Skip to main content

Révész Sándor

Révész Sándor: A költség el van vetve

Költségvetési viták


Az 1990-es májusi kormány decemberben szolgálta fel a költségvetést (nota bene: 1991-ben is), mégis feleannyit késett vele, mint ez a júliusi, amely október végére készült el a költségvetéssel. Az akkori korszerűtlen házszabály nem zárta ki, hogy a decemberi javaslatból decemberben törvény legyen, ez a mostani korszerűsített pedig ezt október végi leadással sem teszi lehetővé – legalábbis a házszabály ellenzéki értelmezése szerint.

Révész Sándor: A Szerb utcában jár a farkas

és tisztára nyalja az Egyetemi Színpadot


Az Egyetemi Színpad már évek óta döglődött, amikor a Pesti Barnabás utcai székhelyét visszaadták a piaristáknak. A színpad a Szerb utcába költözött a kultuszminisztérium, a belvárosi és főként a fővárosi önkormányzat pénzéből átalakított, berendezett és fölszerelt épületrészbe. Az igazgatói posztot az ELTE neves tanárokból és névtelen hallgatókból álló Művészeti Kuratóriuma pályázat útján Puskás Tamásnak ítélte. 1992. november 21-én megnyitották a színpadot.

Révész Sándor, Zolnay János: A város ereje

Interjú Demszky Gáborral, Budapest főpolgármesterével


Kevesen irigyelték az elmúlt négy évben a főpolgármester hatáskörét. A Fővárosi Önkormányzatnak nem volt érdemi beleszólása a lakásprivatizáció folyamatába; a kerületek ingatlangazdálkodási, városfejlesztési, rehabilitációs politikájába; rendezési terveibe; szociális rendeleteibe. Megállítható-e a főváros széttagolódásának folyamata?

Kétséges. A helyzet alapvetően nem változott. Az új önkormányzati törvénnyel sem. A közigazgatási racionalitás nem tudja igazán áttörni a politikai ellenállást. De azért tettünk egy lépést efelé.


Révész Sándor: Rés a vajban

Kisebbség, kormányzat, önkormányzat


Ha a kedves olvasó véletlenül egyik nemzeti vagy etnikai kisebbséghez sem tartozik, viszont ama 605 település, illetve fővárosi kerület valamelyikében lakik, ahol kisebbségi polgártársai önkormányzatot szeretnének maguknak választani, akkor december 11-én kap ajándékba egy csinos szavazólapot, amelyet hazavihet, és kiteheti a vitrinbe.

Révész Sándor: Csigabiga rétes

A médiatörvényről


A szabad demokraták azt mondják, a szocialisták kiszálltak a közös törvényépítésből, nem tudnak és nem akarnak dönteni a legfontosabb kérdésekben, nem tudnak és nem akarnak ütközni a status quo fenntartásában érdekelt erőkkel az állami médiamonopólium megtörése érdekében, nem tudnak és nem akarnak beletörődni a közszolgálati média függetlenségébe.

Révész Sándor: Ágyszámla

Interjú a kórházak finanszírozásáról
Egészségünkre…


A szolnoki kórház már látványosan csődöt jelentett, és egy sor másik intézmény is vészjelzéseket ad le. Miért mennek csődbe a kórházak, hogy jutottunk idáig?



Ennek hosszabb története van. Azzal kezdeném, hogy a gazdaság teljesítményéhez képest összességében egyáltalán nem kevés az, amit az egészségügyre költünk. A táppénzt nem számolva a GDP hat és fél százalékát teszik ki az egészségügyi kiadások. Ez az arány a nyugat-európai országokban is hasonló, például Dániában, Angliában is hat százalék körül van.

Révész Sándor: A Tükör és a ferde kép

Egy tévéműsor betiltásáról


Farkas Balázs interjút készített Czakó Gáborral a Tükör című műsor számára. Az interjút augusztus 27-én tűzték műsorra, erről a televízió munkatársai értesítették az írót. Az interjút nem adták le, Farkas Balázzsal pedig a következő munkanapon közölték, hogy a továbbiakban nem tartanak igényt a munkájára. (Kirúgni nem kellett, külsős volt.)

Ugyancsak augusztus 27-én Székely Ferenc, a politikai és hírműsorokért felelős alelnök a Magyar Hírlapban arra a kérdésre, hogy „…milyen viszonyt tudnak kialakítani az ellenzéki pártokkal”, azt felelte, hogy „Mi jó viszonyra törekszünk.


Révész Sándor: Békét vagy médiát


A miniszterelnök úr augusztus 20-a alkalmából interjút adott a Magyar Hírlapnak. Egyebek mellett megkérdezték tőle, mit szól ahhoz, hogy az ellenzék elégedetlen a médiával kapcsolatos döntésekkel. „Az elmúlt hetek… azt bizonyítják, hogy beköszöntött a médiabéke. És számomra ez a fontos, nem pedig az, miként vélekedik minderről az ellenzék.” A miniszterelnök úrnak sajátos és veszélyes elképzelései vannak a médiabékéről.

Révész Sándor: Joggal-körömmel

Filmtörvény, filmjogok, filmalapítványok


Ez év elején hirtelen kiélesedtek a filmszakma egzisztenciális alapkérdései. Többé-kevésbé mindenki egyetért abban, hogy sürgősen privatizálni kell a mozgóképgyártás és -forgalmazás legfontosabb intézményeit, a Moképet és a filmstúdiókat, rendezni kell a filmjogokat, és meg kell hozni a filmtörvényt. Az alkotók most szerezhetnek tulajdont, jogokat, most szólhatnak bele, hogy milyen legyen az állami pénzek elosztásának és a magyar film piaci védelmének törvénybe iktatott rendszere.

Révész Sándor: Önkormányzár

Mi lesz a kisebbségi önkormányzatokkal?


„A nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvénnyel mindenki roppant elégedett, csak a nemzeti és etnikai kisebbségek nem. A törvényhozók gondjai megoldódtak, csak a nemzeti és etnikai kisebbségek bajainak kezelését halasztották el.” Ezt írtuk egy esztendővel ezelőtt a kisebbségi törvény elfogadása után. (Révész Sándor: Nesze, törvény! Beszélő, 1993. július 17.) Közeledik az igazság pillanata, a törvény abszurditásaival való szembenézést tovább halogatni nem lehet.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon