Skip to main content

Kereszthasznosítás

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


A címben szereplő összetett szó élet-technikai kulcsfogalom. Egyik legtehetségesebb és leglustább egyetemi csoporttársam szemeszterenként legalább egyszer értékesített egy dolgozatot vadkan döfte jeles költőnk „Béfed ez nagy kék ég…” kezdetű négysorosáról. A négysoros téma mindig az alkalomhoz illő variációban jelent meg, s hol irodalomtörténeti, hol irodalomelméleti, hol poétikai, hol nyelvtörténeti, hol pedig nyelvelméleti kurzusokon hasznosult. Mondhatni: kereszthasznosult.

A fogalommal magával csak később ismerkedtem meg, amikor említett csoporttársammal társszerzőségben igyekeztünk szellemi szabadfuldoklóként kereszthasznosítani tudományos munkásságunk éretlen gyümölcseit. Lassan megtanultuk, hogy a rőfre fizetett kutatási tervből szépen kitelik a rőfre fizetett kutatási beszámoló zárófejezete, s a főszövegben felhalmozott idézeteket értékesíteni lehet külön mellékletben mint szemelvénygyűjteményt. A nagy szövegből párolhatunk egy publikációt, azután egy nagyobbat, amely magában foglalja a kisebbet, s végül az egészből kijön egy újabb kutatási terv hipotézise. Miközben ezeket a köröket futottuk, engem állandóan gyötört a kétség, hogy nem vagyunk-e mégis túlságosan pofátlanok.

Nos, ebben a tekintetben tökéletesen megnyugtatott az Állami Számvevőszék minap közzétett jelentése (Magyar Hírlap, szeptember 7.) a fegyházak gazdálkodásáról. Egyébként más tekintetben is, hiszen kiderült belőle, hogy a büntetésvégrehajtók szerint még mindig el lehet látni egy rabot naponta 47 forintból – s ez bizonyára így is van, mert éhen halt foglyokról nem tud senki, márpedig a Számvevőszék által konstatált indokínai bérszínvonal mellett aligha maradhatnának életben a saját zsebpénzükből. Megnyugtatónak tekinthetjük azt is, hogy a takarékosság a büntetés-végrehajtásban is elnyeri méltó jutalmát, mely az elmúlt esztendőben közel másfél millióra rúgott, s a rabok termelte nyereségből áramlott a BVOP vezetőinek tisztes háztartásába.

De vissza a kereszthasznosításhoz. A számvevőszéki jelentés megmutatta, hogy az egyszerű nép egyszerű tollnoka, az egyszerű ávósok egyszerű szószólója, H. Moldova,* a puritán szófaragó milyen egyszerűen oldja meg azt, amivel mi olyan sokat fakszniztunk.

Két esztendeje történt, hogy a megvesztegethetetlen valóságbúvár elmélyedt a börtönvilágban. A Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága átadott az írónak egy szerződést a „személyi állomány és az elítéltek véleményének elemzésére és értékelésére”. A szerződés teljesítése úgy történt, hogy H. Moldova átadta könyve kéziratának egyik példányát a megbízónak, s felvett 30 ezer forintot. Ilyen egyszerű az egész. A valóságismereti mű tárgyának módjában áll ügyelnie arra, hogy objektív legyen a róla alkotott kép, s külön objektivitási nyomatékkal terelgetheti a képírót a tárgyszerűség felé.

Lehetséges, hogy H. Moldova csak elvből fogad el (noch dazu – különmunka nélkül) pénzt attól az intézménytől, amelyet a tolla hegyére vesz, hiszen mi az a harminc rongy akár csak a börtönről készült riportkönyv (sőt két riportkönyv) bevételéhez képest?! Bár arról a mély igazságról sem feledkezhetünk meg, amelyet H. Moldova fogalmazott meg mindannyiunk okulására (Moldova: Tökös-mákos rétes, 21. o.), hogy tudniillik: „Olyan kis pénz nincs, ami ne jönne jól…”

* H. gyöngéd célzás Moldova kedvelt figurájára H.(azudós) Kovácsra.














Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon