Skip to main content

Révész Sándor

Révész Sándor: Tisztán látó szemek éjszakája

A tisztánlátás fundamentuma


Örök titok, kik lehettek és kiknek a szavazótáborát gyarapították a rossz modorú polgártársaink, akik e rendszerváltó év tavaszán röplapokon tájékoztatták tudatlan honfitársaikat arról, hogy Orbán Viktor (a József Attila lakótelepen olvasható falfirkák szerint: „zsidóbérenc cigány”) egész életében liliomokat tiport, T. G. M. a szeku szolgálatában kereste kenyerét, Tölgyessy Péter kiútja pedig Jeruzsálem felé vezet.

Saját bevallása szerint az MDF-nek ezekhez az urakhoz nincs semmi köze. Mint ahogy a Horthy-korszakhoz sincs.


Révész Sándor: Mióta kérdés a törökkérdés?


Antonina Zseljazkova, a kiváló turkológus, a bulgáriai Nemzeti Megbékélési Bizottság alapítója a Beszélő 34. számában adott interjút a bulgáriai törökkérdés hátteréről.

Révész Sándor: Azért a véletlen az úr…


A sajtóban nem az egy és nem a más, hanem a véletlen van birtokon belül. Az előző számunkban már említettük, hogy a sajtó a rendőrfőkapitány helyettesével kapcsolatos információkat sajátos módon szűri. Azóta újabb tapasztalatokat szereztünk.

1. A Szombat délelőtt riportere megkeresett, hogy mondjam el a véleményemet a dologról. Elmondtam. Biztosan butaságokat mondtam, mert a riport nem hangzott el a rádióban.

2. A Tallózó szerkesztősége üzent nekem, hogy a „Kapunk egy Túróst?” című cikkemet átveszik a Beszélőből.




Révész Sándor: Csakok és csalások


Csak a mese s csak az átok
Tartott eddig így-úgy is még
S jók e csakók s e csalások.

Így csináltad ezt már régen.
Van egy kis tapasztalásod
Csalatásban és fenében.
(Ady Endre:






A mesebeli János)

Az elmúlt héten nyilvánosságra hozták az első félév bűnözési adatait. Alaposan nyilvánosságra hozták őket, a napilapok augusztus másodikán is és negyedikén is leközölték ugyanazokat a borús számadatokat. Ismétlés a tudás anyja.


Révész Sándor: Mire peng és mire pang?

Köz- és nemzetbiztonságunk feje(i)


Kunszabó Ferenc, a kozmopolita sajtó szélmalmán csüngő magányos harcos már fél évvel ezelőtt felhívta a figyelmet arra, hogy „ez a sajtó mennyire egy húron pendül, és mily gondosan sorba van kapcsolva…” A Hunnia-füzetek második számában az összes bizonyíték elolvasható (Bárdossy Szent László vértanú hazájáért mondott fohászával együtt).

Révész Sándor: Ellenzékben a kulturális bizottság


Higgyék el: a kormány ádáz ellenségei ülnek az Országgyűlés kulturális bizottságában, a televízió szerkesztősége jót akar. Ellenkező esetben a tévé az esküjüket mormoló minisztereket mutatta volna, és nem a kontinens két legjobb klubcsapatát, ahogy ezeknek olasz, portugál, holland, svéd és brazil csillagai egymással küzdenek a Práter gyepén.

A kulturális bizottság felhívta a műsorszerkesztőség figyelmét arra, hogy az „Országgyűlés eseményeinek hű közvetítésére nagyobb gondot fordítson”.


Révész Sándor: Iustitia a cigányokra kancsalít


Éppen egy hónap telt el azóta, hogy Románia magyarországi nagykövete barátságosan rámosolygott a követség kapujából a Marosvásárhelyen letartóztatott cigányok szabadon bocsátásáért tüntető tömegre. A nagykövet úr a győzelem jelét integette felénk, amikor kikísérte a petíciót átnyújtó országgyűlési képviselőket a nagykövetség épületéből.

Révész Sándor: Kapunk egy Túróst?


A kérdezett előadta, hogy a rendőrség személyi vezetésének a problémája sok álmatlan éjszakát okozott néki, és a döntés meghozatala nem volt könnyű. Információi szerint dr. Túrós András nagyon jó szakember, és a civil rendőrfőnök helyetteseként szigorúan szakmai feladatokat fog ellátni. Figyelembe kell venni azt is, hogy a rendőrök, a szakma nem fogad el akárkit vezetőként. Dr. Túrós András szakmai tekintélye vitathatatlan. „Kényszerpályán vagyunk, és az egész országot lecserélni nem lehet.” Dr.

Révész Sándor: A „francia” nem létezik

– a kisebbségek parlamenti képviseletéről –


Egységes kisebbségi képviselet?

A honatyák, mielőtt letették volna a pennát, mellyel telefirkálták a magyar történelem aranyozott lapjait, megalkották a kisebbségek parlamenti képviseletének behívásos rendszerét, amelynek az a lényege, hogy a képviselők (kiknek túlnyomó többsége a túlnyomó többséghez tartozik), kiválasztják a sok marakodó cigány, zsidó, szerb, német, szlovák stb.


Révész Sándor: Választási betli


Választási rendszerünk egyik kitűnő tulajdonsága az, hogy tartalmazza az abszolút kudarc objektív mércéjét. Akinek sikerül kevesebb szavazatot kapnia, mint ahány ajánlócédula az induláshoz szükséges, arról bízvást elmondhatjuk, hogy elérte az abszolút kudarc szintjét.

Ezt a választások első fordulója után 722 jelölt, a jelöltek 7,6%-a mondhatja el magáról. Természetesen nemcsak ők, de ők aztán kétségkívül a politikai megfontolás nélkül, vakon osztogatott cédulákkal kerültek fel a szavazólapra.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon