2001. május 15-e és június 15-e között megjelent a Heti Válasz első évfolyamának hatodik, hetedik, nyolcadik, kilencedik és tizedik száma. Összesen négyszáz színes és fényes oldalon (+20 oldal borító). A négyszáz oldalon megjelent összesen 14 kisebb-nagyobb, de inkább kisebb hirdetés (+15 a borítón). Átlagosan tehát huszonkilenc oldalanként tűnik fel a lapban egy-egy hirdetés.
Gyermekkor?
Csodálatos gyerekkorom volt. Kunágotán születtem, Békés megyében, 1936. március 19-én, ott éltem le a fiatalságomat. Nyolcéves voltam, amikor a németek megszállták az országot. Malinovszkij marsall második ukrán frontja is borzalmas nyomokat hagyott bennem. De ennek ellenére nagyon szép életem volt ott. Az őseim mind parasztemberek voltak. Az édesapám és az édesanyám már értelmiségi volt, de minden más ősöm parasztember.
Mivel foglalkoztak a szülei?
1991-ben az ország polgárainak többsége nem volt normális. Viszont a normális kisebbség a kormány mellett állt, mert „normális ember a szabadon választott, törvényes kormány mellett kell, hogy álljon” – figyelmeztette polgártársait a Magyar Nemzet május 25-i számában Makovecz Imre, aki néhány év és az első szabadon választott kormány múltán maga is asszimilálódott a mentális többséghez. Ebben az évben mindenesetre a liberális ellenzéknek a szocialisták nélkül is végig erősebb volt a támogatottsága, mint a kormánypártoknak (az egyre kevésbé kormánypárti kisgazdákkal együtt).
Kedves Beszélő, kedvenc lapom!
Révész Sándor Aczél Kádár Jánosról szóló visszaemlékezéseit – vagy annak bőséges számú töredékét? – tette közzé az 1999. októberi számban.
Nem itt kellett volna nyilvánosság elé lépnie ezzel a többféle értelemben is obskúrus szöveggel. Akárhol, csak itt nem. Ha mégis, akkor viszont nem lett volna szabad megkerülnie a lehetőséget, hogy ebben a lapban, lényegében a saját lapjában, mondatról mondatra vitába szállhat Aczél György vastagon hazug Kádár-apológiájával.
A korábbi nyilatkozataiból úgy tűnik, hogy elég markáns politikai nevelésben részesült – legalábbis atyai részről. Édesapja leventeoktató volt, irredenta színezetű színdarabokat írt, és kilencéves fiával berobogott a forradalom kellős közepébe. Ha jobban meggondoljuk, mi inkább elbújtattuk volna a gyerekeket az ágyneműtartóba, és utána mentünk volna forradalmat nézni. Szóval, érdekes lehetett ez a családi politikai szocializáció.
Markáns politikai nevelésről szó sem volt.
Aczél György kézirathagyatékának egy része ez év tavasza óta kutatható a Magyar Tudományos Akadémia Kézirattárában. Itt vannak azok a feljegyzések, vázlatok, műhelyinterjúk, illetve különböző mértékben kidolgozott szövegek, szövegtöredékek, amelyek Aczél tervezett könyvéhez készültek. Nem tudományos értékű forrásmű készült, de ami elkészült, az a tudomány számára értékes forrás.
A könyv jellegére, szerkezetére, címére és kiadására vonatkozólag különböző elképzelések születtek, haltak el és éltek egymás mellett 1988 őszétől 1991 nyaráig.
A kurrens problematika: a vastagbőrűség problematikája. Elefánté, vízilóé, kurzustörténészé.
Elefánt
Mit csinálunk, ha kiböjtöljük az elefántot a porcelánboltból? Nyilván eltakarítjuk a romokat, újrarendezzük a boltot és a kirakatot – amúgy sem voltak azok olyan jól berendezve.
November 4-e, reggel hat óra. Halda Aliz Napos utcai társbérleti szobájában csöng a telefon. Gobbi Hilda telefonál: itt vannak az oroszok. Míg Halda az előszobában a földúlt Gobbival beszél, Gimes Miklós a társbérleti szobában Nagy Imre közleményét hallgatja a rádióban. Később átmegy a családjához a Vöröshadsereg útjára, és megborotválkozik. Az önköltésű legenda szerint Rákosi, majd Gerő bukására tartogatott szakállat végül tehát a szovjet invázió söpri le hősünk arcáról.
Te elég sajátos helyzetben lebegtél a reformkommunisták és a demokratikus ellenzék között. ’74-ben kirúgtak a pártból, de soha nem marginalizálódtál, végig megmaradt rendes, polgári kutatói pozíciód az MTA Közgazdaság-tudományi Intézetében. ’77-ben szerepelsz már az első szamizdat kiadványban, a Marx a negyedik évtizedben címűben, viszont az ott szereplők közül te vagy az, aki még a leginkább használható elméletnek tartja a marxizmust, különösen a gazdasági elemzésekben.
Utolsónak maradtál a Kozma utcában az ’56-osok közül?
Fenét utolsónak, véleményem szerint rengetegen bent voltak még, amikor szabadultam. Ismerőseim is. Én végig ’56-osokkal voltam. Egy ’56-os fiúval, a Neumann Miskával jöttünk ki, aki a tatabányai balhéban volt benne, és egyszerre engedtek ki minket. Neki akkor negyedeltek, én már azon túl voltam.
Ha jól számolom, valamikor 72-ben jöhettél volna ki negyeddel, de nem jöttél. Neked miért nem engedték el a negyedet?
Hát a drága jó nevelő elvtárs, a Kovács úr miatt.
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
6 év 33 hét
9 év 7 hét
9 év 10 hét
9 év 10 hét
9 év 12 hét
9 év 12 hét
9 év 12 hét
9 év 14 hét
9 év 15 hét
9 év 15 hét