Skip to main content

Kivégzések

Vissza a főcikkhez →


Az 1956-os forradalommal kapcsolatos cselekmények vádjával, jogerős bírósági ítéletek alapján végrehajtott 229 halálos ítélet kb. egyharmadát, 77 kivégzést hajtottak végre 1957 végéig.

Ezek közül 27 statáriális, illetve a fellebbezés lehetőségét kizáró eljárás során született. A 27 halálos ítélet fele három tanácsvezető hadbíró nevéhez fűződik:

Pinczés István főhadnagy: 5,

Kiss István Gábor százados és Odler János főhadnagy: 4-4 ítélet.

50 halálos ítéletet hoztak, illetve erősítettek meg másodfokon. Ezeknek a halálos ítéleteknek a nagy részét öt bíró jegyezte:

Vida Ferenc: 11,

Borbély János: 10,

Molnár László és Radó Zoltán: 8-8;

Ledényi Ferenc ezredes: 5 ítélet.

(Ezenkívül Ledényi ezredes tanácsa ítélte halálra fellebbezési lehetőséget kizáró eljárásban Dudás Józsefet és Szabó Jánost is.)

Az 50 másodfokú halálos ítélet 29 esetben az elsőfokú ítélet megerősítéseként, 19 esetben az elsőfokú ítélet súlyosbításaként született meg, két esetben az elsőfokú ítélet ismeretlen.

A 29 megerősített elsőfokú halálos ítélet többségét két bíró hozta meg:

Tutsek Gusztáv: 10,

Halász Pál: 8 ítélet.

A fentieken kívül természetesen számos halálos ítélet született még 1957 végéig, amelyek vagy egyáltalán nem emelkedtek jogerőre, vagy csak később, vagy az elítélt távollétében születtek meg, vagy az Elnöki Tanács kegyelmi határozata változtatta meg őket.

(1956 Kézikönyve III. kötete alapján, Szerk.: Hegedűs B. András. Kende Péter, 1956-os Intézet, 1996.)
































Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon