Az itthon ragadt fiataloknak új hetilapot hozott az új esztendő. Szép nagy alakút. Az óriás lapbébi a jugoszláviai Mladostra akart hasonlítani és az elkanászodott Szabad Ifjúságot akarta feledtetni. A lap a Magyar Ifjúság nevet kapta, a főszerkesztője a Vadász László nevet – a kórházban a születése után, s a Vacilaci nevet – a szerkesztőségben híres bátorsága után.
Az első hónapokban a politika még épp csak belecsurog a lapba, de nem az a fontos, hanem a színészek, az énekesek, a fürdőruhás leányok. Nagy dolog volt ám ez az ötvenes évek közepén: a fürdőruha két része között a szabad bőr. Hatalmas szalagcím hirdeti, hogy a szabad bőrhöz „Van szén, lesz sör!” A sör után pedig még nyugati autók is lesznek. A külkereskedelem szenzációja: Renault autógyár hazánkban. Ha minden igaz. Ha nem minden, akkor lesz más: Yves Montand. A Magyar Ifjúság már rögtön a második számában, január 12-én a címlapról sugározza az örömhírt: márciusra itt a nagy francia szívdöglesztő. (A félelem bére.) A címlapon jobbra fent a nagy énekes nagy képe, balra lentebb a kis kínai miniszterelnök negyedakkora képe. Pedig Csou már itt is van, nem csupán a tavasz ígérete.
Aki ötvenhétben előfizetett a Magyar Ifjúságra, az néhány hónap alatt annyi serkentő hatású Marina Vlady-képet vághatott ki belőle, hogy kitapétázhatta vele a szobáját. Legfeljebb vágott hozzá néhány Lollobrigidát és névtelen bombázót, ha túl nagy volt a szobája. A február 2-i szám címlapján például Marina Vlady egy őzikével csücsöríti össze az ajkát „Ki szeretne az őzike helyébe lenni? felirat alatt.
Az ’56-os események bonyodalmaival ekkor még nem terhelik túl az olvasót, amivel viszont terhelik, azt kifejezetten palifogónak szánják. „Felkelő voltam” címmel Hargittay Ferenc folytatásos naplóját közlik a Széna téri csoport Délvilágáról. A napló hőse természetesen tisztába jön a fegyveres csoportok vezetőinek valódi céljaival. A nagy bajuszú, kedves, halk szavú parasztemberben meglátja az érzéketlen gyilkost. Látja, hogy miközben ők az életüket kockáztatják, Szabó bácsi jelentést diktál a titkárnőjének, amelyre már türelmetlenül várnak a külföldi rendszámú nagy fekete kocsiban… Mikor a nagy bajuszú kedves, halk szavú parasztembert fölakasztják, éppen a sorozat is véget ér. A napló tele van csillogó szemű, becsületes, megtévesztett felkelőkkel. Mert hát „ki tagadhatná, hogy a fasiszta provokátorok mellett sok becsületes, jó akaratú ifjúmunkás is megfogja a fegyvert?” Ezt a mondatot sem lehetett volna leírni két hónappal később, de talán eggyel sem.
A Magyar Ifjúság aktivizálja olvasóit. A lap tudományos-fantasztikus regényt indít, melynek folytatásait az olvasók írják. (Bár ezek az olvasók többnyire a lap szerkesztői álnéven.) Február 23-án a lapban meghirdetik a szabad választásokat: „Kit tart ön 1956. legjobb magyar filmszínészének és filmszínésznőjének?” Már a következő héten megjelenik a címlapon a két esélyes, két hét múlva már a két győztes fényképe. A szabad színésznőválasztást a szavazatok 69%-ával Ruttkai Éva, a szabad színészválasztást a szavazatok 74%-ával Darvas Iván nyerte. Az ötvenhatos fogolyszabadító, aki két hónappal később elveszti két évre a szabadságát, hat évre a színpadot.
Tizenegy hétig tart az előretolt zsurnálegerek bevezető cincogása. A tizenkettedik héten színre lép a macska. A M(m)agyar I(i)fjúságnak gazdája születik: zászlót bont a KISZ. A lap ettől azonmód megőszül. A lapban kiállított fiatalok is menten megöregednek, de igazán a lap öregedett meg hirtelen. A címoldalt elöntik a protokollanyagok, a fényképek szocreál öltözetű, szocreál beállításban megkövült népalkotó elemeket ábrázolnak, a politika visszaveszi a neki járó kolumnákat, a sztahanovista átnevelő tollnokok, Sólyom József, Bányász Rezső, Zele Ferenc, Simon Gy. Ferenc pedig nekirugaszkodnak, hogy a lap súlypontját eltolják Marina Vlady bájaitól az ellenforradalom véres szemétdombjára…
Megjött a tavasz.