Skip to main content

Macskára várva

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Az itthon ragadt fiataloknak új hetilapot hozott az új esztendő. Szép nagy alakút. Az óriás lapbébi a jugoszláviai Mladostra akart hasonlítani és az elkanászodott Szabad Ifjúságot akarta feledtetni. A lap a Magyar Ifjúság nevet kapta, a főszerkesztője a Vadász László nevet – a kórházban a születése után, s a Vacilaci nevet – a szerkesztőségben híres bátorsága után.

Az első hónapokban a politika még épp csak belecsurog a lapba, de nem az a fontos, hanem a színészek, az énekesek, a fürdőruhás leányok. Nagy dolog volt ám ez az ötvenes évek közepén: a fürdőruha két része között a szabad bőr. Hatalmas szalagcím hirdeti, hogy a szabad bőrhöz „Van szén, lesz sör!” A sör után pedig még nyugati autók is lesznek. A külkereskedelem szenzációja: Renault autógyár hazánkban. Ha minden igaz. Ha nem minden, akkor lesz más: Yves Montand. A Magyar Ifjúság már rögtön a második számában, január 12-én a címlapról sugározza az örömhírt: márciusra itt a nagy francia szívdöglesztő. (A félelem bére.) A címlapon jobbra fent a nagy énekes nagy képe, balra lentebb a kis kínai miniszterelnök negyedakkora képe. Pedig Csou már itt is van, nem csupán a tavasz ígérete.

Aki ötvenhétben előfizetett a Magyar Ifjúságra, az néhány hónap alatt annyi serkentő hatású Marina Vlady-képet vághatott ki belőle, hogy kitapétázhatta vele a szobáját. Legfeljebb vágott hozzá néhány Lollobrigidát és névtelen bombázót, ha túl nagy volt a szobája. A február 2-i szám címlapján például Marina Vlady egy őzikével csücsöríti össze az ajkát „Ki szeretne az őzike helyébe lenni? felirat alatt.

Az ’56-os események bonyodalmaival ekkor még nem terhelik túl az olvasót, amivel viszont terhelik, azt kifejezetten palifogónak szánják. „Felkelő voltam” címmel Hargittay Ferenc folytatásos naplóját közlik a Széna téri csoport Délvilágáról. A napló hőse természetesen tisztába jön a fegyveres csoportok vezetőinek valódi céljaival. A nagy bajuszú, kedves, halk szavú parasztemberben meglátja az érzéketlen gyilkost. Látja, hogy miközben ők az életüket kockáztatják, Szabó bácsi jelentést diktál a titkárnőjének, amelyre már türelmetlenül várnak a külföldi rendszámú nagy fekete kocsiban… Mikor a nagy bajuszú kedves, halk szavú parasztembert fölakasztják, éppen a sorozat is véget ér. A napló tele van csillogó szemű, becsületes, megtévesztett felkelőkkel. Mert hát „ki tagadhatná, hogy a fasiszta provokátorok mellett sok becsületes, jó akaratú ifjúmunkás is megfogja a fegyvert?” Ezt a mondatot sem lehetett volna leírni két hónappal később, de talán eggyel sem.

A Magyar Ifjúság aktivizálja olvasóit. A lap tudományos-fantasztikus regényt indít, melynek folytatásait az olvasók írják. (Bár ezek az olvasók többnyire a lap szerkesztői álnéven.) Február 23-án a lapban meghirdetik a szabad választásokat: „Kit tart ön 1956. legjobb magyar filmszínészének és filmszínésznőjének?” Már a következő héten megjelenik a címlapon a két esélyes, két hét múlva már a két győztes fényképe. A szabad színésznőválasztást a szavazatok 69%-ával Ruttkai Éva, a szabad színészválasztást a szavazatok 74%-ával Darvas Iván nyerte. Az ötvenhatos fogolyszabadító, aki két hónappal később elveszti két évre a szabadságát, hat évre a színpadot.

Tizenegy hétig tart az előretolt zsurnálegerek bevezető cincogása. A tizenkettedik héten színre lép a macska. A M(m)agyar I(i)fjúságnak gazdája születik: zászlót bont a KISZ. A lap ettől azonmód megőszül. A lapban kiállított fiatalok is menten megöregednek, de igazán a lap öregedett meg hirtelen. A címoldalt elöntik a protokollanyagok, a fényképek szocreál öltözetű, szocreál beállításban megkövült népalkotó elemeket ábrázolnak, a politika visszaveszi a neki járó kolumnákat, a sztahanovista átnevelő tollnokok, Sólyom József, Bányász Rezső, Zele Ferenc, Simon Gy. Ferenc pedig nekirugaszkodnak, hogy a lap súlypontját eltolják Marina Vlady bájaitól az ellenforradalom véres szemétdombjára…

Megjött a tavasz.














Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon