Skip to main content

Révész Sándor

Mihancsik Zsófia, Révész Sándor: Nincs közbeszélgetés…

Baló Györggyel beszélget Mihancsik Zsófia és Révész Sándor


Az a társaság, amelyik megpályázta a két kereskedelmi csatornát veled mint frontemberrel, mennyire számolt azzal a tényezővel, hogy a frontember a magyar politikai színkép egy részét erősen irritáló személyiség?

Nem tudom, hogy ezt mennyire érzékelték, bár címkézős ország állampolgáraként a magam részéről mindenesetre igyekeztem ezt az eshetőséget figyelmükbe ajánlani. De azt felelték, ők is tájékozódtak, és arra jutottak, hogy ezt Magyarországon nagyon sokan egészen másképpen látják.


Révész Sándor:


Megjelent a Szabadság!

március 14-i számában Thürmer Gyula cikke a Munkáspárt és a parlamenti pártok viszonyáról: „Számtalanszor elhangzik, hogy az FKGP sokszor ugyanazt követeli, mint a Munkáspárt. Ne zavarjon ez bennünket! Először is mindketten ugyanabban az országban politizálunk. [Ezek szerint nem abban, amelyikben a koalíció kormányoz. Stimmel.] Másodszor a jelenlegi jobboldali kormánypolitikát gyakorlatilag csak balról lehet bírálni. Nem mi vettünk el Torgyánéktól jelszavakat, hanem ők tőlünk.”

Mit jelszavakat! A történelmet!




Révész Sándor: Macskára várva


Az itthon ragadt fiataloknak új hetilapot hozott az új esztendő. Szép nagy alakút. Az óriás lapbébi a jugoszláviai Mladostra akart hasonlítani és az elkanászodott Szabad Ifjúságot akarta feledtetni. A lap a Magyar Ifjúság nevet kapta, a főszerkesztője a Vadász László nevet – a kórházban a születése után, s a Vacilaci nevet – a szerkesztőségben híres bátorsága után.

Az első hónapokban a politika még épp csak belecsurog a lapba, de nem az a fontos, hanem a színészek, az énekesek, a fürdőruhás leányok.


Révész Sándor: Mintaszabók


1959. június 30-án, kedden, délután hatkor Magyarország új otthonra talált a Lapály utca 27/B-ben. Az ország új otthonát a Kossuth rádió gombja nyitotta. Ez volt a népet összefogó tömegkommunikációs abroncs akkor, amikor még nyolcvan rádióelőfizetőre jutott egy tévétulajdonos, s a tévé hetente mindössze 13-15 órás műsort adott négy napra elosztva huszonötezer előfizetőnek.

A Szabó család bűnügyi politikai tanmesének készült.


Révész Sándor: A zsidó mint olyan és nem olyan


Szabó Róbert: A kommunista párt és a zsidóság, Windsor Kiadó, 1995

A bauxitért cserébe elvitte Földanyó a tavat a tapolcai barlangjáró ladikok alól. A tavasbarlang eltavatlanodott. Másfél évtizede megállt benne az evező. A barlangladikosok után a bauxitvájókat is a felszínre dobta az idő. A bányászok idefent szomorkodnak, Földanyó odalenn örvendezik, s örömében lassan visszasírja a tavat a barlangba. A tapolcai tavasbarlang most féltavasbarlang. Ez a féltavas állapot rejti a csónakázókör belső kanyarulatát.


Révész Sándor: Egy profi kellene

Gereben Istvánnal beszélget Révész Sándor


Gereben István oceanográfus az észak-amerikai magyar emigráció egyik középponti személyisége. Több mint két évtizeden át ő vezette az észak-amerikai magyar szervezeteket összefogó Koordinációs Bizottságot. A kádárizmus évtizedeiben ennek a Bizottságnak az (elsősorban Gereben István által képviselt) állásfoglalásait tekintenék az Egyesült Államok döntéshozói a magyar emigráció autentikus álláspontjának.

Ön az ország nyugati szélén nőtt fel, és a szovjet invázió is ott érte Önt a határ mellett.

Én tősgyökeres soproni családból származom.




Révész Sándor: Orgyán Jótor, az év bikája


Az Úr törődött 1996-ik évecskéjében elhullott a torgyántalan ellenzék. Az egyre szerencsétlenebb kormány egyre szerencsétlenebb alternatívái közül csak a legszerencsétlenebb maradt életben. A kisgazdapárt árnyéka ránőtt az egész parlamenti ellenzékre. Mint tudjuk, az árnyék két esetben nő. Az egyik esetben nő a gazdája, a másik esetben nem nő a gazdája, viszont más megvilágításba kerül.

Ez az eset a másik. 1996-ban nem az nyert, aki nyert, hanem az, aki nem. A kisgazdapárt ebben az évben nem nyert semmit.


Révész Sándor: Ezerkétszáz óra…


Befogadtam egy szopránt. Egy jó nagy szopránt. A legnagyobb szopránt, amit magyar torokba teremtett az Úr ebben a században. A könyvtárból kitisztították a profilját, én pedig leszerződtettem a szobaoperámba. Egy presszó kávé áráért életfogytiglan. Itt lép fel tőlem két méterre, az ő hangjára kattog a keyboard.

Révész Sándor: Hanghullámsír


A közrádió és a köztelevízió műsorait hatósági áron terjesztik. A Közlekedési Hírközlési és Vízgazdálkodási Minisztérium megállapítja az árat, az Antenna Hungária ezen az áron szolgáltat, a Magyar Rádió és a Magyar Televízió pedig fizet. A kissé rendetlenül gazdálkodó televízió olykor rendetlenül fizet, a rendesebben gazdálkodó Magyar Rádió rendesen fizet.

Kis emelés, nagy pofon

A KHVM június 13-án július elsejei hatállyal 10,2%-kal megemelte a hatósági árat.




Révész Sándor: Eredeti tényfelhalmozás

Csizmadia Ervin: A magyar demokratikus ellenzék (1968–1988) I–III., T-Twins Kiadó


A történelmi irodalom rendszeres és intézményes termelési folyamatába csak az ’56-os forradalom került bele (hála az ’56-os Intézetnek), más nem.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon