Az 1957. április 20-án megnyílt kiállítást, amelyet a fővárosi nagyközönség június 16-ig láthatott a Műcsarnokban, Makrisz Agamemnon – a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetségének akkori felügyelőbiztosa – és munkatársa, Kisdeginé Kirimi Irén – a tárlat katalógusának szerkesztője – rendezték. A szervezők egy olyan képzőművészeti „fórum” létrehozására vállalkoztak, amelyben minden irányzat helyet kap.
A tárlat szervezői felhívást adtak ki. Az első műtárgyak beadását szorgalmazó cikkek március közepétől jelentek meg a magyar sajtóban, és a beküldés határidejéül április első napjait jelölték meg. A szervezés számos mozzanata az akkori kultúrpolitika időleges tétovaságát fejezte ki.
A pályázatra olyan munkákat vártak, amelyek nem vehettek részt a megelőző öt év kiállításain, mert témájukban vagy felfogásukban nem feleltek meg a szocialista realizmus művészi eszményének. Az alkotók négy különböző összetételű bíráló bizottság közül választhatták ki a számukra legmegfelelőbbet.
A bizottságok vezetői: Domanovszky Endre, Bernáth Aurél, Burghardt Rezső, Bálint Endre (megbetegedése után Martyn Ferenc).
Blogok
„Túl későn jöttünk”
Zolnay János blogja
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
E-kikötő
Forradalom Csepelen
Eörsi László
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
6 év 33 hét
9 év 7 hét
9 év 10 hét
9 év 10 hét
9 év 12 hét
9 év 12 hét
9 év 12 hét
9 év 14 hét
9 év 15 hét
9 év 15 hét