balázsi Tiborral


Beszélő: Szerinted mikor és mivel zárulhat le az MDF válságának ez a mostani szakasza?

Balázsi Tibor: Egyelőre nem úgy néz ki, hogy itt valami is megoldódott volna. Tovább feszülnek az indulatok, az ellentétek ezután a vereséggel felérő győzelem után, amellyel a liberálisok a kizárássorozatból kikerültek. A meccs nincs lefutva, az biztos. A párt válságának a csúcspontjai egyre rövidebb ciklusokban követik egymást.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon