Skip to main content

Csupa napfény a szívem

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Hogy politikailag hova húz a szívem, az nem titok. De azok, akik elég ostobák, hogy ezt rossz néven vegyék tőlem, tudják meg a következőket, mielőtt kinyitnák a szájukat:

Munkásemberek neveltek azzá, ami vagyok. Keserves tapasztalataim vannak arról, hogy mi a kizsákmányolás. Reményeimet tehát egy olyan forradalom eszméjébe vetettem, amely meg tudja hozni a szociális igazságot. Lemértem a helyzetet a maga legridegebb valóságában. Ha most ügyes köpönyegforgatás után szép konzervatív eszméket kezdenék vallani, attól még a világ nem változnék meg. A nyomor, az igazságtalanság, a jogok egyenlőtlensége továbbra is fennmaradna. Itt belül pedig azt érezném, hogy áruló lettem. Ez pedig nem lehet jó érzés. Inkább arra törekszem, hogy az a pénz, ami nekem jut, ne okozzon másnak még több bajt, szenvedést. Arra törekszem, hogy dalaimat testvéri köteléknek, jelszónak érezzék mindazok, akik egyet hisznek.

Az élet nem kesztyűs kézzel gyúrt engem. De acélossá edzett, törekvően józanná formált. Jó helyen van a szívem és az, ami benne lakozik. Engem nem lehet belerángatni mindenféle kétes, szemfényvesztő kalandokba, amilyenekben egyes meggyőződés nélküli hölgyek és urak élik ki magukat, akik csak maguk hisznek saját felsőbbrendűségükben, más senki. Nevetséges, amikor valaki a félistent akarja megjátszani.

(Fordította Bodics László)

Csupa napfény a szívem, Európa Kiadó, 1957, 147–148. o.










Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon