Skip to main content

Révész Sándor

Révész Sándor: Lakoltathatás

Interjú dr. Gegessy Ferenccel, Ferencváros polgármesterével


Beszélő: A rehabilitációs program nyilván csak akkor vonzza a befektetőket, ha garantálható, hogy a terület egészének rehabilitációja hat év alatt valóban megtörténik. Arra viszont nincs garancia ezen a kiszámíthatatlan fővárosi ingatlanpiacon, hogy erre az ingatlaneladásokból meg lehet teremteni a fedezetet. Múlt heti cikkünk szerzője Öntől is és az akciót bonyolító SEM IX. Rt. vezérigazgatójától is úgy értesült, hogy ennek a lehetősége nagyon is reális. A hiányzó tőke pótlására az önkormányzatnak nincs fedezete.

Révész Sándor: Ecetkezelés

Egy önkényes főbérlő története


Lólé Jánost, mint önkényes lakásfoglalót, december 8-án hat gyermekével kiköltöztetik ebből a 62 négyzetméteres kispesti lakótelepi lakásból, amelyet 1982-ben utalt ki neki a kerületi tanács, és amelyhez – a kerületi IKV nyilvántartása szerint – most is érvényes lakásbérleti szerződés fűzi. Igaz, hogy, az érvényes szerződést zárolták, az érdekeltnek nem, csupán a közbenjáró országgyűlési képviselőnek mutatták meg.

Révész Sándor: A Csurka-lázadás és az esés görbülete

Interjú Haraszti Miklóssal a médiaháborúról


Beszélő: A most bekövetkezett fordulat váratlanul érte az ellenzéket. Ez a lehetőség nem szerepelt az elképzelhető fejlemények között.

– Médiaügyben nem lehet előre lejátszani minden lehetőséget, mert végtelen számúak. Önálló entitások szerepelnek ugyanis ebben az ügyben; önálló Göncz Árpád, Antall József, különálló entitás ma már a „nemzeti liberális” kör, különálló a Csurka-tábor.


Révész Sándor: A Vödrös Brigád

a Pest Megyei Hírlap és az átnevelés


A Pest Megyei Hírlap valamikor nyolcvanezer és még 1987-ben is hatvanhatezer példányban jelent meg. 1990-ben a példányszám ötvenezer alá süllyedt, de a lap még ekkor is nyereséges volt. Ma a PMH negyvenezer példányban készül, mindössze huszonhatezer előfizetővel rendelkezik, és tetemes veszteséget termel.

A lapot még nyereséges korában majdnem megvette a Kronen Zeitung, de a Hírlapkiadó Vállalat az utolsó pillanatban visszalépett az üzlettől, és megtartotta a lap 100 százalékos tulajdonjogát.


Révész Sándor: Az a megoldás, hogy nincs megoldás

Beszélgetés Gombár Csabával


Beszélő: Egykor a Benczúr utcában, az óvilági Társadalomtudományi Intézetben neked volt a legnagyobb neved és a legkisebb rangfokozatod. Ez egy szilárd lelki nyugalmat biztosító pozíció. Én mindig úgy éreztem, hogy te igen stabil állapotban élted végig azt az időszakot. Milyen állapotban vagy most, amikor a Magyar Rádiót újmagyarul már csak Gombár Rádiónak hívják, amikor az egyik nagy politikai tömb szerint te veszélyezteted alapvetően a demokráciát, a másik nagy tömb szerint pedig azok, akik téged innen ki akarnak billenteni. Hogy bírod ezt a nyomásváltozást?

Révész Sándor: Fel, konzervatív ifjú sereg!

Pro memoria


Így kell az ügyeinket intézni…

Fónay Jenő Békéscsabán: „Itt van mellettem az egyik széles mellkasú fiú, akivel bementünk hatan ehhez a nagy emberhez, aki ilyeneket mer írni… Hatan bementünk. Az egyik kétméteres fiú, a másik ugyancsak jó nagy mellkassal: »No, barátom, magához jöttünk!« Reszketett a gyerek, nem tudta, mit csináljon, és ekkor döbbentünk rá, így kell az ügyeinket intézni.


Révész Sándor: A hős és tenorja

A Chrudinák-ügy


A magyar külpolitikai újságírás élgárdája a 70-es években politikailag és ideológiailag még teljesen egységes képet mutatott, de stílusában és mentalitásában már kettévált. Az újságírók egy része továbbra sem újságíró volt, hanem két lábon járó, arctalan közleményfolyam, a hivatalosság megtestesülése (Várnai Ferenc, Kulcsár István, Moldoványi Ákos stb.).

Révész Sándor: A váláspontok közelednek

Újabb fejlemények a szerbhorvát iskola ügyében


A nyár elején úgy álltak a dolgok, hogy a két nemzetiségi szövetség június 16-i megállapodásának megfelelően a szerbhorvát iskola szétválása szeptemberben megkezdődik, az általános iskola első és ötödik, valamint a gimnázium nulladik és első osztályában külön szerb és horvát osztályok indulnak, s a szétválás 1993. szeptember elsejéig befejeződik.

Révész Sándor: Hét-vezérek


Az ún. Híradó-puccs ’90 elején az utolsó menete volt annak a hosszú harcnak, amelyet az állampárt különböző irányzatai vívtak a legnagyobb hatású politikai műsorok birtoklásáért.

A Hét Hajdú János idejében az MSZMP pragmatikus reformszárnyának legerősebb hadállása volt a magyar nyilvánosságban. A műsor belpolitikai anyagát erős kritikai hangvétel jellemezte. Ez a pragmatikus irányzat a kritika és a reform mozgásterét féltette azoktól, akik a történelmi adottságokkal perlekedtek, s elkötelezettségét velük szemben igazolta.


Révész Sándor, Solt Ottilia: Sikerült a pártot letaglózni

Interjú Pozsgay Imrével


Beszélő: Visszatekintve úgy tűnik, hogy Önnek is része van abban, hogy a fő politikai erők ilyen messzire sodródtak egymástól, és ilyen rossz viszonyba keveredtek. Liberális oldalról nézve önnek a rendszerváltás folyamatában konszenzusbontó szerepe volt. 1987 őszén önre való tekintettel tartották távol a demokratikus ellenzéket Lakitelektől, 1988. október 23-a előtt az ön hatására rúgta fel Bíró Zoltán az alternatív politikai szervezetek közötti egyezséget a forradalomról való megemlékezés ügyében.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon